képek, betűk

újabb koncepciók, legalább 50 nyomat, ez eléggé rossz cím ahhoz, hogy akarjam, össze-vissza nyalogatnám magamat ezen a késő, péntek, estén, öreg vén kurvaként a főutcára néző nyílások mögött, ráncos szép almahéj a combok bőre, úgy fésülöm a fanszőrömet, hogy a. ra RENDELJ EGYÉL SZARJ hasonlítson,  nincs mitől félni, csupa képzavar, ellentmondás és akadékoskodó monologizálás --- az utca lehet feszes? engeded? én nem tenném, nyilván lehet, aszfaltos, földes, salakos, kutyaszaros, de feszesen tilos leírni a homályos utalások közt, kibukkan belőlünk az Értesz. Az efféle dolgokról mindig p. mccarthy painter c, munkája jut eszembe, az ujjak levágása, a rítus, az érzések és a pszichózis és neurózis kiszarása írásban, képben, hangban - baszódj meg, kellemetlen vén szörny. és átölelem, ő meg nevet, elsétálunk. az álmodtam, hogy telefont evő arc vagyok, téged tépdeslek a csőrömmel, de rájövünk az a hónod alja, sós is, szőrös is, vissza a hetvenes évekbe, hairy puncis tájképeket rajzolni, marni, kaparni az erősen szívó hordozó felületre, majd politikailag korrekten valami hülye pop/rock maszlaggal körbekerítetni a semmit, lalalalalalalalalalalala. neked van véleményed? valami identitásod? ha van, baszd meg? nem, nem ez túl egyszerű, így nem jó - kéne valami hasonlat. egyedül. egyedül.
eddig a bárdolatlanság. Nézetem szerint, a hangulatok efféle kifejezése, a rejtőzködés helyett, parttalan szócséplés, nem nagyon hagy teret a konstrukció kiterjesztésére. Néha viszont egészen kellemes, olybá tűnik, hogy elengedhetetlen, mert a személyiség és az identitás (a posztmodern mitológia és dogma?) sokféle megközelítést tesz lehetővé, de mit sem ér az egész, ha csupán beszélünk róla, vagy leírjuk. Ez olyan mint a kötözéses szex, a pisiszex vagy fű - ki kell próbálni. Anélkül, skolasztikusan és félkegyelműen, daráljuk a szavakat, egy nagy konyhai darálóba, ami alul kifossa és csak kiröhöglek, fosom az arcodra? Lehessek már közönségesen, közönséges? Ahogy Heinrich Glarean. Csak mondta, mondta - és kit érdekelt? SOM digest. életben maradtam?
Holnap szombat, július végén jó lenne elmenni Prágába és Pozsonyba. Jó lenne egy-két este egy sörözőben, kávézóban az európai identitásomat újra felfedezni? Egyedül. Bécsbe is elmennék, de nem lenne időm rá? Rejtőzködni kell, először a lakásból kilépni, foltot húzni magam után, sorba állni a tűért, amivel megbökhetem magam, vagy a vibrátorodat elkérni és mikrofonként használva elordítani rajta egy-két zsoltárt? Ahh, őrület. Akármibe kezdek, soha semmi ésszerű nem kerekedik belőle, mindig eltorzul, mindt valami grafit folt, vagy egy kutyaszar a járdán, amibe beleért az orrod amikor nyaltad fel? Jóéjt.

Nicola Vicentino: Laura Che Il Verde Lauro - Doulce Memoire

érdekes kompozíció, a harmóniáknak ez a fajta darabossága elképesztő, mintha később lenne az órámon időmben számban?