képek, betűk

Könnyen alvadok, mint a nem érdekel,
alámondott gépmese, lógok a falakról,
lenyelem a pislogást, szádról lassabban,
a múltban őrzött domesztifikált lényeg,
hangtalanul ugat, csuklóm körül nyílás,
vájatán keresztül örömmel tapos, lappangó,
kiszámolt sorsfordulat, nem érdekel,
kevésnél kevésbé. átvonultál közben,
felhőből párává érett körmozdulat,
kikötözve, kifüggesztések elé gurulva,
ezüstárnyék - árnyékba fojtott órácska,
London éjszakáinak simára nyalt
bőre, a pórusok kimondatlan titkossága,
rág és kifúj, úttalan gyalogsávok,
fordulat-kényszer-alámondás::: a méreg
lopott örvendezése, akármilyen por,
mondom, mondja és újra elhörgi,
tátogásba fúlt horgolt arc, befelé lóg,
lerohadt fogsora ráokádja félelmét
a szöszökkel telerótt pólómra, beszartam,
húgyom a paplanba marta önmaga báját,
savval égetett porcok, voltál már féreg?
Akármilyen csótány útmenti fűszálon,
rághatatlan páncéllal körbetekert, gyolcs
és horzsolás, baszásából ellett parazita,
kókadozó lefolyócső hallatlan nótája,
hallucináció a sötétből, ördögök hasa
alól kilógó ménes, unalmas nap semmije,
a vakon van-ság és a kigondolatlan trükk
érzéki bimbója, széttört kádszélre
ráharapva, rágod, rágtam, rágtad,
elaludtak közben, nyílásaiból galambok
reppentek észak felé, dalolt a bánat:
hogy egyforma, egyenjárat és volt
olyan, ugyanolyan - minden évben,
milliók sorozatos csődje, ép elméje,
csak aludd át - nem történik semmi.


Elágazás közben szorítom, szájak élelme,
körben foltozott ezer-arcok tömpe orrai,
alattuk az a rémísztő ív egy fogsor,
alkamazkodni
a fogalmak jutaléka egy délelőtt, délután:
üres zacskók levegővel töltött visszhangja,
elbuktam és újra éltél, valaki megszorít,
összeér a járomcsontunk, csók a közeli
tüzes polcok, beárazva és eladva, sercegés
a falakban, furat, furat és menekülősáv.
Lehetne emlék belőlünk esetleges, alkalmi
egészség huszonhat percen át, kiszámolt
valóság. Nem engednek, számolom
a kopogást, végül majd félve elalszok.