a lakótársak, ha hazajönnek a kulcs zörrenése, mint a zárban felejtett, megkeményedett szaru. Hogyha hinta lenne, vagy egy búcsúi árus kopott asztala, mely előtt gyerekként ott toporogtam, várva az alkalmat, hogy trófeát lophassak egy műanyag indián vagy aprócska matchbox formájában.
Az öcsém hófehér arca és vörösesszőke haja úgy él emlékeimben, mintha minden éjszaka ezt kellene lmodnom álmodnom, lehunyom a szemem arca ott lebeg előttem, de nincs a kezében a borzalmas hentesbárd, sem a böllérkés, csak a félrefésült, szőke selyemhaját látom, fújja a szél és a háttérben a nádas és a tó összemosódva játssza az álmok borzalmas díszletét. ALMAERDŐ
mostanság, hogy ezt a zúgást egyre ritkábban és egyre több erőfeszítéssel sikerül csak lekapcsolnom, nem értem, hogy hová tűntek azok a határvonalak, melyek megengedték, hogy azt higgyem művész vagyok és nem pedig elmebeteg
A zsírszövetek fonatai olyanok, mint valamilyen gombafonál-hálózat, a belső szervekre rátapadva - gyerekként láttam, ahogyan a disznóból kitépik az ilyen átszőtt szerv-gyümölcsöt, felülete szinte tükörként, húslilán csillog, majd átrakják egy kékesszürke tálba, mellyel hajnalban még a vért fogták fel,kjfhkdjhfskjd a sült vér és a hurka felszívta. Csak árnyékok és a sár, meg a pálinka bűze maradt. A konyha padlójára terített újságpapírok és a kacagás közömbös köröket egyensúlyoz az orrom felett. KROKODILnyál
felejteni jó, betonpadlón fekve ha látnám mennyiből vagyok préselve és a tőgy, amire még emlékszem, ott a zsákból néha szuszog
még felejteni, bort kellene vennem, több üveggel, rád gondolnék
Osamu Kobayashi:
Acid Afternoon
14" x 17 1/2"
a formákból, a formákról, a nedves törölgetőrongyokról, a száraz nyelvről
és a földről,
vonagló földigilisztákról
Paul Klee:
Still Life with Four Apples (Stilleben mit vier Früchten in Schale vor dunkelgrünem Grunde)
Oil and gouache on board
1909
vajon miért tűnnek [annak ott, aki szemben a tükörnek támaszkodba rozsdás pisztolyt tart egy dinnyéhez nyomva, erősen hogy a héjon kör alakú horzsolás keletkezik és a nedv összegyűlve csillog az alján, egy ítélet, egy sóhaj a régmúlt dicsőségének, hogy okádnék bele ] szánalmasnak a művészek, egyéniségek a kiállítás megnyitókon készült fotókon az elegáns és drága ruháikban, a csillogós, jól táplált arcocskájukról a pénz és a siker-vágy kacsingat vissza, hogy az ötlet és az eredeti álmok leképezése csak éppen úgy szakmává lett, mintha gépészek vagy fogtechnikusok lennének, nem mintha bántana, de mégis, mert nehéz elfogadni, hogy a lázadás, a [a tavasz ehhez hasonlít, korábban világosodik] valóság keresés, az elcsendesedés vagy a megismerés eltűnt és helyét átvette a szakmaiság bolondos és felszínes, kollektív őrülete
szeretnék megfürödni egy szarral telt kádban és nem készíteni róla dokumentációt, szeretnék elfelejteni mindent ami művészet
sikoltozás? irigykedés? erőtlenség?
paul klee arca még őszinte, ilyen arcokat ma már csak ritkán látni, nincs szükség szomorú bölcsességre, nem kell
elrejtem a bőröm alá, nem szégyellem, hogy van olyan, amit amit őszintének tartok, a kedvemért sem
bazdki az "Awareness Muscle" koncepciója Meséli önfeledten és bólogatva kaparom a koszt; kövérkés nénik etetik a galambokat; a pedálok zakatolása, ki figyel ilyen apróságokra, tudod a levegő
Ivin Ballen:
Eagle
2008
fiberglass, Aquaresin, acrylic
29" x 25" x 5" (73.67cm x 63.5cm x 12.7cm)
remélem érted a képek célzását az absztrakcióra tenyerelve (zavaró kusza ide nem illő), mint egy nagy gomb a tescó automatáinak kijelzőjén
[beszélgetnek] az ebédlőben, átszűrődnek a hangok, undorodok tőlük, erről nincs mit mondanom
faélsd féla é défkajsd féa
Angela Dufresne:
Portrait of Amy Sadao as Manet's 'Lion Hunter'.
2008.
Oil on canvas. 48" X 60".
a szájpadlásomba szöget próbáltam verni titokban a tükör előtt csak egy véres kukucskálóluk maradt emlékbe, a darát hideg vízben kell áztatni mielőtt a csokoládé belekerülne, hogy a fogadóbizottság és a buta liba ünnepelni kezdené, hogy a pattanásai eltűntek az ondótól, "pajzsmirigy hiányosság" sóhajtja és lenyeli a B vitamin kapszulát, mégsem spermium cseppek, hanem tudomány;
a képekről bekattano
emlékszem, hogy tizenévesen Herbert Read művészettörténeti írásai micsoda hatással voltak rám, csak nagyon kivételes esetben találkozni a tudásnak és a művészet iránti szeretetnek és elkötelezettségnek az elegyével
a lovak és a ritmusok sárga tulipánszirmokból, valami hiányzik, a titokzatos és a magányos gondolati csendesség mesterkélt fénye, ahogyan átvilágít a húsdaráló lyukain, a kérdések rosszul feltéve, a válaszok mégis illeszkednek, öklendezek
ha szabad zavarosnak lennem
rossz a méreg, hiányzik a méregkapszula, a gyilkos anyagok a szervezetemben, elvonókúra, nélkületek komoly, megfontolt, egészséges felnőtt vagyok, az álmaim a köldökömön átfűzve minden pillanatban megvalósulni látszanak, nő is lehetek, belebújhatok a bugyidba, betekerem magam a törölköződdel és átélem, amit át kell ilyenkor, hogy átfolyik rajtam a csapvíz mi a sikoly "bébi, baba, bubu" mondja nevetve és mosolyog, tudom: velem van, mindent megtesz, hogy jó legyen, a sérüléseket azonnal bekötözi, a hegeket úgy simogatja mint senki, a disznaim itt belül elégedetten tyúkként kotkodácsolva fgodossák feszes fenekemet és rázzák ütem ritmus a kemény feneküket, risza-itóka tánc és szerelem, a fák törzsén dörzsölgetem a viszketést, ahogyan kell - kellemesen hűvös minden tárgy körülöttem, nem kell ennél jobb és alkalmasabb élet
a súrolóport nyalogattam imént, gondoltam sistereg a nyelv alatt, mintha málnás ízű lenne
"belül a vágy" mondják a filmben, érti
sütőtök induló az erek húrként
a herezacskód épp apád arca előtt
mindkettő képzeletbeli focista
vagy éppen gumipatkány
rózsaszín púpokkal épp megbántani készül
a kamion a karomon mint egy katicabogár
épp lljlkj ssss készül
titokban elástak
haha.
haha.
legyen tánc legyen tánc legyen tánc legyen tánc legyen tánc
legyen tánc legyen tánc
"holnap megiszok 2 üveggel addig amíg nem okádok" kiabálja bent a rohadék, a törpe, a nagyság felett, megfogom és vázát csinálok magamból, kifordítom a belsőmet minden lyukamon keresztül a beleim az asztal egyik oldalán a két tüdő a gége és a nyelvcsonk pedig a másikon, [403, 404, 405] "zászlók zászlók megesznek a kibaszott zászlók!" énekli a garat még utoljára vidámság, közben l.-ék és p.-ék úgy gurgatják a golyóimat, hogy a földön ülve összeértetik a talpukat, két láb-háromszöget képezve, mint mi egysze Mindent összevetve a fauvizmus és az avantgárd értelmetlen fogalmakat alkotnak a szakácskönyv első lapján, bevezető remek műhelymunka, szakszerű és tudományos precizitással megfogalmazott munka ljkflkdjls fkl lírájának csúcsát a dadaizmusban éri el, közvetlen mária és a galamb eljegyzése után.
"szeretem tót endre munkáit" mondja
Endre Tot:
Inside Rain
1976
hajnalban folytatom
nehez elkepzelnem egy kört beken hagynak "nemakar" hetente alszok egy hetig, a szabadsággal ámítják magukat, pedig csupa mocsok és erőszak van a máz alatt, alig valami fény, leheletnyi tér
nincs baj, rettegés van és homályban rejtőzködő ragadozók
Shai Yehezkelli:
Untitled, Oil on panel, 53X53 cm
Shai Yehezkelli munkáiból áradnak a gondolatok, a gondolkodás szabadságát próbálja velem megszerettetni - újra, felfrissülve. a politikai és történeti háttér nem rejtőzködik, nincs függöny mögött, nyíltan, szinte indulatosan tárja fel az egyszerű, de mégis átgondolt formákat és jeleket --
messzi vannak a fák, és túl sok az ítélet és a fájdalom, túl sok a harc és a birtoklás, nehézkes
szüzsé: ürességem
No comments:
Post a Comment