A fal és az asztal a meghosszabbodásaim,
reszketnek lábujjtól a hajszálvégig,
elernyed a napfelkelte és belesodródik
a fák lombjaiba, elgurul a környező
dolgok képzete, nem találom többé őket,
a halántékaim abalküveggé olvadnak,
a székek lábai közt patakként kanyarogva
a szőnyeg szegélyét követve papírhajót
sodornak a kaszás felé. A sokadik emeleti
iroda kórtermi magánya a mérgezett felhők
közelébe szólított, de nem hallom, csak
figyelem odalent az apró hangyaembereket
és arra várok, hogy egy kéz nőjön ki
mögöttem a levegőből és teljes erővel
átlökjön az üvegen, hogy a járdaszegély
elvégeze azt amit az élet nem szeret csinálni.
Welcome!
This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Friday, 28 June 2019
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
Author & Copyright
Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved.
This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission.
Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.
Blog Archive
-
▼
2019
(172)
-
▼
June
(14)
- Széthúzódott a bőr az ablak előtt, az utca egy nag...
- A fal és az asztal a meghosszabbodásaim, reszketne...
- néha, amikor végre meghal minden, elerenyedünk és ...
- Két napja saját magam gyermekkora vagyok, érzem az...
- Ma olyan napom van, mintha mély kút előtt térdelné...
- Szűretlen alakváltás, arrogancia pöttyözve, altáj ...
- Kedélyesen sárgás délelőtt, azt mondom: saját ujja...
- Vannak pontok az időben, amelyek akár a nyomok, ki...
- A zöld teáról olykor a szertartásosság jut eszembe...
- Leszámolt velem az éjjel, az altató-mélyből lágy s...
- Amikor megváltozik az ég alja odakint, amikor szét...
- Háromszínű a mai nap gyomrából a szájába átkunkoro...
- Ma már semmi nem köt a magyarsághoz, csak az írás,...
- Este korán elaludtam, ébredés, éjjel fél kettő, ha...
-
▼
June
(14)
No comments:
Post a Comment