"már jó ideje" (szóval: nem régóta, mit fejez ki?) |hosszantartóan| nem foglalkozom "közép-kelet-európai" művészettel (micsoda kategória, beletuszkollak TE, TÉGED. AZT. - ez így eléggé sarkos, nincs benne állítmány, trágya) - az okom: valami elpusztult. (elpusztult egy gólya, rét, egy idea, egy érzése - kihalt belőlem valami komplex, egy Egész.) az itteni rendszerváltások környékén sok szép dolog került a felszínre, mert (a diktatúrákban csakis azok foglalkoztak komolyan művészettel akik szenvedélyesen, életmód szinten szerették - mármint a hivatalos, megtűrt "művészeten" kívül, ma inkább a "zseni vagy!", és "alkotó", "legyél egyedi" - aki képes befogandi, és egy reklám szlogent, vagy képes marketing (a vásárlói elemzések szerves részeként) jól átgondolt taktika önkéntes "áldozatává" válni - édes öröm a kényeztetés ("mmm"), a törődés; tudniillik ezek alapján: "önmagad", "légy saját magad házi bejáratú géniusza", "legyél kibaszottul kreatív", "legyél kolosszális", "legyél dinamikus", "legyél pozitív" ("most ítélkezik?????" EZ.) (Ez) - így is fest minden..."szeméttelep az egész bolygó", "erőtlenné válik a kifejezés", "az erőforrások gyorsan apadnak", "a 20% agyonnyomja a többieket.", "ezek meg zabálnak tovább mintha semmi gond nem lenne" (REAGÁLJ, legyél a Web2 része!), "tévé előtt könnyek", "szolidáris mosoly, imádkozó-sáska beütéssel" ÉÉÉ - a XX. század expresszív és egyben konstruktív kifejezési formái újra hasznosulnak (nem csak ezáltal, nem csak látszólagosan - deviancia ez tőlem) - ha maradunk Szaturnusznál és az Ánusznál - engedj magadhoz viccet!) - a köztudatba sajnos nem. Ezek a művészi projektek némileg magasabb szinvonalat képviseltek (arányaiban) mint amit az időben a jelenhez közelebb lévők - gondolhatnánk tévesen. Aki nem ismeri a kortárs, projekteket, a majdnem jelent. A "mai" "felszínes" (ez mi???), negatív és skolasztikus (és nem őszinte - erkölcsi adalékként mondj még ilyeneket, kérlek kínozzál!!!! olvasd fel nekem fennhangon a 10 parancsolatot. vagy a dadista kiáltáványt. vagy valamelyik perverz királyod törvénykönyvét. ami tetszik, a lényeg, hogy Morálisan Fennkölt legyen.) (igen) (még még!) ;ezen munkák legtöbbje ismétlés (nem a gépies fajta, nem az ismétlődés gyönyöre hanem - nem a mű-katatón rángás: a siralmas), vértelen, hiányzik az egyéni útkereső belső konfliktusa (ez a kedvencem!), a gátlások által kialakított utak, a valós kronológia, az önfeladás, a bátortalanság és a bátorság. Egyszerű: a hóember elolvadt és leették az orrát. Ropog a répa, épül a tréfa...
lábas-nyálas-nyulas-rudas
---------------------------------------- ne untass
Dondi:
Bishop of Battle, 1985
...helyettük mímelés, művi gátlás, negatív értelemben vett pszichologizálás (nyányűnyányá), gyengécske "fogyasztói társadalom" paródia, magabiztos mosoly és lezser pop - és még sorolhatném mi minden (szerintem ez csupa felesleges, beszűkült idea). vagyis Leginkább semmi, a képzet: képzelődés egy Aranykorról, amiben minden megnyugszik, megszépülnek az árnyak, helyrebillennek az arányok - a giccs forradalma is szebbenek látszik, idő_idő_idő emberi idő - ami oly könnyen múlik. hát Ezért nem keresgélek ebben a régióban (illetve ezér IGEN, csak nem szeretik), olykor: belefáradtam, de én is ide tartozom - és mégsem. A művészet is rothad, is is (mindig rohadt..). Legalábbis egy nagyon nagy része. AJAJSKSKDKDKD.
...kellene egy kis felforgatósdi, ajtó elé szaró, meztelenül ugráló, kolonizáló, demoralzáló, antiantilizáló, szenvedélyesen csókolódzó, a vízfejű Tömeg pofájába tükröt tartó bohémság vagy felforgató szellemi orgazmussal élő, nem dohos - és önpusztitó vagy bármilyen, csak már ne: szürke, koravén, prűd, pszeudo-intellektuális, nyafogó, korlátolt, hadiipari, szegregált, elkülönült, okoldzó, himbálódzó, taknyolászó, misszionárius pózban kúró, ipari, szögletes, iskolaszagú - mert jelenleg szinte csak ezek vannak. Ezek is erőtlenül. DEBIL. DEEEBIL!
maradok továbbra is csendben - Muhhahahahahahaa.
barbárok közt barbárság van - Bruhhahahahah.
Edward Krasinski:
Intervention
relief, lumber, foil on hardboard w/ blue tape
1991
veled fejezem ki undorom.
veled a bánatom.
R mesélte:
(
Egy-egy "márkajegyet" mindenki irigyel - a felismerhetőség közhelye a biznisz; a "tudás". XXX. Gyenge hasonulás - besatírozott, szürke vizionálás - politikai okkultizmus: megbélyegzés. A sztálini, rákosi, kádári és mao-ce-tungi terror, horror-konyha emlékhegyei. Ezeket nem dolgozta fel egy bármiféle tömeg-katarzis, csakis a legszűkebb történész közeg (sem, jó esetben), de régiótól függően ezt is őszintétlenül: mert mindenki a saját torz gyilkosságait rejtegeti a kabát alatt. AZ ÉN GYILKOSOM SZEBB! Az Én Gyilkosom jobb! Ilyen hely ez a bolygó. Szánalmas. XXX. A düh nyomai nem látszódnak. Ugyanis a valódi düh nem létezik. Átváltozott Szadista Tündérpuncivá - komoly emberek gyilkoltak - komolytalan eszközökkel, komoly mennyiségben, és ma is ezt tennék ha nem lenne rajtuk a Piac Szent Kényszere. Feladat: keress bűnbakot. A kérdés: meddig bírja a feszítő erő visszatartását a Piac? Utána: gyilkolás lészen.
)
Sol LeWitt tévedett, a kísérletező művész nem "gép". Persze lehet. Néha igen, amikor végre kell hajtani egy mozdulatot sokszor egymás után vagy gondolatsorokat kell elidegenítve, egymástól különálló szakaszokra bontva létrehozni, hogy megnyugodjunk tőle. Tőőle. Tőgye. Megközelítőleg sem. A "gép" is csak egy szerep - a posztmodern ember egyik szerepköre lehet. A gyilkos, a zabagép, a pék, a fingós, a szexmániás, favágó, káposztaárus, a professzor vagy a politikus. Nincs kiemelt státus - kivéve ha kiszakadunk ebbből az egészből és/vagy meghalunk. Talán egy barlangban? Talán egy garzon mélyén? Egy tetőteraszon? A művész halála továbbra is a Szerep visszautasításának egyetlen módja? Fura féregtelep ez a bolygó. Fura játszótér.
Variations of Incomplete Open Cubes
Nem sok dolgot árul el.
Természetesen a szigorú elmélet. C N M J - H L O P. A jelek alap jelentése nem határozza meg a későbbi, felsőbb rendű kommunikációban létrehozott jelentésüket. Az egésszel együtt. Sem. A "nadrág" N jele nem "nadrág" jel - és mégis, így nevezni megnyugató lehet egy gyermek számára, de persze itt nem magának az egyedül álló jelnek a felfogásáról van szó.
N
a
d ér van a lyuk körül
r
ágak csíkozata
g
hanem sokkal inkább egy kép rögzüléséről. De mindez felesleges. Az ösztönös működés és a tudatos harmóniák együtt mozgatása lenne a cél. Apelles nem szólna semmit, csak inná a bort és rö
hög
ve tovább festene - majd részegen, két okádás közt mondaná az
t, amit ma egyetemeken taní
tanak(?). Mosoly/sírás. Nikiasz pedig fel sem emelné fej
ét, nyugodtan piszmogna tovább. Jó. Visszatekintettünk. Nincs különbség a dolgok közt, minden ugyanabból van csak más energia tartja egyben az Ugyanazt.
"Bazd meg a művészet elméletét." - mondja r.
"Jaja." - értek egyet, de félek.
"Engem amúgysem szabadna, hogy érdekeljen." - folytatom.
"Igen." - válaszolja.
r é R nem ugyanaz.
r é R nem ugyanaz.
r é R nem ugyanaz.
Charles Rennie Mackintosh házból rajzol házat. Amit ma természetesnek tartanak és könnyeden megemésztik. Blaaaa blaa. A forma és a forma megszületéséhez szükséges tér, ami csak egyszerű üres-tér. És a befogadást elfogadó közeg. Mi hiányzik?
Niklavs Strunke:
Illustration for V. Pludonis' tale "Eza kazocins" (Hedgehog's Skin).
1926
Az idők - minden amit a kéz létrehoz, a mesterség és az anyagok összes tulajdonsága. Szép. Ocsmány.
Kārlis Padegs:
Mana mīļākā no ielas.
1930.
Papír, tus.
17 x 12 cm
"A tapasztalat nem szórakoztat; a tapasztalat munka." írta Hajas Tibor.
"Elemebeteg hely". A gyilkolás és a vér látványa "keserű mosolyokat" csal az arcokra - láttak már ilyet; meséltek ilyesmiről; a falu szélén is történt ilyen; 40 éve; 25 éve. A nélkülözés és a taposás reflexek; túl kell élni apucit és túl anyucit. Ilyen. De ma már kék és piros Tesco lámpa villog a vérgőz felett - béke köszönt a karszalagokra és győzelmi indulókra. Habos tavakká nő a holtak utolsó nyála.
Elvonatkoztatok. Vidám vagyok. Zárj le. Előcsalni, csalogatni: ujjal hivogatni.
..
Talán. Nem ismerik. Nem szeretik. Túl félelmetes. Nem eléggé zajos. Nem lehet láthatatlannak maradni és ez ijesztő. "A politika szar." ja. az.
rudibudi.
A Bátor.
A "Gyagyaista kiáltvány" 11. pontja.
A kísérleti gondolati a gondolati még is elválasztják egymástól. Megint a fűrészelés öröme.
Mintha függőben lenne
Mintha függene illetve nem függene
sajnos az A nem a kezdet a függés olyan
mi az amit pontosan meg lehet határozni?
amikor nincs határvonal a tárgyak közt sem
a testek sem léteznek
a tested hullamokbol és fényből
mire mutogatszzz
elhizott ketreclakok fotóznak mint egy fesztiválon, vagy otthon a televízió előtt. semmit nem jelent az esemény. mindenki letudja. az alkto es a befogado is megkonnyebbul azaltal ha vége az eseménynek és nem kell kellemetlen kerdeseket feltenni. mire jo ez az egesz a penzkeresésen kivul? talan. valoszinuleg. a "kiserleti muveszet" elbutulása termmmmészetes folyamat. hiszen senki nem akar kevésbé elhizott és "erős" lenni - első az onzes. ssss. "Yummy Puffy Mommy Yoni" Mike Kelleynek igaza van ebben. Yummy Puffy Mommy Yoni. Avagy a Teremtés egy rossz vicc - soha nem történt meg, soha nem - mégis úgy viselkedünk mintha. M. inthA. Na de ki lesz a bátor mesehős? Ki lesz a királyfi? A vadász? A legkisebb herceg? A varázsló legkisebb fia? A megváltó? A próféta? És mi lesz a feladata? Azon kívül, hogy az archetípusok és az archaikus történetek ismétlődnek új alakban - ami végtelenül unalmas és lehangoló és lehangolóóóóóóó. Eladni újra: minden ugyanaz. És egyre felgyorsulva ugynaz, egyre kisebb frekvenciával ugyanaz - sípol az ugyanazság és ritkul az üde új. Van. Ritka. Most nagyon pozitív |építő| voltam - megleptem magam. AZ írásjelek
unalmasak
a nyelvi szabályok unalmasak
az unalom unalmas | a szabályok nem teszik lehetővé az unalom beismerését
az unalom okainak kiderítése unalmas | ezért vonzó a militarizmus?
ha elolvasod ezt és megérted az unalmas | a kidagadó szőrös mellkas?
ha nem az is is az
ha leszarjuk unalmas
igy megy sorban: ez is unalmas
ide vezetett Szokratész célosságba vetett hite, ide a páfrányok gyökere
Ásítás ásás belefekvés. unalmas.
Ellenálló Kánon
babrálj a hajammal - ez az egy nem unalmas.
Ahogyan Adrienne Farb 10 éve rendületlenól festi azokat a spirituális csíkokat, a színeket mániákusan nézi és nem akar lemondani a márkajelről - öntudatlanul, mert fél. Így fél mindenki az unalomtól? És nem ért
em hogy ez hogy miért bántana másokat
miért fontos
a magasság és a mélység a helyzetmeghatározás, centropa,
Adrienne Farb:
Predella, No. 2
(Center Painting, from Five Part Painting)
Oil on linen
20 x 39.5 inches
(50 x 100 cm)
Nehéz beismerni, hogy nem kerültem közelebb semmihez. Csak a kétségekhez. Üdvözülnek a bizonyossággal rendelkezők. (nevetés, lábbal dübörgés)
Jiří Kovanda:
In the name of tradition
1994
---------------- - - - - - --- Pokróc alatt matató ujjak -
Confusion, Life & Art - the trailer
r:
"A kísérleti muveszet a mszet mint kserlet. Melyik az igazi? A tömegsírok vagy a gyógyulás kényszere, a kényszerből való változás? Kényszeresen. Kény. Szer. A politika a maradék jóval elfedné a hatalamas Ordenáré foltot? Önbecsapás. Itt is ott is amott is. Ezt nevezik Igyekezetnek."
Nem szeret senki, egyedül vagyok. - kiabalja
"Nem szeret senki, egyedül vagyok." Szeretik ezt. Azt mondják: erő.
v
á
rják az erőt és a sza
b
á
ly
okat, hogy a belső dallamuk becsuk CSAK CSUK CSAK XSU
eltűnjön
hullócsillag kertiszékről
ugy tunik, hogy az aldozatok szerepe
min
digfontosabb mint a gyilkosoké
eléggé perverz?
H.N. játékai jutnak eszembe, nagyon jól megragadta ezt, igaz giccset csinált a rítusokból (előtte letisztogatta őket, hogy ne ugyanolyan), plussmackot Dionuszosz , de a bécsi a. szintjét soha nem érte el mint ahogyan később sem sokan --- eeeXXXccc Plüss Dionüszosz ez a mai muveszet jele - változtass engem is delfinné. k.europa RÖF-RÖFónia. szimfónia.
Vera Molnar:
Structures de quadrilatères
1985
mETAhumán.
No comments:
Post a Comment