képek, betűk

alacsony, rövidebbek a combjai, amitől légyhez hasonlít, légy combokkal, kitüntetett helyen, nem mindig értem, hogy mit akarsz. jó zenegépet reggelizni, 0324. gyöngéd fények, drakula repked a parkban, perdül, fordul, vigyori. csak könnyedén könnyeden a könnyeiden zárok, néhány hangulatot, nulla. elkezdtek virágozni a paradicsomok, az ablakpárkányon, nagyon erős illattal jár, és megdöbbentő, hogy micsoda sebességgel nyúlik a száruk, szinte naponta nőnek, centiket.

Stereolab - Baby Lulu

könnyed? túl. fájnak a vállaim, a szokásos. a masszőröm elment két hét szabadságra, abba az országba, tudod, a zárvány, zsákutca, pontosan június 21.én fog lejárni ez a szakasz, remélem kitesznek, hogy lehessen egy jó nyaram, sok. határozott nemet öltök: férfi leszek. micsoda vicc komoly dolgokon gondolkodni, mint a természetvédelem, kirágom magam a nejlonzsákból, bebégetek a lyukas zoknimon, és fejbelövöm magam - jobb lesz. a "popzene, ha van, szórakoztatóan felszínes" - mondogatja, de nem érti, hogy benne a nevében a butasága, nem kell a szemöldököt rángatni, nem kell hallgatni, nem kell odanézni, nem kell a tévé előtt huzigatni a bőrt a farkadon, vagy csíkos alsógatyát hordani, lehet nagyokat sétálni a nemlétező erdőben




Roger Sessions: Divertimento for Orchestra (1959)

érdekes gy. nagyon. unalmasan--:érdekfeszítő, ez úgy történik, hogy...unatkoztat, majd észrevesz egy hangot és hirtelen fellelkesül, elkezd ugrabugrálni és végül sikongatva eldől és átgurul a wcbe, szórakoztató figyelni, ahogyan ugyanazokat az eszközöket felhasználva,,, a majmocskák mindig É:::É elmondogatják ugyanazokat a dolgokat, mi fáj, mivégre fáj a szarás, ha ott a szorulás, a szerelmes szív ha megreped és nincs punci, árván fityeg a fütyisz, jaj jaj, szomorkodom a sarokban, érzéketlen külvilág. virágmintás tapéta. közhelygyűjtemény, csak mint egy vicc, úgy vagyok.

George Antheil: Fifth Sonata (1950)

alul, szédülés, játszmázó, unalmas lények. nem hiszem, hogy erről kellene írni, nincsenek ismerőseim és barátaim - így intéztem, eléggé tudatosan. ez mindig örömteli, indulok futni: még nem tudom melyik irányba, talán a belváros felé, talán nem, majd a kapualjban eldöntömd,dkdkdkdkdkdkdk. lehet, hogy közben felkötöm magam, valahol egy fára, összeszart??? (mitosz) karácsonyi húsFAdísz júniusban, futócipőben, fekete nyelvvel és előtte még röhögött???? is.megjöttem 0522. zuhany gréfruitfacsarás valamilyen 

dddddddddddd

Shai Yehezkelli: Forever, Oil on tin, 70X101 cm

az a legjobb ha senki nem lát, hall, kérdez, egy kockában ücsörögni. meséli? fújja, fújja, felnagyítja. egyre többen hallgatják, nézik: kikapcsolódásnak elmegy, mint a mekiben egy doboz sav, beöntik, kifejti amit kell, majd alul ki, szivárvány körforgás, de a kör vége(sic?) ki van harapva. nunna.

Anthony Lepore: Nocturnal Emissions, 2013, archival pigment print in artist's frame

csak egy kis pigment, bikarbonát, nepáli lóhúgysárga, mérges durcás hópelyhes szálkás napolajos. a nep kibukott a fák mögül, egyenesen a szemembe süt, lassan elinduló, felháborodás, hogy miért jött ez ide, hogy merészel, de a szobavirágok örülnek, integetnek is, biztosan, valaki mozog a ruhák alatt, comb. megnézném Emily Wardill munkáit, de sehol nem találom őket, útálom, hogy el van zárva a művészet, még mindig, az ubuweben kívül alig van valami, ami használható, de ott nincs meg, akkor nincs mit tenni, így.