Megpróbálkoztam mindennel, nem sikerült, a minden se, meg más se. Azért valamit összehoztam, valamiféle sikert. Most épp lerombolom. A "most épp" azért fontos, mert nem ezt akartam, de vannak reménytelen dolgok és én egy reménytelen dolog-erdő közepén ácsorgok, térkép nélkül - micsoda hasonlat, szar.
Louise Bourgeois szüleinek gobelin galériája volt.
Neki az első kiállítása a Bertha Schaefer Galáriában volt 1945-ben, a galéria már nem létezik, mert 1975-ben bezárták.
Minden elmúlik, ezt azért jobb tudni, de nem kellene állandóan ezzel foglalkozni, mert úgy nem lehet élni.
Az első fontos munkája a Femme Maison (Nő ház? Woman House?) amit 1946-47-ben festett, ez egy festmény-sorozat. Majd feldolgozta az egyik kedven témámat a "The blind leading the blind" (Vak vezet világtalant), amely ugye idősebb Pieter Bruegel egyik legjobb festménye is egyben.
 |
| Pieter Bruegel the Elder, The Blind Leading the Blind, 1568 |
 |
| Louise Bourgeois, The Blind Leading the Blind, 1947-49 |
Kicsit szétfolytam, de úgyis visszakapaszkodok, nem szoktam feladni semmit. Személyesség. G. mosolya, elképzelem, elringató. Aztán a bűntudat. És nincs kényszeredett mosolygás.
Camelot nyafog, nyüsszög és akartos. Futni szeretne, de csak sétálni fogunk, mivel megsérült a lába, tegnap is vérzett. Nem fogja megérteni, hogy nem viszek labdát, és csak séta, kaki, pisi a fűben, egy kis kocogás és utána haza. Muszáj pihentetni a lábát legalább vasárnapig.
No comments:
Post a Comment