képek, betűk

Ma már semmi nem köt a magyarsághoz, csak az írás, meg néhány olvasás-élmény, de ez utóbbi egyre kevesebb akad, amit akartam már elolvastam a magyar irodalomból, van egy Kassák kötetem odahaza, meg Faludy-tól egy gyűjteményes kötet, a többi száz és száz folyóiratom, kötetem eltűnt a sok költözés során, de nem bánom ma már. Rágebben fájt, ahogyan más dolgok is, de elmúltak. Emlékszem, néhány éve még érdekelt, sőt emocionálisan is megérintett a magyar közélet, nem csak a magyarországi, a szlovákai magyar is, de ez is elmúlt, olyannak tűnik most mint egy érthetetlen régmúlt, egy olyan történet ami nem velem esett meg. Fura dolog a nemzettelenség állapota, a sehová nem tartozás valósága, magyar már nem vagyok, brit soha nem leszek, olyan mint egy titkos zug, ahol nincs gravitáció. Lebeghetek benne és figyelhetem a dolgokat, a "Végre nem tartozok sehová." érzés minden érzelmi töltet nélkülisége megnyugtató. Azelőtt - amíg magyar voltam, akkor is volt bennem némi kétkedés azzal kapcsolatban, hogy miért jó nemzetnek nevezett kultúr és nyelvi börtönökbe zárnunk magunkat, de a megszokás és a tartozni valahová alapélmény ezt a rácsodálkozást elpárologtatta akkor, ha például Közép-Európába utaztam látogatóba, akkor otthonnak éreztem azt a tájat, azokat az embereket valamennyire, de az elmúlt másfél évben ez megszűnt, és nem amiatt, mert meg akartam szüntetni, egyszerűen csak elmállott, szétette az idő - egyrészt, másrészt pedig, talán köszönhető ez a jelenkori magyar többségi kultúra szellemi és emberség-beli állapotának is, hogy nem bírtam megbékélni azzal a xenofób, rasszista, antiszemita, hipokrata, korrupt, nyivákolós, önsajnálós, bűnbakgyártó, csodaváró és még ezernyi hasonló betegségtől szenvedő közbeszéddel és vitaképtelen, féltudású izével amit a többségi társadalom értelmiségi rétege képviselt odahaza. Elmúlt, ők megnyerték azt a Birodalmat ott, én meg elveszítettem és nem nyertem semmit helyette, csak önmagam ürességét, de nem is akarok semmit, csendet akarok, g. puha kezét, csendességet, ahol az árnyak és a fények is megvannak egymás mellett és ketreceken, fősodrokon, nemzeteken, hazán, társadalmon kívülálló - Semmi Állapotot kívánok magamnak, ahol a saját világom és a többiek saját világának a legbelsőbb részei összekapcsolódnak, amikor csak az embernek-levés határoz meg és az összes, az ember alapjaihoz kapcsolódó elmeállapot-béli, érzésekkel összefüggő és lecsupaszított ember dolgai kerülnek csak a napjaimba és a világomba, minden más kívül reked a Nem Fontos dolgok között, mert nem is fontosak, a természet megóvása fontos, a létezés alap-lényegi kérdései, az elménk változó állapotai és a külvilág kapcsolatai fontosak, meg a természet minden jelensége és a szerelemtől a vak dühön át a fájdalomig, az összes érzelem tanulmányozása, átélése és megélése, ezek a fontosak. A többi jelenleg nem az, de voltak és vannak és lesznek életszakaszok, talán néhány év múlva majd más lesz fontos. Jelenleg ez van.