de
meg sem közelítem
a szabadságot
Tristan Stevens munkáit tegnap, megnyugtatóak ---- Egyensúly [vannak írásjelek melyek szükségtelennek tűnnek] a forma, az üresség és a céltudatosság közt. Nincsenek felesleges mondatok. A képek látványa kiszűri az érzéketlen és ostoba pillantásokat - nem enged át felesleget. És meglepő: nem árulkodik. Az egyedüllét és a neurózis - nincs kizárólagos kapcsolatban egymással, a színek sem - milyen szó a "gyógyulás"? Rövid vagy hosszú?
mégsem
1. nem kívánatos dolog a képzőművészetben csupán formákról beszélni - a formalizmus elleni lázadás XcvBramN MnXCV R. - a manierizmus, a dolgok ábrázolása - elvarázsol. Mit érezzen? Ezt kérdezi. Szinte mindenütt ugyanazt gondolják - erős szó a "gondol", helyette az "ír" használatos inkább, mert éppoly üres gondolatok ezek mint a tárgyuk - lekicsinyítik azt is, mindenféle érdeklődés nélkül.
2. ebbe a faluban meglepően sok vadgalamb él.
3. imádnak egy képre képzeletbeli háromszögeket rajzolni és közben az aranymetszésről kiselőadást tartani. magyarázzák. a tökéletes arány: nekem ma egy enyhén kancsal szem, egy csálé háztető, egy részeg barát mosolya
4. a modorosságod perverziókat(eltérés a tantól) rejt; gyerekkorodban nem hagytak játszani Jz.-vel
5. egyedül, a leggyakrabban - tilos személyesnek lenni
cancel
Hans von Aachen(1552-1615):
The Triumph of Truth
1598
Copper, 56 x 47 cm
A kék égbolt előtt oszlopcsarnok. A hús színe P.-t idézi. A fehér textúra fásli.
Tristan Stevens:
Through
Acrylic and gesso on paper.
És szintén.
ei eii.
Benjamin Allain:
Birch Burns Better,
2009
Séta a sétában. A gombafejek és a nyúlfülek varázslatában élek.
Megan Whitmarsh:
King Kong and Mushrooms (detail),
8" x 8", hand embroidery on fabric
És szép szobrok, csontszínek. Költene. Az élő - szimbólumok. Inkább mese.
Paola Zakimi munkája.
Nem mutat referencia az értelemre, csak szeretnék - ezekkel a szavakkal sem mutat - önmaga a szó, mint az értelem elméleti közvetítője. Látszólagos értelmet. Mímel. Saját esetlenségét és alkalmatlanságát bizonyítja azzal, hogy értelmetlen szövegként: összefüggéseket ábrázol
brázol. Szobor, festmény és politika. Zsíros homlok, még kedélyes háj-fodor, a körmök szépek, a kézfej finom és kerek. Taka. Taka. Éjjelre berakom a vízbe. Meg-duzzad.
Joseph Kosuth jut eszembe a tárgyról - a mímelés és a játék, visszafogott szadizmus, 2 perccel később pedig mazochizmus - úgy néz a fotóról mint egy szuper-spermium, aki az egyik fegyvert kíméletesnek a másikat fájdalmat-okozónak tartja, ezért csakis az egyikkel gyilkol - hogy mindent megtermékenyítsen. Még látja az ellenségek sziluettjeit felvillanni a képernyőn, a joystick gombja, az öl. Az értelem. A tiszta logika: úgy érzem: örök vesztes. Mert nem létezik. ( . . ? . . ) Imi Knoebel szobái - a rettenetes középszer előli menekvés, és a még rettenetesebb "közlés" elkerülése - igazán. Sikeresen. Az lett ami elől menekült. Nem örökre, csak néhány pillanatig. Vagy Arnulf Rainer - ők még besoroltattak, érezni rajtuk a szépséget, a hivatalt, a felettest, a múzeumszagot, a kiutalt örökkévalóságot. Akár kelet-európaiak is lehetnének, akár afriakiak - ezt csak azoknak mondom akik hisznek a kontinensekben, földrajzi nevekben és a bolygókban. Megnyugtatás. Vagy Panamarenko munkái, aki feltalálja a szöget és a szövetet, a hajókat és a keresztet - én elhittem neki. Titkos tervekbe vonta be saját magát. Én pedig némán figyelem - a nárcista művész. Ott ücsörög és felém integet. (p-o-r-l-a-sz-t-ó-g-é-p)!!!!
...csak önmagában (az "önmaga") (értsd. az objektum amivel lehet dolgozni) hisz és neki ez elég ahhoz, hogy a művészetben is higgyen - mindez megfoghatatlan, mégis tárgyszerűen írnak róla. A szövegek elemzése gépesítve történik, esélyt sem adnak arra, hogy más jelentsen, ugyanakkor azt hangoztatják: mindenkinek mást jelent. "A koncepció helyet, ad az individualizmus eszközt, a tudatosság erőt." - mormolhatnák maguk elé az Elemzők, de sajnos nem ennyire tudatosak - inkább csak teszik a dolgukat, mert a Hit Helye ma a Csapat (team). Mely úgy borul rájuk, mint egy templom - kész teóriákkal és bizonyosságot nyújtó védőhálóval. "Közeledik a boly-lét." - sikoltozik R.
Joseph Kosuth:
"It was it" No. 4, 1986; phototext by Sigmund Freud from "Psychopathologie of Everyday Life" with Neon "Description of the same content twice / It was it"; white neon letters and blue neon-line; size 125 x 267 cm
(Galerie Anselm)
Kritikai formalizmus. "Doxazma!' - kuncogja.
...hasonló mondatok leírásához vezet: "nem önálló műtárgyakat valamely koncepció mentén egymás mellé sorakoztató egyéni kiállítás, nem is egyetlen installáció vagy installáció-együttes".
A szövegben a kiállítás vagy a szemlélődés objektuma már nem lényeges, csakis az a fontos, hogy Objektumunkról a Művészetelmélet vélt és valós nyelvrendszere alapján fogalmazzon meg mondatokat. A Művésztelméleti Gép akkor is írna "elemző" szövegeket ha a világ összes művészeti objektuma egy csapásra eltűnne - hiszen megvan a nyelvezet, megvan az eszköztár - mi kell még?
Nem éreznek semmit. Érezni szégyen.
Az Élveztelen Gépek azonnal elhelyeznek, ketrecbe zárnak és rendszereznek.
Ha az objektumon található kék folt: az égbolt vagy női szoknya.
Ha pettyes: akkor bárányhimlő vagy labda.
Automaták.
Gépies szexuális aktus.
Kötelező pózok.
Kötelező végkifejelt elemek.
Végtelenül unlak benneteket.
Feszegess "társadalmi kérdéseket." Feszegess ánusz-ajtót. Feeess eeelelele. Szd le az arc, ZSyrpárna.
Add címnek: "Bolondok hajója" - ezt eddig még csak ezren használták. Jó lesz neked is.
Hans von Aachen:
German, about 1587
Pen and brown ink, gray wash, and black chalk underdrawing
Talán a távolságtartás. Tartok tőletek - minél messzebb annál jobb. Nem akarom látni a mondataitokat. Hallani még kevésbé. Ahogyan az ocsmány szátok kimondja: "a festmény", "a mű", "az alkotó", "a koncepció" - én pedig öklendezve menekülök.
"Pedig mennyi gyönyörről maradtak le."
Fred Stonehouse:
UNTITLED (Reindeer #5),
Acrylic on Wood, 11 3/4 x 10"
(Aláfestés, technikai leirat, munkafolyamat, ábra, konklúzió.
"M Vadul maszturbál a bokorban." - meséli.) Érvénytelen jelek - minden értékük azonnal ellensúlyozandó, jelentésük meghagyandó.
Csak gondolatok.
Semmi konkrét.
Reggelente - épséget megőrző.
George Legrady:
Tracing
1997
Az operációs rendszer kódja és a Flash lejátszó kódja csak számodra különül el. Egy. Akkoriban még elidegenítő hatása volt, ma közösségépítő (ld. Social Networking, ld. subPóker). A felhők is mások voltak. "Ez a vízcsepp nem ugyanaz a vízcsepp." effektus? Nevezzük így - hiszen este van, fáradhatok. Keresek még videókat - elsősorban könnyed, nyári napra valókat, ami illik a fürdőnadrágom fekete színéhez - így: alvókat, talán comix vagy installáció rablókat, intellektuális mézga szerűen tapadókat- összecsíptetem a lyukakat a combomon és lelógat, nem hagylak el soha, nem akarok babfőzeléket enni, nem akarok mást: csak veled lenni. Sorolhatnám. Sorold. A youtube szar. Te is szar. Ő is szar. A vár is szar. a vér is. Rágódj a bugyid színén - taszít a tanga. Eléggé rozzantnak láttuk, csípőre tett kézzel - viszont aa aa csípője fura ficamban, de nem ér hozzá, nagyon k9zeli, 9lelgeti, tör9lgeti, oxigénnel dúsítja - A szavak MOST szétesést szimbolizálnak, a fokozatosan hanyatló íráskedv vánszorgását biztosítják, szövegi alapon - "emlékezz nyáron a télre" - hallik a közhely és J. fontossá válhat.
Szobrokat!
Matt Wedel:
"boy" 90"x39"x36"
2007
fired clay, glaze and luster
Minden szón elgondolkodik:
Arany = fém.
Gyermek = utód.
Hydrocephalus = kór.
Forma = csak te látod olyannak.
Arany = jelkép.
Gyermek = továbbad.
Hydrocephalus = gyógyul.
Forma = szabadulni vágyás.
Arany = lassú rothadás.
Gyermek = bosszú.
Hydrocephalus = szenvedés.
Forma = bűnt képzel.
Ellenségeikkel összetartoznak.
Ellenségeiktől függenek.
Ezért ellenségeket gyártanak.
(Rene Block a galéria egy hátsó zugában kellemes zenét hallgatott, Sigmar P. éppen elhozta amit kért tőle.) - ismételgette. Véglegesítette. Nem vagyok képes a múltra gondolni, ha pedig mégis akkor szeretnék cselekvésképtelen lenni, vágyak nélkül élni.
NA. NA. NA. NA. NA.
Robert Filliou:
And So on, End So Soon: Done 3 times (1977)
----- gondoltam:
Megint ugyanott vagyunk - a tragédiánál és a komédiánál. Ha nem az objektum tárgya cselekvő/szenvedő, akkor a létrehozója saját magán hajtja végre azt amit kihagyott a létrehozott tárgyból, újabb jelként - külső hivatkozásként, amit talán egy életrajz vagy egy monográfia közöl (az emberi időben távolabb). Így minden ami képes kötődni a tárgyhoz vagy a létrehozóhoz, része lesz az objektumnak. Ha Az 50-es évektől sok példát találni erre.
-------- tévedtem.
Jó volt úszni. Vettem egy kék biciklis sisakot, nincs rajta villám - azt mondták rettegjek attól, hogy esetleg berepül a szellőző réseken keresztül egy darázs. Meghatott egy idea. Útálom az internetet. Nem rettegek a darázstól.
Sadko Hadzihasanovic:
Life is Nice
------------------------------
ennyi délig. úgy érzem ma meg kell ennem 10 fagyit.
No comments:
Post a Comment