"Előhívási" hiba. "Nyelvemen van" jelenség. (Endel Tulving). Soha ne keress csíkos zoknit kockás szekrényben. Kutatók akik kutatnak; valójában csak kutatnak) eljutnak oda, hogy reakcióként nem értelmezhetőek többé (véges számú kijelentés? végső igazság. Ez a két szó: piros X.), mert az öntudat nem elegendő hozzá - szeretnék pusztán a tárgyakról írni, de olyan nagyon nehéz. Hiszen minden mondatban keresik a gondolatiságot, a könnyed percet, a maradandót, az állásfoglalást, a demokratikus eszmét és a csokipuding receptjét. Az Öntudat (így naggyal) soha nem létezett igazán, csak természetünkből eredő szójáték, szeretnénk ha lenne - mint ahogyan azt is ha a Valami igazságot szolgáltatna nekünk.) A gondolatok (főleg amelyek "valamiről" keletkeznek) - =ezt magyarázd el a neuronoknak is = nem relevánsak - disszonanciát keltenek magában a "szemléltben", így a hozzám érkező (kép, hang, íz) trió már nem ugyanaz ami a tárgyban volt. Már most múltjuk van. Torzak. Analógok. Digitálisan még ijesztőbbek. Mégis megérthető marad mindhárom. Az emlékek - mintha Dysmetriám lenne, zavar a távolságuk, zavar a közelségük - koordinációs hiba minden igazságnak tűnő pislantás.
EDWARD LIPSKI:"3 Chinese God",2007
mixed media
182(h)x48x48cm
R. gondolatai:
Mintha illeszkedne bármire is... Eddig csak tagadtam. Gyávaságom gyávaságom. Jó, hogy a gondolat sem szabad - {szégyellem, hogy egy száz éve összecsomósodott egész része vagyok, ahol a gyűlölet már az óvodában általános elvárás, ahol a tanárok a kirekesztő viccek, a gyűlölet-sémák alap-forrásai, ahol a belső elfojtások és perverziók rejtve dolgoznak, ahol megállt az idő és az önsajnálatnál tovább nem nagyon jutnak el a gondolatok, ahol az együtt üvöltés és az akolmeleg fölényes mosolyt csal az arcokra, ahol embereket gyilkolnak meg csak azért mert más nemzethez tartoznak, ahol a lopás összekacsintással jár együtt, ahol különbséget tesznek diktatúra és diktatúra közt, ahol nem akarják ismerni a történelmet - ritka itt az együttérzés. Ahol senki nem meri kimondani, hogy a fajgyűlölet, antiszemitizmus, homofóbia egészségenek számít, sőt követendő példa - és ahol még az ún. urbánus "értelmiség" (ami nem is létezik, mert kiirtották) is kirekesztő és szegregált iskolákba járatja a gyerekeit, miközben önmagáról azt hiszi: toleráns. Ahol a műveletlenség elhiteti az emberekkel, hogy okosabbak másoknál. Egyszóval egy rothadó penészfoltban élek. Ahol nem lehet sajtót olvasni, mert tényfeltárás és etika helyett üres moralizálás (minden ember része a bioszférának, minden ember hullának születik, minden ember Kukutéda, minden ember megállapításokon alapul stb. - Herbert Spencer állításai versbe foglalva; avagy: hivatkozz testrészeid szőrrel fedett részeire) és cinikus hazudozás folyik, ahol nem lehet napilapokat olvasni - szinte kizárólag idegen nyelvűt, anyanyelvűt soha. És ahol szinte senki nem érti mindezt, mert egy olyan sötét ketrecben ül ahonnét mindez normálisnak látszik és nem értik, hogy mi a baj velük és azzal a pszichopata mikrovilággal amit teremtettek maguknak.
P. kérdései:
Ha a normák és szankciók torzak. Ha az alap értékrend hazug és bűnbak-gyártáson alapul évtizedek óta. Az katasztrofális? Úgy tűnik. Az a baj, hogy az politikai-egyszerűség felszippantja ezeket a témákat, nincsenek igazán nyitott és újító fórumok, mert mindenki aki képes gondolkodni az emigrál. És emigrált. Hazugtársadalom hazuglabdával a hazugjátszótéren hazugpattogtat.
P.-t vajon miért foglalkoztatja mindez?
------------------------------------------------------
Indultam - lekéstem
volna a
tóra. Defektet
kaptam a
biciklim
hátsó
kerekén. - Ott. Vágást.
Vajon megvárnak-e
a madarak
amíg a bicikligumi-ragasztó
biztonsággal
rámszárad.
Csipegethetik.
Terólad én,
ha kéred.
Nem lehet
megragasztani,
hosszában
vágás,
buborékok
szálltak
mindenfelé.
A kanna vízben.
Utálatos gyöngysor.
------------------------------------------------------
Nahum B. Zenil:
"Volando sobre Nueva York"
(Flying Over New York)
mixed media on paper, 1991
Collection of the artist
Z. mondja:
A politikát kizárólag 70 IQ alatt lehet művelni.
Himnuszban, zászlóban és államokban csak 60 IQ alatt lehet hinni.
"MEIN BRUDER ERZÄHLT GERÜCHTE ÜBER MICH" XXXXXXXXXXX
------------------------------------------------------------------------
Miről még? Köpjünk ki oldalra. Fúj a szél. Jön a zivatar - távolról dörög. Pedig ma:
ITT most nincs felhő.
L.- aggodalmai, és változz csőrös oroszlánná:
Egyszerűnek tűnik - mint egy malomkő, kocsikerék. Pedig ha közelebbről megnézzük a rajzait, akkor az átgondoltság . mint olyan . szépen ápolt mezővé alakul, diszharmónikus babusgatás; simít-gömbölyít-smirgliz-lázít. Nem mond igazat, nem hazudós és nem kér semmit - ilyen egyszerűen kell közelíteni hozzá. Személyiségfejlesztés. (???) Az estélyi ruha mint babaruha. Mint látod a képen: a konyha nem kínzóeszköz, a konyha bármi ami nyugtalanító. Talán Kiki Smith újrahasznosítható formái jutnak eszembe - nem erről, hanem függetlenül - és megnyugtató, hogy ez a fajta üdeség kevésbé magányos mint hinném. A mennyiség szemetén túl. A vásárlóerő felhizlalásán túli vásárlóerő (az új model, az intelligens konzumer, a brutális szavazat) - micsoda "anti" gondolatok - azt hihetné ebből bárki, hogy a politikai erővonalak bármit elérhetnek... A politika mint hittétel. Röhögjünk ezen együtt - Itt-Ott-Emitt megtaposva és tapsolva tennék jobbá a szobámat, napocskát rajzolnának borús ablaküvegem elé, tengerpartot szitálnának a fürdőszobám csempézetére, adnak szénhidrát-terápiát, adnak bármit. Csak írj nekik. Gondolj rájuk. Szeresd vagy utáld őket. Szavazz! Nyomj gombot! Vedd fel a kagylót! Legyél velük vagy ellenük: minden jó, csak a véleménymentes csendet ne válaszd. Ez az ár. Különben meg. Erőszak.
Úgy gondolom, hogy a természet nem készít szobrokat (semmit) (nem öntudat) (elképzelni sem tudom, miért fogalmaznak így) - a hangsúly a készítés folyamatán és a forma (egy objektum tulajdonsága! - property) megnevezésén van, de ez mellékes (kivételképzés itt és most) - gondolatilag teljesen irreleváns, nincs összefüggésben magával a szoborral (az elkészítetlennel) és a természettel sem - mondhatod: fogalmazz egyszerűbben, mintha tragédia készülne, előjönnének a hősök és R. ketrec kritikáját alapul véve azt hinnék: van jobb és van rosszabb ketrec. (Példa: van jobb és rosszabb nemzet.) És ezáltal kezdődhet a különbségek és hasonlóságok hosszadalmas (nem unalmas) feltárása - egyik percben győztesek, egyik percben vesztesek, egyik percben megalázottak, egyik percben megalázók - kívánni fogják. "R. gondolatai" odakötik őt a kínhoz - menekülésre adnak okot és állásfoglalásra adnak ok..ot. Ez R. csapdája - mégsem valós csapda(?), mert a kiszolgáltatott egyének védelmének fontosságán alapul(...) - ha nem lennének efféle konkrétumok, akkor Gondolatsorok helyett használjunk hangutánzó szavakat: hörggg, uggattt, morroggggrr. Nincs akkor különbség és a kényelem - pszeudo bölcselet állarc. R. igencsak egyedül maradt. Egy központi konfliktussal. Melyből az életöröm hiányzik, helyette véres fűrészporral kitömött babák vannak. Körtánc - gyermekként, hallod amint anyád a fogai közt a pokolba kíván - csak egy apró sziszegés. Felejthető. Átmosolyogható.
Jackie Sleper:
Cherry
2005, 39 x 39 x 39 cm, beeld, keramiek
Courtesy: Galerie Animaux
D. mondja, de nem érdekel - siratja a filozófiát:
sz
é
l sz ö v eg
szégyen szép
vagy
a combod.
Superman-hiányzik!
Pótszer (!) Köpj (R): fénylénység, a Semmi és a Minden fogalmaival való bűvészkedés, a teremtés-mítoszok korszerűsítése - mint ahogyan a 60-as években a lovagokból űrharcosok váltak. Népművészet, népművelés - könnyen fogyasztható és könnyen árusítható. (Soha ne higgy a szürke-törpéknek!) A Mester, aki majd elhozza amit elhoz - lényeg a várakozás, a várakozás állapotai, hegy-völgy játék. A rések és űrök betömködése (a rés az űrben jön létre), ahogyan C.G.Jung mondta "nem keresik, mert azt hiszik náluk van" - nem pontos. Mindenütt elmebaj. Édes unalom. Belőled fakadó. Giccsek. Egyformák. Ülnek a ketrecükben és acsarkodnak, a rácshoz nyomják a szájukat, az érzékszerveik elhaltak - nem használják azokat. "Oda" vágynak. És tudják "oda" tartanak" És csak ők tartanak a "jó odába". "Oda" békés. Az "Oda" fényességes. Ezt olvastam: "Egy pontban - fókusz, elsősorban így: a Semmi nem tudott mást magáról csak azt, hogy Minden" - szegény, jó Kant, Szegény Arisztotelész. Szegény Hegel. Szegény Derrida. Szegény Scheler. ...nem tudnak eladni benneteket a fénylény, képcső és önmegváltás piacon - nehéz út vagytok, túl sok tanulást igényeltek, nem tud benneteket megfelelően megemésztetni és beárazni a Szellem Piac. "Minden és Semmi" -- könnyed mondatok, mint szökőkutak -- kiapadhatatlanul -- virgoncul (pénisz jut eszedbe?) kéje, hogy feltörjön a könyvpiacon - a sok színes, giccs, bizsu. Didu. Didu. .L.L.L.L. Mennyiség. Mennnyiség. mmmmeniseg. Tudás-szaporulat.
elvira biatta:
Coincidenze
Painting, Mixed technique, Canvas, 120x150x2cm, 2008
Elvira Biatta performanszai. Innen-onnan. Darabokban. Kérlek pontosan fogalmazz. Emlékezetet, visszamutat (...) pedig tiltakozom az emlékeztetés ellen - nem jó semmit felismerni és hasonlítani - így véli, hogy kibúvót talál (r.). A vonalai majdnem szabadon. Eszembe jutnak a megfelelő szavak (mosom farom, rakom karom, tartom altatom.) - az absztrakció, az expresszió, a kollázs és a permutáció (csíkok, pöttyök) - láthatatlanul is hálózatos; eleve ott született - arra volt valója, várták, hogy publikálódjon. Ez vicc. Egy önműködő OPLREWGRR vicc - sokszor szeretnék, ha magától megtörténnének ezek a dolgok, nem a kényelem miatt, hanem, hogy a sikerélmény új, eddig ismeretlen formák variációit hozza elő. Szerencsére (micsoda szó) a realitás (gondolod: szerencsére van valóság?) - egy erdőben a Fatörzs Mohája - semmit nem jelent legtöbbüknek, nekem pedig MCDFGHxCV pont elegendő az a zöld párna. Nekem mindent jelent. Az ő könnyeit - melyeket évek óta őrzök, még a régi lakásunk ebédlőjében adta nekem. Vékonyka antennáival. "A hálózat elsősorban hibalehetőség. Semmi több." - így. Pedig többnek mondanám.
Stephan Balkenhol:
"Frau mit rotem Kleid, Relief weiss mit Häkchen", 2006
2 parts, wawawood, colored; figure: 167 x 34 x 22 cm (65 3/4 x 13 3/8 x 8 5/8 in.);
relief: 140 x 100 x 4 cm (55 1/8 x 39 3/8 x 1 5/8 in.)
(Kiabáljuk együtt, mondjuk:
meztelenül a talán:
félhomályból: nsnsns.
Ns! Ns! Kérlek mosolyogj!)
("nem kéne szomorúnak
lenned, nem kellene kérned
és ha")
(van)
belőled: apu a díványon; zsíros már
nem mondják,
------------------------------------------------------
A formák ártatlansága. Csak szépeket írhatok róla.
Marcel Dzama:
Fearful Lineup, 2004
16 x 20 Inches, oil, acrylic, mixed media and paper collage on canvas
-----------------------------------------------------------------
(
- Jó.
- Minden mondat komolytalan. Di-di. Du. Kerestem R. zsebkendőjén a Holdat, de az asztal alá esett és rövid volt a kezem. Hímezve volt. Kifakult pirosas.
- Jó. - ismételte és megráncolta az orra fölött a homlokát.
- Nem mond semmit a félelem. Nem szeretek gondolkodni. - motyogta.
- Kedves. - mosolyogtam. - és egyáltalán nem zavar, ha nem gondolsz a zsebkendődre.
- Ki, ki áll, ki dalol. Taps. Huss. Huss!
- A sárkány. A kígyó. A lemetszett.
- A négy kérő. Az első kék, a másik süket, a harmadik gyors.
- És van egy, ami nincs.
)
N y ugtass mg. Nem ltezel! Nincs itt labad és nincs is itt kezed.
No comments:
Post a Comment