Néhány teljesen különböző képzőművész, nincsenek közvetlen összefüggések, mégis úgy gondoltam, hogy bennem valami miatt összekapcsolódnak.
Talán a színkezelés, talán a naivitás és az egyszerűség, talán a formai különbözőség és a korszak teljes elkülönülése. Minden más bennük és nem csak látszólag, belemagyarázásnak helye nincs, egyszerűen csak nézni kellene és örülni annak, hogy a sokféle forma és eszmei háttér talán összeér bennünk valahol, ha pedig mégsem? Akkor eljutottam a képzőművészet egyik lényegi pontjáig a gondolati szabadságig és az önterápia lehetőségéig - ez a kettő viszont összefügg, hiszen annak felismerése, hogy senkinek nem tartozunk magyarázattal és elszámolással, egyik pillanatunkban sem, még akkor sem ha eddig így volt és ezt várták el. Ez nem a parttalan szabadság, ez csak a gondolat önálló létezése, amely akkor is van és akkor is létrejön ha nem akarjuk, vagy ha mások nem akarják - hiszen az életünk pillanatai generálják, egyikből a másikig, és a következő lépés: csak észlelni kell, ami nem egyszerű, de tanulható.
 |
| Boris Kustodiev, Масленица (Arriving for Shrovetide), 1916 |
 |
| Pieter Bruegel the Elder, The Hunters in the Snow, 1565 |
 |
| Boris Kustodiev, Mercahnt's Wife Drinking Tea |
 |
| Fernando Botero, The Street, 2013 |
 |
| Henri Rousseau, L'enfant a la poupee (The girl with a doll), 1904-05 |
Nem pontosan értem a logikai összefüggéseket, de valahogy egyik következik a másikból és olyan mint egy kirakós, aminek nincs logikája.
Valószínűleg csak elmosódott bennem valami, ami miatt eltávolodtam egy kicsit a szokásos rendszeremtől, ami alapján téjékozódni szoktam.
Csend van, ez személyes. De azért az autók búgnak, zümmögnek odakint. C. elaludt. Nem vár semmi, csak némi álom valahol, csendesen pislogok, alulnézetből látom a felhőimet, elnyúlok és krákogok, a torokgyulladás és a légcsőfájás egyrészt van, másrészt nem érdekel.
No comments:
Post a Comment