képek, betűk

mivel a huszonharmadik abbahagyta a mesélést, nem bírom egyedül folytatni, vannak akik - úgy mint itt a blogomban x. tegnap - szeretik, ha megmondhatják saját maguknak a velemenyuket akar a muveszetrol, akar masrol, kar, hogy en nem ertem ---- ki sem jövök bentről, nem tudom mi van veled, vagy a fákkal, a paplan alól kilógó lábfejemet birizgálnám, de...minek._? ma nina simone dalaival kezdtem a napomat

Nina Simone - Four Women

a mai, kortars Europára ráférnek ezek a szavak, én azt látom, itt, ahol csak tehetik, kerülik egymást a különféle színű emberek, ez talán soha nem akar elmúlni, rettenetes ez a butaság, ez valószínűleg, talán az oktatás hibája, és a szülőké, elsősorban a szülőké, akik valószínűleg tovább adják a saját butaságaikat, korlátaikat az utódoknak, ahol csak lehet, elhintve a gyűlölet és a félelem magocskáit --- nagyon sokan gettókba, hordákba verődnek és ezek a színezett, fehér-fekete-sárga-tarka szellemek egymás körül keringve - keresgélnek, és, talán, ha nem lenne víz, étel, ígéret és mesterséges düh-levezetés (sport közvetítés, popzene, számítógépes játék, mobil applikációk, pornó, politika, bár, péntek esti party stb.): talán gyilkolnának is, attól félek, hogy csak idő kérdése, hogy mikor lesz annyi nyomorult, és torz-elme, hogy Európában újra pogromok és tömeges menetelések legyenek, több ezerszer volt már ilyen, csak az elmúlt 40-50 évben született/generációm is/ez elfeledte, nekünk természetes lett a szabadság és emiatt, butaságokat mondunk, nem értjük a szenvedést, mert ilyen korlátolt lények vagyunk --- igen, elfelejtettük a gonoszságnak azt az arcát, amikor tömeges agybajjá válik az egyedi elmebajosok hite és gyűlölete és mindent el akar pusztítani. 

ma megint láttam egy rókát, bevárt, futott, elbújt, bevárt, elfutott és leselkedett úgy 50 méterről és egy szarka mellette ücsörgött, aztán elindultam és elfutott. szinte minden reggel látom. itt most nyílik a bodza és a lóhere, minden bodzavirág illatú, most van tavasz.

Chet Baker, Every Time We Say Goodbye

Chet Bakernek ez a munkája, az egyik olyan zene, ami képes csendként megszólalni, hallagtása közben, egy idő után olyan mintha nem is szólna zene?

indulás, Middleton szemetes főutcája vár? van egy sötétbarna middletoni kutya, amelyik minden reggel végigkóstolja az összes kukát.

és egy lila melegítős hajléktalan nő, aki az egyik zebránál, az épület falának támaszkodva, kinyomja a hasát, mintha púp lenne, furán meggörnyedve hozzá, oldal-alulról néz, és nem beszél.

ez, aztán átsétálna, de szembe jön az ősz fejű, töpörödött vénség, minden reggel, ugyanarra, szinte már kerülöm, húzza maga után a szekerét, ami mindig üres.

az ötvenkilences busz, olyan mint a koporsószállító, ki érti?

null.