szánalmas vagyok hr536uwomm41

Fogalmak az ablakon túlról,
hegyek pohárban, fákkal meghintve
egy kövér rigó szárnyaival 
ablakomon kopogtatott.
Integetünk.
A mustársárga pamlag úgy lógatja
zoknimat, minta füle lenne.
Én már nem vagyok ott,
elbújok,
mikro-férge lettem magamnak,
fejjel előre dőlt betonmagzat,
akiből kigyomlálták...a gyerekkort.
Elbújok, nem akarom, hogy elolvasd.
Takarodj innen.
Számodra értelmetlen gondolatok,
kódolt tudati telemetriák gyűjteménye
mérhető adatok,
az emlékeimhez sem ragaszkodnék,
viszlát,
integetés kizárva. Azután csend lesz.
Csuklásnak álcázok,
egy böffentésnyi emberundort,
nem lehet őket megemészteni. 
Vihar van, Kathleen kukákat borogat,
ő az ügyeletes tisztítódémon
dörömböl, puffog.
Tudod miért kedvellek?
Mert van benned remény, esély.
És tudod miért nem?
Mert nagyrészt hiába vannak ott.
Miért eszed meg a madarakat?
Miért bántod a teheneket?
Miért ölöd meg a halakat?
Miért hazudsz pénzért?
Miért kell másé?
Miért vagy kicsinyes, ostoba?
Folytassam?
Félsz attól, hogy jobb legyél?
Ahm, nagyrészt eszedbe se jutnak ezek...
Fel sem merülnek benned.
Nah, ezért az utóbbiért...félek tőled
leginkább.
Mert kultúrád rabja vagy, elődeid
hibáinak örökítője.
És mi lesz a gondolkodással?
Ja, hogy az neked csupán fegyver
meg haszonszerző, pénzcsináló eszköz...
Érted mér miért vagy rémisztő?
A félelmem tőled nem fog eltűnni.
Az ilyeneket mint én kinevetik,
a könyörületnek szinte mindig rettegnie kellett,
mert a lusta, kapzsi, éhes és a büszke: erősek,
szeretnék ha nem létezne tükör,
ha semmi nem zavarná a hatalmat,
mindent magához vonzhatna, 
amit pedig nem - elpusztítja.
Te vagy? Ignorálsz? Megvetsz?
Rendben, akár le is köphetsz,
ha nem figyelsz, akkor is mondom:
nem kedvellek, mert kegyetlen vagy,
uralkodsz, 
Isteneket képzelsz magadnak,
akire hasonlítasz - főleg ha hímnemű vagy,
de ez mellékszál,
mindent uralsz, minden a tiéd, a bolygó királya!
A felhőtlen, nyalka fajta,
aki a saját gondolataiból is terméket csinál,
pénzért bármire képes,
kölykeinek szép meséket dúdol,
közben fapadossal utazgatva rombol,
nyaralva: egyedinek érzi
amit milliók járnak, taposnak,
vért és kőolajat iszik reggelire.
jutalékért hazudozik,
kiírja "újrahasznosítottból készült"
majd ezen vihog a céges partin,
és bónuszt vár a profitnövelő mocskától,
otthon gügyög: gyerekének,
miközben jövőjébe rondítja
mocskát, szutykát.
Viccel töltött gömbökbe zárlak,
lebegsz, lebegek, elválasztva,
félek tőletek, az erősektől,
akik mindent megszereztek,
de jó így, tegyétek amit tesztek.
Legyints ha látsz,
hiszen szánalmas vagyok.
fogalmam sincs a hatalmadról,
én csak kissé undorodom
önmagunktól, de
nem bűnös élvezetből -
félelemből
és nem kérek érte bocsánatot.