képek, betűk

nekem eddig legjobban az exhibition.com kiállítási stílusa tetszett (http://exhibitiona.com/pages/artitem.aspx?ai=375#) nagyon jó, ahogyan a Nagy Műveket, nyomatokat és egyéb tárgyakat bemutatják, meg lehet nézni, hogy a megvásárolt festmény-print-copypaste-termék hogyan mutat egy elegánsan berendezett irodában, kár, hogy az iroda üres és nincsenek benne stílusos, egészséges fogyasztó európaid, usapaid, finomlelkű, hiperművelt, dinamikus és kortárs ruhákban felöltözött emberek, az is tetszik, hogy ott az ár, nincs duma, több ilyen kellene és kevesebb hazugság, nem szeretem, ha a művészetet úgy állítják be, mintha valamiféle lázadás, érzés motivált termékeket hozna létre - a művészek nagy része ugyanis szar (á, ez csak egy duzzogás, dehogyis szarok, igazi, eredeti, mély érzésű emberi lények, akik értéket termelnek ezermillió tonnaszám jönnek létre kultúr-kincsek, szeretnék meghalni, üres fejjel, művészet nélkül, utálok bármit létrehozni, beállni a szarók sorába?), csak utánzásra képes, arra is rosszul, talán 1-2%-uk lehet akik mögött valódi teljesítmény, esetleg életmű áll, a többit nyugodtan lehetne az ikeában is árusítani, a "művészekkel" együtt, miért nem vehetek magamnak itthonra egy művészt, vagy miért nem bérelhetek ki egyet? mondjuk, mit kezdenék vele? körülbelül ennyit ér az ún. művészeti oktatás, ontják a művészi egyetemek magukból a szart, alkotó-elme????????? (ó, jaj mi ez???) pedig semmivel sincs több, mint péládul Villon korában, arányaiban biztosan nincs, de könyv-szemét, zene-szemét, képzőművészet-szemét méreteiben épp akkorára duzzadt, mint például a műanyag palackok mennyisége, lassan művészi-termék szelektív hulladék tárolókat is létre kell majd hozni, ahová a sok galéria, kiadó beledobálhatja a dugig telt raktárainak a tartalmát? vagy már van is ilyen?? csak nem tudtam róla? szomorú vagyok emiatt. ma megint süt a nap, de csak gyengén, tegnap vettem repülőjegyet, július végén elutazok. hagyom a nullát, nullának lenni - magamra értve? fogok biciklizni, nem fogok gondolkodni, nem akarok semmit, azt hiszem, talán csak becsomagolni magam celofánba, egy éjjelt ülni a hűtőben, majd reggel szépen felszeletelni magam és egy tányéron szétterítve, csak én láthatnám, de tudom ez csak álom, lehetetlenül, megvalósíthatatlanul marad ez is a többi nulla helyi értékű gondolat közt, hogy ne történjen semmi. indulnom kell, még két napot kell dolgoznom a júniusi fizetésemért, azután nem nagyon érdekel, ezzel a pénzzel, 4-5 hónapot is ki tudok húzni munka nélkül, károg egy varjú, reggel láttam egy rókát, valamit evett, vége van