MILTOS MANETAS:
Untitled (Pirate Painting),
2009,
Oil on Canvas, Hard Drive, 30x40cm
a transzgén művészet már egy üzleti koncepciónak tűnt, mintha egy vállalat 10 éves üzleti terveit nézném, kötelességtudóan és agresszíven ki kell használni a Fejlődést, hogy korszerű maradj - meséli; kíváncsivá tesz az genetika különféle ágai körüli hisztéria, a propaganda és ellen-propaganda; az eszközként való tálalás és a kollektív öngyilkosság lebegtetése
úszom abban a patakban, édes bőrű delfinek
Critical Art Ensemble:
Shareholders Briefing, 1996
a bioArt mint szőnyeg; kényszeresen tartom a 19. század elmebaját a mellem előtt és rohanok; nincs kiutam, csak a nyersanyagok újabb halmainak megemésztése és az értelem-állarc; mit is gondolok? nem találom sem fontosnak, sem különlegesnek, inkább unalom űző szappanoperának, ami a közönségesség és közhelyek mintáit használhatja - vagy bármi mást, de felesleges ezen gondolkodni, lassan elavul és korszerűtlenül csüngök majd alá
Eduardo Kac:
Cypher, DIY transgenic kit with Petri dishes, agar, nutrients, streaking loops, pipettes, test tubes, synthetic DNA, booklet, 33 x 43 cm,
2009.
minden csuklásnál ugrok egyet az ágyban, "a legbutább sorozatokkal és alkohollal mérgezném magamat, mert más nem segített csak ez" susogja, picit édeskés lehelettel, vékony karjai mint óramutatók, kalandoznak; emlékszem a hóra, a pozsonyi sznf híd béli ebédre, hogyis volt, lemásztunk a híd alá még évekkel korábban egy szerelőkosárba, hordta a havat - előtte, sétáltunk, de már nem is emlékszem arra az országra, sem azokra az emberekre; vagy hazudok
Alexis Rockman:
Bust of Homo Georgicus,
2007,
ink and guache on paper, 16 x 12 in.
elmúlt
Olga Kisseleva:
nature morte
videó
allegória és bölcselet; megóvom saját magamat; Robert B. Lisek és a programozott csőlátás
észrevetted, hogy szinte minden gagyi kortárs múzeumba raknak gyerekprogramokat? az új generáció ugyanis fejlődni fognak ezen a téren is, milliárdnyi kis géniusszal kell egy bolygón élnem, örömhír, remélem lassan elrothadok; nem leszek része a kollektív testnek, a Nagy Hangyabolynak -- amit erős egyedek építenek - vagy legalábbis ezt állítják;
hip-hop játékok, a tanulási folyamatok és az ai - röhögök; ugyanaz a buta majom van az álarc mögött és önző, csorgatja a nyálát
Annemarie Schleiner:
Velvet Strike
2002
az idő elmúlt, már önmaga múlt-idejének is csak másolata; virtuális tér; tárolóban létezik (valóság, virtualitás) nem érzékelhető fogalmak, a képzelet nem virtuális, az anyag valódisága és az érzetek, ingerek az elektromos impulzusok; "semmi nem lehet" - legalábbis ilyen módon nem,
virágos mező, kacagás
Catherine Richards:
Charged Hearts
1997
"tanulj kreativitást" üvölti, mosolyognak hozzám, de semmi nem történik, várom, hogy elfenekeljenek, vagy felpofozzanak
teli tüdő
szerencse-program
Rebeca Bollinger
Tree with Pink and Green, 2010
glazed ceramic, mirrored plexiglass, wood and styrofoam with foil surface
32 1/4” x 31” x 23 1/2”
tilos gondolkodnom, tilos éreznem
No comments:
Post a Comment