képek, betűk

esőcseppek, hajnal van, még két óra és indulnom kell Stockportba, éjjel esett az eső, az előbb néztem ki, a szemközti állomás teteje csillogott, este nem kapcsoltam fel a fűtést, biztosan azért, mert Buddha életrajzát olvastam, előtte Marco Polo-t, nem tudom, hogy miért, nem sok értelme van olvasnom, csak szenvedélybetegség, rossz tulajdonságom, amitől meg kellene szabadulnom. Mint Kant Örök békéje, minden különösebb észrevétel nélkül, érdektelenné tesz, mások ironikusnak tartják, én nem tudom mit gondoljak róla, jobban zavarnak a véresre vakart pattanások a tarkómon, fájnak. [a lázadást felváltja a közöny, könnyedén, szinte törvényszerűen]
Nem értem az okát annak amit az államról és a társadalomról írt, pedig csak a szavait látom, ott van mögötte a kód is, a dekódolás is. De minek? Lám a sírban rosszabb. [nincsenek saját munkáim, egy hónapja képtelen vagyok bármire, döntenem kellett, túl sokat]
forma regiminis kivetítve egy bunkósbotot markoló, igazságosztó lelkivilágára, ütlegel, parancsol és megaláz. ma is. nem lesz ellenállás, nem lesz csoda --- vonalak, fotografikus emlékek és gúny lesz, talán.
kevés szó.




Philip Groezinger:
a good night,
oil on canvas,
40 x 50 cm, 2009


a dráma nem azzal kapcsolatos, hogy élek, hanem, hogy hazudok, már egyre kevesebbet, de amíg emberek közt vagyok, addig elkerülhetetlen, mert olyan mint amikor beszorítanak egy sarokba és
sokan 20 éves korukig megpróbálnak ellenállni, utána átállnak, megtanulják a túlélést,
meggyógyulnak, vagy úgy tesznek, ez majdnem mindegy, apróság.
"a hazugságaikat Értelemnek és szükségszerűnek tartják, mert ezek nélkül elképzelni sem lehet" meséltem este elalvás előtt az egyik szekrénynek, de nem érdekelte, szekrénységében határozott volt
derékon aluli lófasz




Tilo Baumgartel:
mitkommen,
ink on paper,
30 x 21 cm,
2010


megértem a növényeket, minden megszemélyesítés nélkül; ö.cs. utálja ha az állatok beszélnek, legyilkolja és megeszi őket, a kutyákat nem, de ez csak ketrec kérdése, más ketrecekben más szokások, vicsorognak kifelé, mindegyik megvan győződve arról, hogy
hagyom a ketrec hasonlatot, mert nem feltételezi az átjárhatóságot, nehéz beleképzelni az összefüggő, bonyolult átfedéseket, túlságosan egyszerű
mintha ítélet lenne, vagy simogatás
j. sem beszél, lassan férjhez megy és az első keresete babruhákra megy
szünnap, az élettől




Nathan Gwynne:
Choke the Chicken, 2008
Oil on canvas


először művész, később, mikor kezd kiürülve, átalakulva, már teoretikusabb, a táma ismétlődni kezd, az újabb álmok kezdetben túl gyerekesnek tűnnek, majd megszűnnek és [félelmetes a mohóságod, i. azt álmodja, hogy megszült egy nagy békát, én ma éjjel leborotváltam a teljesen szőrös arcomat, a szemöldökömbe is belevágtam, vér sehol] nem marad más, csak a pénz vagy a családnak nevezett csoportosulás [fogd rá a szánalmasságodat, vudu]létrehozása/fenntartása; némaság; élőhalottak; milliárdnyi báb; túl egyszerű lenne ha általános lenne, hiszen az okok megint kívülre kerültek: bűnbak




Brian Montuori:
Phantom Limb,
2007,
Acrylic on canvas,
60 x 84 in / 152 x 213 cm


nem nagyon élek, még egy óra és fel kell húznom a hideg ruhákat, minek van az idő? kinek hiányozna?
jobb lett volna ha nem nő




Chris Lindig,
Members Of Society,
Acrylic and gouache on wood,
60 x 51 cm
2005


nosza, dalra fel, sikolymadár leszek




Misaki Kawai_
Surf, 2007
Acrylic, fabric and paper on canvas
166.4 x 204.5 cm


csak vidámságot kell berakni, dobozba, színes, mellettem álló, póznák, megszámolni hány ülés van a buszon, hány hány rákos, "a gyógyszer nem nagyon hat" susogja. de elmúlik, már napokkal előtte elmúlt
táncolás a fürdőszobában, hideg van
csak ne szuszogna olyan édesen, megfojtaná - gondolja a gyilkos, méhkirálynő

"imádkozok a napomért" mondja a pap az előbőrét lebegteti a szél

buszra