a régi kutyámról álmodtam, terhes volt és kismacskái születtek, felmentem egy lépcsőn, meg akartam menteni n-t, de meg volt nyúzva és aki megnyúzta ott állt késsel és a bőrrel a kezében és engem nézett, tudtam, hogy én következek a következő pillanatban már csónakáztam, a halál pillanatában mindig máshová kerülök
talán ennyit a hajnalról. [a körmei félhold eprek]
Louise Bourgeois munkáit sokan ismerik (nem, nem Inez van Lamsweerde fotóin szereplő gesztenye), mert már klasszikusnak számít(micsoda szó, mintha jelezne valami fontosat, a halálon átnyúló egyensúlyérzet), 2010-ben halt meg (márha ez az időszámítás jó), rá szerettem volna emlékezni picit, de keveredik a valóságom azzal amit nem akarok, nekem mindig egy megszeppent kislánynak tűnt, egy példaértékű feministának tartom, de természetesen az efféle ketrecbe zárás nevetséges és nem is szeretek ilyeneket leírni, mert a személyiség csupán egy aspektusát képes érzékeltetni; és azt is csak mű-fogalmakkal, a szellem valódi feltárása és megértése híján, vagyis művészettörténészeknek és idiótáknak való fogalmazásmóddal
ahogyan tették, lezseren a hülyeség különféle girbe-gurba ágait okosságnak és kincsnek tálalták
hagyjuk
nem kellene kritikával illetnem azokat az együgyűeket, akik a kategóriákat és ketreceket gyártják maguknak és másoknak
Louise Bourgeois:
ALONE AND TOGETHER (BOUR-11040), 2007
Gouache on paper, diptych
23 1/2” x 35 3/4”
nayland blake lenne a következő aki eszembe jutna, ha lenne eszem, de nincs semmi
száműzetés
lassan 4 éve nem aludtam egy jót
hagyjuk, odakint felébredtek a madarak
nayland blake:
Untitled (Funnel), 1999
Plastic, glass, paper
8" x 4.25" x 4"
a felfelé áramló meleg levegő mozgatja a függöny széleit, nézem éppen
v. fél, nem bír aludni
nincs én, mellékes én: mintha nem lennék, azt hiszem mindenféle emberi dologból ki kell lépni, mert ami az emberekkel összefügg az nagyrészt nem nevezhető jónak, talán a valódi elmélkedést kivéve, nehezen érthető
vajon Kate Clark munkáit miért találtam giccsnek?
lassan mozog a függöny, ide-oda tátog. egyetlen motívum, egyedüli kézjegy, amivel a siker felé hatolva, a pénz, vagyis Isten felé mozog? kedvenc szavuk az interpretáció, mintha egy lista lenne. pl. pl. pl.
művészeti vásár, videóművészeti, összperformanszati felsorolás, ahol elmés projektek kerülnek meg--csámcsogás alá, hogy a skolasztika is értékesnek érezze magát, ne csak az aki végez magával és közben vigyorog; ó a meleg szoba, a biztonság, a kötött pulóver és a roskadozó könyvespolc.
csak halkan
Peter Fischli David Weiss:
Kanalarbeiter - Sewer workers
cast rubber
1986 - 1987
lábmelegítő
"minden nap csinálok egy bevágást a karomon" meseli j., sajnalom, mert olyan kedvesnek tűnik
Francis Picabia 1940 szeptemberében, a kutyájával Ninie-vel, a képet Picabia felesége, Olga készítette
ugye múlik az idő
és meghalunk
No comments:
Post a Comment