képek, betűk

Tuesday, 25 January 2011

néztem a Hold krátereit, a tudás-t mint illúzió-t magadévá tenni, pátosz, irónia és morál mintha Hesse legrosszabb soraival kínoznának, de az értékítélet dühös és szelídebb formái, vagy a művészet végét hirdetők - elszórakoztatnak, nyuszik, bogarak és körök; így kezdeném: Karsten Harries és a koherencia. (vajon)? K H összekeverte önnön korlátait a valósággal? (irredenta csikló) ez a feltételezés, "csupa olyan ítéletet és indulatot tartalmaz, melyek egy idő óta már nem használatosak, mert kimondják: a hülye, hülye." - meséli, ránézek és a magabiztos arca meg sem rezzen, nem értem. kérlek most kacagj! mondaná b. ha lenne szája, de az absztarkció miatt láthatatlan, [nem könnyű hülyeségeket írnom, nem könnyű az absztr. a realitás egyik formájaként kezelnem] a művészet halála gyilkosságként, egy detektívregény pongyola stílusában, de veretes és ízletes, 1-2 órára leköti a közönséget - - - mínuszok a háttérben; Hegel szájába adják; gátlástalanul Hegelt használják saját frusztrációik igazolására? ez csúf feltételezés, de az esztétika! ó. ó. ez már majdnem vélemény, ((csiholt vélemény) brr brr) - tegnap páros lábbal ugráltam egy fotelban, kék volt és puha, "über Kunst"
koherencia, az egyediesítő egzisztenica -- ohh, tán csak nem vallás szagot érezni(?), illetve kiérezni, persze nem dominánsan, csak úgy a háttérből, egy aprócska sóhaj a büntetés, ítélet, jutalmazás irányába -- :csupáncsak a Múlt iránt érzett nosztalgia.
n. mondhatná: rothadás.
válaszolná: nem több. valóban szomorú.
- egy a Dekadenciába vezető cső (képzeld el egy zselés alakzatnak D.t), melyen nem férek át. de Harr. jól érzi magát a csőben, mert így pontosan tudja: csak két irány van, előre és hátra, nem kell sokat gondolkodni.
grgrgrgrgrgr

közel arcához ha hunyorítok, négy szemet látok, "az emberek gyerekeit kutyák szoptatták, mert több mellük van - de át is vitték a kutyák az emberekre magukat, szfinx formájú alakokat növesztve" - mesélte álmait v, közben átöleltük egymást, egy nappal a halálom előtt, 2011 elején, odakint a madarak szépen csicseregnek

túl sok nekem ez a közösség, hiányzik az ital és az önpusztítás sokféle formája, próbálok hazudni, minden trükköt megpróbálok ami eszembe jut, mindezt csak azért, hogy valódi célomtól eltérve, biológiai létemet meghosszabbítva, lassan elbutuljak. mert így kell lennie, a halál bűn, az öngyilkosság bűn - ezt bizonygatják, v. is, görcsösen ragaszkodik ezekhez a buta és bugyuta dolgokhoz,
én emlékszem még a gyerekkoromból a házisertések nyakán ejtett sebekre, a kacsák elvágott tarkójára
sebek, hús, elmúlás, csak az értelmem (ami puszta fegyver) miatt lennék célosabb és magasztosabb; a kultúrák hazugságai tartanak életben
mint valamilyen táp, mely naponta átmossa az ereket és a sejteket
folyik a nyálam. brm. brm.

így volnék, raktári munkás, fodros, fehér ruhámban, szőrös lábakkal és mindenféle reménnyel, melyek önnön feszültségeit (belülről) ásítások hosszú sora próbálja oldani - hangos ásítozás, folytonosan; az agy csodás fegyverünk, az értelem csodás tömegpusztító eszközünk, m
"nincs esélyem arra sem, hogy 50 négyzetméternyi valódi természetet találjak" panaszkodja j, ekkor, mintegy varázsszóra: a kéz hajlatában megnyílik egy vízesés, aláhullik a vörös színű víztömeg, odafent a sziklák arcot formálnak, melyen mosolyt látni távolról
"majd csend lesz, " írná a patetikus nyuszikirály, a hófehér póló hófehér maradt, ahogyan kifolyt minden a vezetékeimből és leáll ez a túlélőgép, egy ragadozóval kevesebb fosztogat

a képeket nem rakom többet a szöveg közé, mert még úgy tűnik mintha illusztrálni akarnám a szöveget, pedig a célom, ha lenne
csak a munkák felsorolása és bemutása lett volna, soha nem a saját önös szövegeim kiegészítése, így mostantól elválasztom őket
éntőlem, vagyis Ettől, Ez(től)
----------------------------------------------------------