képek, betűk

GAZ, mostanaban túl sokat irtam ide, nyilvan valami valtozasféle tortenik bennem, altalaban akkor szoktak megszaporodni a blogbejegyzesek, vagy valami efféle - kitört a nyár, gyönyörű, szikrázós és az ilyenkor szokásos illatok: emlékeztetnek, visszafelé nyújtogatom a nyakamat, lesem a szüleimet a régi házunk ablakából, jönnek-e már hazafelé, az utca végén látni szoktam őket - külön, külön, más időpontokban --- volt egy kopott lemezjátszónk, a külseje fehér poliészterrel burkolva - igazi puritán, Munkásnak való Munkásoktól - akkoriban ez volt, ennyi volt. apám omega lemezeit hallgattam leginkább, mert csak az volt. anyám szülei egy törökországi nyaralásból (máig nem értem hogyan kerültek oda...) hoztak - egy akkor nagyon menő popzenekartól - a MTalkingtól egy albumot____ az előlapja fehér volt és volt rajta valami kép is, de nem emlékszem rá, nagyon kapppitalista élmény volt meghallgatni, haloványka emlékeim szerint, ez volt az egyetlen dolog ami akkortájt eljutott hozzánk a másik világból. apám még ötvenhatról sem mert mesélni, emlékszem egyszer horgászatból hazafelé jövet megemlítette, de csak két mondatban és utána azonnal visszakozott, soha többé nem mert róla beszélni, láttam rajta, hogy fél - tán már így is túl sokat beszélt és mi lesz ha én elszólom magam az iskolában? nehéz ezt ma megérteni. a csehszlovák államrendőrség ugyanis nem puhult fel a nyolcvanas években, emlékszem a félelmetes VB-s rendőrautók, tán sárga színűek voltak, a vb fekete betűkkel volt rajtuk --- kicsi voltam még, ötödikes, hatodikos --- homályos az egész és csalóka minden belső folt. kémia, kémia, szabad akarat. v. szerint nincs szabad akarat, (bégess, cirógass, lépegess, csak ne fájjon?) szerintem van, én értem az ő (v.) érveit, talán ő is az enyémeket, és úgy sejtem, hogy bizonyos körülmények között, szerintem neki van igaza, de az ő igazsága - mármint, hogy nincs szabad akaratunk, annyira mélyen be van ágyazva az abszolútumba, hogy a hétköznapi életemben nem létezőnek tűnik, nyilván butaság a részemről, hogy ennek az árnyszerű, csalóka játéknak a következtében nem létezőnek mondom a létezőt, de mégis így teszek, mert a szabad akarat illúziója lehetségessé teszi azt, hogy éljek. vagy legalábbis így érzékelem - ostobaság. ma Handel munkáit hallgatva ücsörgök a júniusi napfényben, a fények és az árnyékok úgy rezegnek, kint és bent, hogy ez a problémák megközelítésére és a finom árnyalatok érzékelésére tehetne képessé, persze csak addig, amíg nem gondoltam mindezeket komolyan, kimondod: elillan. és ki tudja mikor jön vissza újra. ezért nem kell kimondani a dolgokat. __?  bár ez már csak a következmény, mégis megerősít és rombol, vagy épít - mindegy: mozgat, mozgásba hoz. és a mozgás az valahogy mindig az élethez kapcsolódik, az önzéshez, a növekedéshez, a taposáshoz. ó, egek... ez olyan kibaszottul ezoterikusra sikeredett, előítélettel tekintek ezekre a marhaságokra: ez kérdés. a válasz: "nem". " hiszen a hülyeség szabadon áramolhat, áramoljon, amíg nem öl, de vajon meddig nem öl? csak kerüljön el." - mondja büszkén L., összefolyiikiidkdkdkdkdkd aztán befordul a fal felé és már horkol is. szal Handel.ű
arrogánsnak nem mondanám, leszomorítónak sem, andalogj belek közt

Handel - Sarabande

balláb, ligeti tanítvány munkáit nézem, a szuszogásom elnyomja a szöszmotölésem zizegéseit, nem találom a faggyúmirigyemet, nem látom a szemgolyóm csillogását a monitorban tükröződő akárki arcán, ez mélységesen, letaglóz? mit írjak most ide, hogy kellően érzékeltesse azt az undort amit érzek ha rád gondolok? vagy. nem vagy. mikor áll meg egy szöveg a saját keretein belül! mi az, hogy konstrukció! mi az amiért a kérdőjel nagyszerűen helyettesíthető a sokkal áramvonalasabb felkiáltójellel és mindez nem zavar annyira, hogy a kérdezés hangsúlya helyett másképpen hanglejtsen! !!!! megkérdőjelezni mindent, azonnal, AHH NA NEEEE, MI EZ A NAGY NÉMULÁS? BÉKA VAGY, VAGY VAGY VAGY VAGY???? mindig. ez a legnagyszerűbb dolog, a valóságban a megkérdőjelezést kérdőjeleztem meg elsőként, így aztán nyugodtan átaludhatom az életemet, várva a megszabadulást, a semmit, a megszűnést üüüüü ---- üüüü ---- soha nem értettem, hogy az istenhívők miért szeretnének még a haláluk után is tovább élni... ((ÖÖ ÓÓÓ A BŰN, az MINDIG jó szó, ahol beveted, hatása nem marad el, ezért ugye: szereted.)) A bűnös az mindig másvalaki, másvalakik, ha nem így lenne, nem létezhetne semmilyen csoport, a reakció-képződés alulról felfelé, átölel és indokok, magyarázatok és érvek nélkül: ütlegelni kezdenek. vicces, hogy a bolygó lakosságának kicsinyke része kvantumfizikával, (meg akartam (szappanbuborék a sóhajodból) vakargatni a fültövét) űrkutatatással, gyógyológiával, agggykutatással, kortárs képzőművészettel, vagy épp szerver optimalizációval foglalkozik, oly sokan pedig ((( EZ A HAJAM és a KÉT FÜLEM, EGYFORMÁK lennénk? illetve annk kéne lennünk? miért van benned késztetés arra, hogy megmond nekem mit tegyek? - kérdezik serdülőkorban a kismalackák ))) valamiféle középkor-újkor- keverék tudatállapotban él (de ez így nem helyes, mert aki ismeri az európai középkor történelmét, az tudja, hogy az sem nem sötét, sem nem "gonosz" nem volt... szemben azzal, amire céloztam), fffffffffffffffffff üüüü ---: micsoda téma, igazából egyáltalán nem érdekel az egész.
Azt hittem dark zenekarok mar nincsenek, (a tizenéves énemmel együtt lesüllyedtek egy képzeletbeli tenger fenekére, ami nem is létezett soha, csak egy félrecsúszott kisbaromén hitte, ---- ) vagy ha vannak, akkor inkább viccesek, mint érdekesek, erre. na semmi sem nem semmi nem sem nem sem semmi nem tortent csak. HEREÓZA. a termelésnek termelnie kell, mert ha nem teszi, beindít egy olyan reakciót, ahonnan csak nagyon sok vér tudná visszavetni, (BASSZ) ha megtorpan a zabálás, az tán egy végső megtorpanás  lesz, a dühöngés mindent megsemmisít?

Linea Aspera - Malarone

tegnap sétáltunk a manchesteri gay negyedben, soha nem voltam még ott, csak terveztem, nem nagyon volt érdekes, kocsmák, éttermek, bárok, emberek, (szép a tenyered és jó, hogy reszelős) semmi különös, esetleg az, hogy hogy hogy délután négykor már tömve volt minden hely, sütött a nap, így a teraszok is tele voltak, igazából nem nagyon éreztem semmit ezzel kapcsolatban, kár, hogy olyan világban élünk,  ami rákényszerít arra, hogy melegnek (megfoghatnám a nadrágod szárát?) lenni különleges dolognak számít - a különlegest értsd úgy, hogy "nem észrevétlen", két férfi csókja valamiféle dühödt ostobaságot vált ki a hímsovén, fasz-kultuszon alapuló világban (ahol ez a fallosz majdnem egyenlő az Égben trónoló atyaúristennel is, épp csak nem mondják ezt így ki, de ez alapján működnek a belső viszonyok, törvények: akinek pénisze van, az eleve felsőbbrendű és nála az erő. az emberiség leborul a fallosz előtt. ez szánalmas? őszintén szólva, nem túlságosan távolodtunk el még a barlangtól és a kőbunkótől. node persze...azt hisszük igen.) , ahol minden kisebbségnek küzdenie kell, mert máskülönben ahol lehet megalázzák, eltapossák őket. társadalmi kopulációs védőgát, (bólogat, most kellene valmilyen hatás) átcsorog rajt a sok folyadékként értelmezhető Semmi - a nyelvem öltögetem kibekibekibe, mielőtt lenyalom rólad a sót.
késő délután van. grieg megy, mindig elfelejtem, hogy ennyire szomorú tud lenni a zenéje, a harmóniák hátul a kürt-soron, hegedű kimarad, a kürt szomorú, semmi harsányság. nem hagyom, hogy megharapd magad nyomok nélkül.

Edvard Grieg - Piano Concerto in A minor Op. 16