Welcome!

This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.

Wednesday, 8 September 2021

Valamennyi minden nap elmúlik belőlünk,
ha nem lennének bűneink, végül áttetszőek
lehetnénk, reppencs, széttárt szárnyú lepkék,
a magukkal szemben vesztes győztesek,
akiknek végül a végül sem maradt meg,
jutalmuk az elmúlás felett érzett önérzetes
sajnálkozás, két ürítés között. Este apámmal
álmodtam, valamit mondott, nem emlékszem
mit, az arcába ütöttem újra és újra, közben
kívülről figyeltem magunkat, sajnáltam őt,
nem akarom bántani, csak elfelejteni, ahogyan
az értelmetlen dolgoknak kijár: sorstalan
zsákutca-történeteinkkel untatjuk magunkat,
akaratból faragott kalodákba zártan, gyomorkönnyek
vergődő szökőkútjainak hűvösében, hazugságok
porrétegeinek magát újrateremtő: kultúr-ürülék
alatt, ahol legbelsőbb rétegek szánalmas
egyformaságának ütemei úgy szaporítják
az önismétlő történeteket, mintha nem lenne
más, vagy kiút, csak a szülők folytonossága.


Posted by at

No comments:

Post a Comment

Subscribe to: Post Comments (Atom)

Author & Copyright

Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved. This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission. Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.

Blog Archive

Followers