képek, betűk

hazel grove-ban voltam, egy kis unalom. napközben. meglep a butaság és a hozzá párosuló infantilizmus, eszembe jut néhány élményem, melyekről nem érdemes írnom, mert csak vélemény kerekedne belőle, ma már nem esik az eső, ismét rettegek, szúr a szívem és nem tudok tőle megszabadulni, egyre mélyebben beeszi magát a zsigerekbe, a gyomorba és a csontokba, amikor nagy levegőt veszek érzem, hogy belül ott a hálafélelem

éjjel két óra van mintha csónakáznék "nem gondolok semmire" gondolom, pedig épp ellenkezőleg, de mégsem, semmire ez mind semmi csak a rettegést erősítő



Rita Ackermann:
Get A Job
1993
acrylic on canvas
121.9 x 152.4 cm
48 x 60 inches


Rita Ackermann vagyis Bakos Rita munkáit odahaza Magyarországon alig ismerik (ami inkább pozitívum, sajnos), én hosszú évek óta figyelem őt és nagyon sokra tartom a munkáit, de persze ez mellékes. véleményem sz

a maszkom elég életszerű lett, lassan megőrülök a jelenlegi szerepemtől, gondoltam jó lesz ha munkával kínzom magam, hátha megismerek egy olyan dimenziót, amit eddig [a művészet jó megoldásnak tűnt a valóság megtapasztalásához, legtöbben azért nem értik a művészetet, mert azt hiszik ismerik a valóságot és, hogy a művészet kivezeti őket belőle, pedig pont belevezetne, utána értelmét veszíti egy ponton, ahol már semmi nem különül el]nem láttam, de rájöttem, hogy nincs külön dimenziója a szenvedésnek, van egy burok, elég átpréselődni ezen, átszakítani és utána a szenvedés minden módja adott, csak választani kell -- a valóságot nem lehet realizmussal érzékeltetni; mert a borzalmak valósága mindig abszurd, mindig van benne valami ami túlnő a valóságon, egyfajta torzulás, amit legtöbben már nem is {mint a foltok, a véleményem csak egy szöveg, a formája érdekel, nem a tartalma} érzékelnek, mert az állandó burokban élés létformájukká tette a szenvedés valamilyen formáját és szintjét [síkos simogat rabszolga szipog]
elég csak egy bevásárlásra gondolni, még élvezik is
miközben mások halálát okozzák egyetlen gyengéd
mozdulattal?




Gillian Carnegie:
Belle
2006
Oil on board
9 x 13 inches (22.9 x 33 cm)



fdmnfmansd,,s dbfn bs,dn f,nasd
rugózok, a raktár néha zsírossá teszi a bőrt, csillog és csúszik, a faggyú mindenütt eloszlik, megóvna






Nigel Cooke:
Projects 2
Oil and pastel on paper
2007


pacskol paskol





Karlheinz Weinberger:
Romeo (Werner Berger),
Boss der Revenger Gang,
Zurich,
1962


a divat és a fotó mindig összeköttetik, nincs véleményem, érdekes játék a társadalom rétegeivel és összetevőivel, talán nem tudatos, látványosnak készült, hogy felismerd egy szeletét magadnak abban ami nincs is, illúzió, de melyik lv melyik nap melyik perce a média csak villogás állandó zúgás; a fogyasztás és a pénz templomainak harangzúgása, tajtékfasz kell ell
a szereplők bája a 60-as évek jelző nélküli zsákja




Kaari Upson
Kiss
2007


Kaari Upson munkái először Paul McCarthy-t juttatták eszembe, de mivel figyelem ezt a borzalmas érzést - azért nem szeretem, mert meggátol abban, hogy felfedezzem a tájat, szóval: teljesen más, csak egy álarca miatt asszociáltam, milyen tehetetlen is az agy, ha a változásról van szó, automatikus óvatosság,
zsigeri undor a felfedezéstől és a változástól
kódolt öregedés és butulás
"lassú elhalás és beilleszkedés a nyájba" mondaná és igaza lenne
egyszerűen




Liz Craft:
Quietly Crying
Sculptures
2010


mindig szánalmasnak tartottam a bohóc szimbólumot, de mégis lehet jól is használni, ezt is sejtettem

fél négy lett, egy órát még alszom, utána menni kell újra