miért ez üresség, világosság, böjtje

A reneszánsz (1.címke) nem hozott semmi újat, csupán az ember vágyát (2. címke) jelölték meg vele (jelszó-rámutat és öröklődés, mert a hatalmat, mint kéjes gyönyört, mint pszichózist meg kell őrizni - és ki legyen pásztora?) - mintha történt volna bármi (az éhségen kívül); kevesebb karóbahúzás - több költészet. ("Professor XYZ was previously the Regius Professor of Modern History at the University of Cambridge.") A nyelvek túlélése, nem a mi túlélésünk - a jutalom, olyan csali melyet mi magunk akasztunk az orrunk elé (íme: kognitív disszonancia), ezen a szinten még nincsenek célok - a célok csak az akarat szintjén jelennek meg, mert ahol nincs akarat ott nincs cél sem. Ez egy rövidke állapot. Szinte érzékelhetetlen.

Érdeklődés(?). Egyház(sic). Kétház(soc). Háromház(org). Istenük helyi őrzője. Mint amikor a kisgyerek elhiszi a műanyag játákról, hogy valóság; előre-hátra tologatja; brümmög hozzá. Kapargatja. De vágyni már képes, birtokolni is. Az ellenség-gyár, a birtok, a látszólagos hasonlóság nem zavarják.

És eljő a fény. És előjő a fény. Ech elj fny, vlgts r orcdn sbhhly szrdj. Nullával táncika.

Mégis így tanítják évszázadok óta - ma a mémekkel magyaráznák, bár ami időben távoli az könnyen tágul, szűkül és változik bármiről-bármire; ha érdekelne akadna példa is - viszont akkor értelmet kellene keresni a "plazma" kavargásában és úgy járnék mint a politikusok: elkezdenék biztatni. "Európa hajnala", "A civilizáció felemelkedése", "Népünk virágkora" - micsoda vidám megfogalmazások, és mennyire sikeresek(?), mert a menetelés és az ellenségkép-gyártás mellett szükség van a dohos pátoszra is.

A csorda vágya, könnyek a szemben, vizeletfolt a nadrágon, spermatermelés és szoros nemi elkülönülés:



Változott azóta bármi is?


Mihez? "Ez már politika!" XCVB. VBCD. KLMO.

Hasonló (kérj még) baromságok mint ez: "Cum Deo pro patria et libertate. (Istennel a hazáért és a szabadságért.)". És menjetek! Öljetek másokat és hulljatok ha mi úgy kívánjuk. A "mi" egy változó. Képlékeny. Lényeg, hogy megérje - megéri ma is, hiszen...a hatalom még a hitet is megéri.

A bestialitás éppúgy itt tenyészik mint bármikor (és vajon miért ne tenné, ha már így megszemélyesítettük azt amit nem kellett volna - a hiányt, szeretet-hiányt, apu-pótlást, matriarchát, zoknin lyukat), vannak akik képesek csordává kovácsolni (ők a főmajmok, szőrös lábaik és herezacskóik - éppúgy a dominanciáért) és vannak akik boldogan masíroznak (legyen ez zarándoklat vagy a szomszéd kertjének összetaposása - csak célt adjatok nékik, az ellenségen kívül - persze!) és legyilkolják azokat akikre felragasztják a Jelet. (piros négyzet, sárga kör, zöld iksz) Ma sincs másképpen. Reneszánsz. Ma sincs másképpen. Reneszánsz. Ma is gyilkolnak. Reneszánsz. Szeánsz. Az embernek: ha a kényelme úgy óhajtja állat, ha úgy óhajtja felettes-lény, csakis a győzelem és a nyersanyag felhalmozás számít.

Ellenség = saját ürülékünk. (mit keres a wc-n kívül?)
Ellenség = saját reggeli szájszagunk. (moss)
Ellenség = mi kis, gyűlöletes péniszünk. (konvenció)
Ellenség = lukas fogunk. (halálközeli élmény)
Ellenség = X. (legyen meg a te akaratod.)

Amikor a vágy nem az aminek magát mutatja, a "pop" könnyedsége olyan kontextusban mutatja a saját ürességét, hogy az politikai üzenetet nyerve - immáron csak szórakoztat, csak lenge szellő. "Nem függünk tőled.", "Nem mi lógunk azokról a kötelekről.", "Nem a mi gyerekeink halnak éhen.", "Nem a mi fájdalmunk." Ezek igazi ellenség-gyáros szófordulatok. (Mi a mondandó? Szeretnék mondandót! Kérem az értelmet!)



Laibach, America című műve


"Természetesen közhely." Úgy érzi: minden hazugság ami magyarázatot nyújt arra, hogy mi történik a halál után. És minden hazugság ami a múlt hónap előtti eseményeket bizonyosságként tárja elém - hacsak nincs benne, hogy szorulásom volt.

Az hiszem GG Alinnek volt igaza amikor a csorda tükrének szerepét magára vállalta, csakhát a tükrök összetörnek. A név kötelez. Jézusuk a televízió. 8 éve nem nézek televíziót, az első 2 év után észrevettem, hogy nem értem a körülöttem lévők beszédét. Azóta magány.




GG Allin on Springer


Gyermekim vágya:
Jó lenne mindent elfeledve, egy lakatlan szigeten fává változni.