Szeretem az olyan képzőművészetet amiben van valamiféle olyan őszinteség és titokzatosság keverék, ami koherenssé teszi a képeket, akár sorozat, akár nem. A koherencia azért szokott fontos lenni, mert értelemmel ruházhat fel dolgokat, de még véletlenül sem csupán egy történet elmeséléséről van csupán szó, hiszen egy objektum esetén ez az "értelemmel felruházottság" csupán egy property, amely vagy jelen van - illetve: vagy be van állítva, vagy nincs - vagy létezik, vagy nem. Ha nem létező, akkor másképpen kell róla gondolkodni, ha létező és érzékelhető, akkor pedig megint másképpen - mármint értékítélet helyett, természetesen. Hiszen az ítélet nem más mint a játék durva megszakítása, esetleg befejezése.
Kedvelem az asztalilámpámat, mert piros és olyan mint egy kecses madár.
Marlon Wobst képei koherensek és titokzatosak. Hajnalra valóak.
 |
| Marlon Wobst, Gassi, 70 cm x 50 cm (source) |
 |
| Marlon Wobst, Untitled, 2015 (source) |
Nem tudom pontosan, hogy Gulácsy Lajos miért jutott eszembe a fenti képekről, főleg a Bíbor és smaragd című képe, szerintem elsősorban a fura fátyolozottság miatt, a formák elé egy függöny van kifeszítve, amin keresztül áttetszenek a dolgok, az objektumok felismerhetősége éppen a határon van - de nem hatásvadász módon, nem a látvány miatt, hanem mert olyan helyi értéket kölcsönöz a formáknak, aminek a jelentéstartalma pontosan azt a fajta delíriumos állaptoto idézi fel, amiben akkor és csakis akkor lehet az értelem, amikor végtelenól érzékennyé válik a külvilágból érkező ingerek átszűrésére. Ezt érzem kapcsolatnak...de nem vagyok benne biztos.
 |
| Gulácsy Lajos, Bíbor és smaragd, 1906 |
No comments:
Post a Comment