képek, betűk

Az absztrakció egyre jobban érdekel, már a kilencvenes évekelején is készítettem absztarkt festményeket és grafikákat is, de egyre jobban foglalkoztat újra, főleg a formák kapcsolódási pontjai érdekelnek, ahogyan két forma összekötődhet a síkban, mert a kapcsolódás sokféle lehet, harmónikus és diszharmónikus, színeiben, formájában változatos.
A háromszögek érdekelnek leginkább, mivel van bennük egyfajta többletinformáció, mintha képesek lennének anélkül iránymutatásra, vagy egy folyamat ábrázolására, hogy közvetlenül érintenének egy másik formát, egy vonal, vagy egy négyzet erre képtelen.
A sík önmagában zárt alakzata nem tud annyiféle dolgot kifejezni, hogy a különállósága és egyedi státusza kiemelekedjen, a háttérben mégis megtartja az egész mikro-univerzumot, amelyen a többi alakzat, vagy vonal bármiféle koordináta-rendszer mentén elterülhet: feszesen, kaotikusan, vagy bármiféle egyedi rendezőelv mentén. A sík egyedi tulajdonságai - textúrától kezdve a színen át a kiterjedésig és az formáig, meghatározó, de elnyomható és hangsúlytalanítható, a dominanciája és az alárendeltsége változtatható, aszerint, hogy az objektumok, amelyek érintik, mennyi dominanciát hagynak neki, avagy teljesen elnyomják.

Ezek foglalkoztatnak és egyre inkább, voltaképpen az absztrakció az egyetlen dolog, amely a valóság esszenciáját úgy képes visszaadni, hogy nem sérül a valóság lényege és bonyolultsága, mivel az absztrakció tartalmazza azokat a rejtett asszociációkat, amelyeket egy naturalista ábrázolás, vagy egy elbeszélő, akár félig-absztrakt mikorkozmosz megsért, és ezzel bármennyire igyekszik a lényeg, a mag megsérülhet és szinte mindig sérül is.

A színek és a formák nem tartoznak össze, a szín a fényhez kötődik, de végül kiderül, hogy minden anyag ugyanannak a fizikai jelenségnek egy másik alakja - bár a "fizikai jelenség" már önmagában absztrakció, hiszen a lényeg, a legelemibb részecske, mindig ugyanaz: nehogy azt gondolja valaki, hogy ez valamiféle misztika...eszem ágában sincs misztifikálni a dolgokat és főleg nem áltudományos baromságokat behozni a szövegbe, egyszerűen csak a dolgok fizikája - gondolok most itt a fény-szín kapcsolatra megkerülhetetlenül jelenvaló és valós.

Öltöznöm kell, felhúzom a futóruhám, cipőm és nekivágok az útnak.