képek, betűk

Tegnap futottam hosszú idő után újra, érdekes, mert este még úgy tűnt, hogy izomlázam lesz, de reggelre alig érzem, szerintem holnap reggel futva megyek munkába, ez körülbelül nyolc kilométer, van ott zuhanyzó. Vissza kell mennem oda, ahol eltévedtem, az elágazáshoz.

Végignéztem az Endomondo archívumában, hogy mennyit futottam régen...elképesztő, és pikk-pakk visszakerülhetek ugyanarra a szintre, főleg, hogy éppen úgy élvezem. Valami tavaly februárban történt velem, mert az archívum alapján akkortájt egyre kevesebbet kezdtem mozogni (biciklizés), de a törés egészen pontosan 2016 decemberében történt, ott látszik a statisztikákban egy drasztikus csökkenés, azon a ponton egyszerűen elkezdődött a hanyatlás (az okát nem sejtem), majd utána még jött egy halovány felívelés, mert elkezdtem sokat szobabiciklizni (szerencsére ezeket is archviáltam), de a sport célú tevékenységeim száma szignifikánsan csökkent.
Érdekes volt visszakövetnem, és tök jó, hogy évekre visszamenőleg megvannak ezek az adatok.

Örülök az új munkahelyemnek, nagyon várom, hogy végre kezdjek, ez a mostani...kétségbeejtően fejetlen ott minden folyamat, tegnap borzalmasan leszívták az erőmet, ami nagyon nem jó, de...végül is, nem lenne baj, ha néha előfordulna ilyen, de ez itt egy folyamatos őrület, mintha ez lenne az alapműködés, mintha másképpen nem lehetne.

Imádom ezt a csendet hajnalban, főleg ha van hozzá egy olyan féle zöld tea amit én szeretek: halovány, erős és nagyon aromás, mert így frissít. Van egy olyan színárnyalata a zöld teának amit akkor lehet elérni ha maximum olyan 20 mésodpercig áznak a levelek, ez egy nagyon világos zöld árnyalat, pontosan a határon van aközött, hogy elkezdjen a csersav markáns íze átszivárogni a vízbe, és aközött, hogy túl gyenge legyen, és én ilyenkor szoktam abbahagyni az áztatást és így szeretem leginkább.

Már jóval később világosodik. Este azt a könyvet olvastam amit most vettem júniusban az időről, ami G.-nek is tetszett, nagyon jó könyv, csak lassan haladok vele, mert mellett több más dolgot is olvasok.

Hétvégétől újra egyedül fogok élni, éppen úgy mint tíz éve...kicsit tartok tőle, nem tudom mi vár rám, félek kicsit a magánytól, pedig egyúttal szeretem is, de most nem magányra vágyok, hanem teljesen másra. Titok mire, ez most ilyen igazán, naplószerűre sikeredett vágy-mondat, titokszőnyegbe csavarva...

Indulunk sétálni, C. már türelmetlen, fújtat és szuszog, úgy tesz mintha nyugodtan aludna, de közben a mogyórónyi méretű agyának minden tekervényében zöld teniszlabdák vágyképei pattognak ide-oda.