képek, betűk

csak úgy, mintha nem is az én nyelvem lenne, nem értek semmit, a legtöbb tárgy ismeretlen, az erdő befogad, a puffadás lelappad, a hús fehéredik.



Christopher Wood:
Girl in a Cloche Hat
Oil paint on canvas
1926


milyen rég volt 1926. milyen hamar rég lesz 2011.

születtek meglepő dolgok, az udvarban térdeltem, éreztem, ahogyan a nedvesség felszívódik a sárból a nadrág szövetébe

jól esik a hajnal




Giotto di Bondone:
Legend of St Joachim, Meeting at the Golden Gate
1266

nem hinném, hogy értenéd: medializált, pop-idióta? self-animated spaces. hányszor rajzolok köröket magam előtt. torna.
eh. elegendő ha kép.
és ha csend. fenyők alatt. mint a Kárpátokban, ha nincs a közelben senki - olyan az igazi néma táj.





Heinz Cibulka
3rd Action,
Rudolf Schwarzkogler,
Vienna 1965



sokáig kerestem egy olya képet Rudolf Schwarzkogler-ről, amit biztosan Heinz Cibulka készített. nem tudom az okát, csak eszembe jutott, ez az egész blog csak felvillanásokról szól, eszembe juttatja, hogy élek és emlékszem még néhány képre, még ha nem is...mellékes.
az Én-Birka belül béget.
most Nietzschétől kellene egy vers. nem jut eszembe a címe.

F. Nietzsche:
VISSZA MINDIG
DU MUSST WIEDER

Vissza mindig a tömegbe:
a tömegben kemény és síma leszel.
A magány megporhanyít...
a magány kikezd...

Petri György fordította


ha eszembe jut a nevem, örvendek.

"Tom Allen ás a Magritte-i hagyomány" mondandó, összehasonlítandó, összeadandó. a koriandert sokáig kell szaglászni. mondom erre, de nem rúgja be az ajtót, csak toporog előtte. A képek misztériája, szinte a boszorkányhit és üldözés őrülete, hogy van valami ott hátul, a sarokban, ahová nem látsz el, ott szuszog, vagy csak kitöltenek minden üres foltot valamilyen félelem-szerű érzéssel, hogy addig is Igazuk legyen. Hát nem szép? kérdezi, és mindenki bólogatva vakarja a fejét.
no.




Tom Allen:
Landscape With Two Candles,
2010,
oil on canvas,
67 x 54 inches (170.1 x 134.6 cm)


igazán pozitív, kortárs vagy nem kortárs? mi az értelme? mikor merült fel bennem, hogy hulye vagyok?
meditáció. itt telelnek a vadludak. a füvet eszik és hosszú, zöldeket eregetnek vissza a földbe. messziről nagyon puhának látszanak és nem félnek az emberektől, a párás levegő nem lehet tiszta - oktat ki, nem tudok vele vitatkozni, újabb roham






TOMOO GOKITA / CUM TO ME
Can you hear a sound from this zine?
24 pages / 19.8 x 25 cm / b&w Riso / Black saddle-stitch
Edition of 100 / 2010


próbálok igazodni a semmimhez, már nincs sok, a saját munkák halottak