képek, betűk

erwerwe Kitermel; J.Vajda magyar szarmazasu kepzomuvesz? "vagy csak egy űrből jött nulladék?" - kérdezte j. és kihúzott a listáról, mert túl sokat kérdezgettem arról, hogy miért szereti a kortárs divattervezők munkáit, én legtöbbször csak értetlenül álltam, vagy tehetetlenül és nem volt mit mondanom --- rágicsáltam a szám sarkát, tele vagyok rossz szokásokkal, ---- jelenleg nem tudni hol él, talan Valahol, ha jól tudom --- de nem nagyon kell foglalkozni vele, alapvetően zsákutca amit képvisel, apró motívumok, spontán rajzolatok, lehetőleg tollal, vagy más hétköznapi anyagokkal.<<<< néha szoktam itt ilyenekről, mármint magyarokról írni, mert figyelem, ahogyan csak tudom, hogy mi történik, csak általában túl önző vagyok ahhoz, hogy begépeljek bármit ami nem rólad szól, hanem róla, de ez elmúlik, ahogyan az is, még az érzékenység-kultusz is, amit gyakorolgatsz minden alkalommal, amikor belenézel a múltcsőbe, nincs is benne optika, kinevetlek?

Janos Vajda, Onthebus_1, 2013, pen

asdas erről írni nagy felel[tlenseg / mert, sóhaj, lehetnének ablakok a szobám plafonján, mert a csillagok, felhők és a kékboltozat érdekesebbek, mint amiket az oldalsó lyukakon látok, habár az falon lévő, üveges nyílások is hasznosak, főleg a virágoknak és a paradicsomoknak, nyáron üvegház, látni rajtuk keresztül a járókelők igyekezetét, az épp aktuális zsákmány irányába - el vele, ott baktatok én is az esőkabát hiányzik, csak a szürke rövidnadrág és a hátizsákom ugyanaz, "itt térjünk jobbra" - mondja, a kockás ingében...v. tanakodik, a járókelők megpróbálnak megmarkolni, felszívni, kihámozni és végül kitolni mindent a kloákán át a folyóba, hogy a halak és a kacsák kitúrhassák a szarból a még hasznosítható morzsákat, interferencia --- népszerű antiharmónikus és orr-kritikai rezgetés, a végén semmi figyel, fityeg? ahogy akarod.

Bernard Parmegiani, Sonare Mouvement_5

Valaki arrol ir, hogy mit tett a kivandorlokkal a "hontalansag"? mi az egyk, mi a masik, jo lenne tudni, vagy legalabb egy/egy percnyi let-terben megvizsgalni az erzest, lepes, felfogast, tortenest, cselevest, mindet..., en nem ertem, hogy mi a hon-talan, nem tudom ertelmezni, meg egy csalad szintjen sem, az egyen szintjen is percrol percre mas es más, az eltemetett, elfeledett pillanatokat még önmagának sem vallja be az ember, tagadok, tagadunk, mert élni kellene és kellett volna - így, korszakokra, napszakokra bontva. En mar ket hazát is elveszitettem, ket olyan orszagot, ahol undorral leteztem, nem erzek hontalansagot, ott, azokban az orszagokban viszont ereztem, minden napomon, nem kapcsolt oda semmi, csak egy nyelv, illetve az a modszer, amit a levego kilihegesere megtanultam, ellestem a kornyezetemben eloktol, az anyanyelv fogalma, mint fogalom mar onmagabn egy csusztatas, felrebeszelunk, felrebeszelunk, felrebeszelunk megallas megallas nelkul, ugye. legyen az az alma organikus baszod.

In a manner of speaking - Nouvelle Vague

csak egy tetovált lábfej? ma elsétáltam egészen a parkig és vissza, azt hiszem egész napokat képzelgek magamnak, olyan mintha lennének hetek, mintha még szarni is eljárnék néha, sőt még heréim is nőttek, a rózsaszín bugyi vajon mit keres a fejemen, kérdezem, valószínűleg minden teljesen hétköznapi és nem történt semmi szokatlan, csak az gyanús, hogy mindig ugyanitt ülök, mármint mindig ahhoz képest ugyanúgy, ahogy utoljára észleltem magamat, hogy történhetett ez meg, hogy nézhettem, illetve mikoradfasdasdas

s

da

sd

 Marriage of George and Billy Maciunas

ma láttam egy érdekes diófát, teljesen más volt a törzse mint amit megszoktam a megszokott diófák kérge sötétebb szürke, ez majdnem ezüstszínű volt, a mostgarden déli csücskében áll, tele volt fonva a törzse élősködőkkel, de elfűrészelték az élősdiket, így a gyilkosság megmentette a diófát
de meghalt a másik, micsoda tanmese a mulatozó fiatalok a fűben, színes, kupak sapkákkal kinevettek, mert megbámultuk őket v.vel? nem tudom rajtunk nevettek-e,,d,d,d,d,de odébb gurultunk, a forgácsként végzem?