mvnbx,cbn világoskék kendőd suhogsás

a. mai meséje:
j. hite az erdőben évek óta a remeté k életét tanulmán yozza és remetelakok után kutat keres csak kevés anyagot talál néhány leír ást néhány mesét és sok mas zlagot valahogy minden hitvilágban úgy alak ultak az értékrendek h ogy a remeteséget kisajátítanák m aguknak az életről papolva valah ogy úgy hogy mindig kiderü ljön hogy náluk a

lakás klór kézkrém melyikünk hamisabb hnwy hnwy.t

b.:
minden nap más akarat MEG a könnyedség-helyet divatot szerezni-felfestések-karneválok-esztéták a középen sendergők |mondják van ilyen kategória részben a középosztályból kreált "tisztesség", "becsület", "impotencia", "misszionárius póz", "majális", "fesztivál", "adórendszer", "egyetem", "publikáció", "vélemény", "mária", "disznóölés" és a vélemény mócsingok által közvetítve:::: nézzek p. szemébe mosolyogva ahol a változó a képzelet direktíváinak egyik megvalósítási formája melyből bármennyi lehet illetve végesen sok nehezen követhető és kényelmes

"a kígyó szerepe"

c.:
{asszociáció - a szélsőséges indulatok és gondolatok ösztönös gyönyöre}

PIROS KÉK FEKETE ZÖLD Szék Foltos Tüsszent Egyél légy kedves Hidd a mosolyról hogy megoldás

"amit magunk helyeztünk beléjük" - mondja kant és kipiszkál a foga közül egy sáska szárny maradványt.

"Világos, hogy a városállam természet szerint előbbre való, mint az egyes ember;" - mondja szepegve arisztotelész, felhúzott szoknyáját az összesereglett tömeg felé

d.:
"soha" nem -kértem- tőle |hogy| keressen közelítsen személyes legyen mégis j. felé nyúlt a szája a nedvessége ujjai puhasága és testének koldus sóhaja mit termel j.ben ha kérést nem ha vágyódást valahová máshová a térben mondhatni bármilyen sorrendet követ végtagjaival idétlen mozdulatokat akármilyen kísérlet azt mesélik hogy a kötözés és a földön való hempergős ahogyan a kutyák szoktak fürdeni a lószarban

e.:
mint az élet (ettől-eddig létezett xy a határok kijelölését észre sem vesszük) ahogyan (rádmutat) a szociális(mintha ettől távolabbról nézné) arcbéli méretbeli nemi műveltség-beli bőrszíni egyszóval ketrec szerint való különbségeket -- a nyelv mennyire szűk lehetőségekkel bír Primitív szabályok melyek egy egy rács ezen a kövérkés ámde magasztos (hörgők) ketrecben és bár dinamikusan táguló mégsem használható milyen szegényes és egyben félelmetes tárháza az általánosításoknak

|érti nem érti félremagyarázza| felesleges kategóriáknak és pontatlanságoknak azáltal hogy a gondolkodásból és a hagyományos gondolatmenetből épül fel minden szűrő csak tetézi a problémákat szavakra lebontva és szétszerelve (derrida csókja - mintha lenne holdfény - a szépség csak a vágy kezdete - a legelső simítás) akkor sem a természetet hanem az önös szűrőn áthaladó masszát préseli át rajtam

"posteriori"-sziszegi m. gúnyosan ha kételkednék a folyamatok sorrendjének eddigi leírásaiban csak tovább gyártanámmmmm ámm imm om
fdsaf f asdf sd sd fsssssssssssss
a kísérleteket és a fejlődésre úgy tekintenék mintha létezne

az indiánok és jézus méltó utódai, csupa vér és agyvelő Gennyes sebekben túró körkörösen plattyogó ujjak fújják a trombitákból a hazugságokat himnuszok és zászlók mögé bújnak a testmeleg biztonsága

j. megpróbált elfogadó lenni és becsapni saját magát azzal hogy a mosoly és a felhőtlen csevegés kizárólag jó embereket sodor majd a közelébe

ma a Deák tértől a Hősök teréig úgy sétáltam hogy egy porszem volt a szememben és csak idehaza sikerül kioperálnom

"ez itt a nihil" - susogja k. "maga a szarvval felszerelt kénykő"
"ez a szivárványhasú póniló" - mondja c.
"nevezzük csíkoknak őket, a csík egyik felét te látod a másikat én, elmondjuk mit látunk, de mivel nem látjuk az összes csíkot következtetünk" - mondja lelkesen és tapsol hozzá
"és ha így teszünk nem így teszünk úgy tűnik mintha mozgásba lendülne a körkörös - és elnevezzük teremtésnek"
"tévedsz, hiszen megmaradt minden ott ahol volt"
"maradna, ha nem képzelnénk hozzá az újat"
"képzelgés"
"korlátoltság"

azt hiszed hogy a valóság jó vagy rossz kedvű: ostoba.

friss levegő enyhe szél bodros és barátságos esőfelhők

az értelemben való naiv hit megtöltötte a temetőket hullákkal a könyvtárakat könyvekkel nevessünk az emberi értelmen ami nincs

r. felhördülése:
"az önpusztítás, az öngyilkosság ugyanazért van negatívnak feltüntetve mint a maximális életöröm a felszabadult gátlástalan örömkeresés - pszichológusok ezrei milliónyi oldalakat hazudtak össze csak azért hogy a halált elrejtsék és semmivel sem jutottak előbbre mint amit már a kőkori őseink is tudtak csak tökéletesítették

az önbecsapást és betegségnek jelöltek ki mindent ami nem illik bele a pillanatnyi "divatoktól" függő "tudományukba" a diskurzus folytatódik a közös őrület átcsap "populizmusba" és "demagógiába" | MIcsoDa fogalmak. Rühes vagyok. Koldus vagyok. Dilis vagyok. Ereimbe spriccelem. Szétroncsolom maradékomat csak ne kelljen téged hallgatni.| a dolgok valós megélése áttolódik az ősi mítoszok világába ugyanakkor a virtualizáció [Mákosak a fogai. J.] válik a Legfelsőbb Szentséggé (ünnepi pótlék pl. Wotan helyett) hűs pocsolya elringatja Elmét az elmét hűs pocsolya ringatja ringó elménket hűsíti a pocs .f.kdfas k maximális élvezetet nyújtva az élet megélése { vajon ez mit jelenthet} helyett szórakoztat kikapcsolódást nyújt élményeket közvetít láncolatokban - csak a halál nem akar eltűnni az örök élet továbbra is: almamag"

inginek:
fényes esőcseppek medúza
csápok
Bárcsak tudnám
mit látnak most szemeid
hogy én lehessek
a merengés
"félek a haláltól"
"túl korán"
soha nincs böjt
hogyan olvasni
szádról: gyümölcsök fürtökben
éppúgy ahogyan mindenki:
vágyódás aprócska
ciró után.
talán ha
ezt az eret kihúzom
mintha fonalféreg
lenne pálcikán.
halk.


"Many have challenged the idea that brain death is equivalent to the cessation of consciousness."

"No one asks me how I feel," says Heiner Schmitz. "Because they’re all shit scared. I find it really upsetting the way they desperately avoid the subject, talking about all sorts of other things. Don’t they get it? I’m going to die! That’s all I think about, every second when I’m on my own."

a mai korok Hexenhammerjei bitekben tárolva

pozsony az emlékek városa.

az egyedüllét - rettenetes felhőnek látszik ablakodból 3 évemet eltörölte i.

a mesék a misztika a szellemek és az ágy alatt a szekrényben lapuló szörnyek mindig jelen vannak csak gyerekkorban még nem áll rendelkezésre elegendő hazugság-kiút-kereső algoritmus amit tévesen: okosságnak tudatosságnak neveznek

"tudom hogy az ágy alatt semmi nincs mert a műszer mutatója nem mozdul"
"a könyököm mégis átnyúlik a falon"
"nevesd ki"
nevess ki