képek, betűk

Apróságok, mint szekrényen a fény,
felpuhítják a délelőtt esetleges sebeit,
elgázolt macska beleit tépi két szarka,
az almák fölött muslincák köröznek,
ritmust adva a halántékom dobolásának,
tájképek édeskéssé rothadt könnyekből,
az ablak előtt a járda lábakat növesztett,
az éjjel félbevágott testéből köd szivárog,
nem merek kétszer ugyanarra a pontra
nézni, a bazsalikomot meglocsoltam,
hálásan magához tért, levelei az ablak
felé, tovább nyújtóznának, a redőny
résein át, halálevő bogarak lapulnak
a földjében, átrágják a cserép falát,
párhuzamos vonalakban menetelve
a konyhabútoron át, titkos üregekbe,
lábujjaim gyertyák, meggyújtottam 
minden másodikat, karácsonyszag
a közöny áttetsző orrából, alkalmatlan
és boldog percek, az eszmélet utáni
első másodperc, a cüccüc és dumdum
bolondos hangjátéka görcsbe húzza
a vállaimat, néhány óráig minden
sarkat újra lehet bámulni, kútyászás a
vagylagos önhalál-alkalmak igényes
kínálatában, bősége igazán kellemes.