az ismerősök nyomora és nyomorult büszkesége és a vélt biztonság és tudás álarcként való megjelenése picit megrémisztett - szólnak, szülnek, szaftos húsokat szürcsölve szuszognak. szép álom-részlet lehetnének.
én nem nagyon látom azt amit ők, inkább csak az értelmetlenséget, a csecsemők már koporsókban, ráncos nyakkal és repedt körmökkel. körforgás. de értelmet kell átpumpálni a képzeletbeli kocsonyás csöveken, hogy rá lehessen mutatni: ez élő. ez értelmes. ez túlél.
nekem csak a felhőtlen kacagás és a magányos pillanatok jelentenek örömet. gondolom. üres harmónia. nem kell bódulat. a szellem is csak anyag. ez rossz hír számotokra.
Melissa Steckbauer festményeit néztem, Marlen Dumas előtt. Müehl örjöngve röhögne a poénos szaturnusz-dinoszaurusz-dionüzosz kása fortyogáson, mikor a főzelék pöttyög, blüttyög.
A bacilusok rendben vannak, köszönöm.
Melissa Steckbauer:
Fissures
2009,
oil on un-stretched canvas,
140cm x 262cm
Ha emlékeznél MD-re, hogy a kora 60-as évek látszólagos felszabadulása, már régen megtörtént, rendben: régebben. De ez az újonnan felderített látvány-mező, korántsem szolgál vigaszul, inkább szomorú, hogy a témabeli ismétlődések újként hatnak, mert az élet és a tudat túl rövid szakaszokra van osztva, nincs elegendő idő a bölcsességhez és nincs is szükség a zabálás mellett arra, hogy örüljünk egyetlen vékonyka vonalnak a vákuumon belül.
Nicola Pecoraro:
Dweller,
2008,
marker pen and spraypaint on paper,
34.5 x 25 inches. framed.
"na igen, az ellentétek!" - kiabálja a fülembe.
nem nagyon figyelek, inkább az ágytakaró mintáit nézegetem.
alig várom, hogy visszamenjek a szigetemre,
négyzet alakú legyek zsonganak be a számon,
ki a fülön;
isten nincs és ez megnyugtató.
Margaux Williamson:
Whirlpool
anyu kimosta a ruháimat, a füstszagú szövetek és inkább: műanyag, tudatpatyolati élénk verébricsaj a szobám, szobája ablakából, ahol a csúcsdísz alatt rigók éltek. tavaly nyáron - emlékezni, emlékezni, emlékezni.
ahogyan egyre több, hajtsd, hogy elmúlhasson,
simogasd, hogy érzékeld, nem több, minek több, rossz ötlet volt elfogadni a túlélést, egyszer azért leülné egy asztalhoz minden emlék-arcommal, hogy csak úgy
a lehetetlen lehetséges lehetne
akkor ott
a szöveg túlél - mondja, erősen ezoterikus, "képzelet szülte filozófia" - mondja mérgesen, téved, félrebeszél
liheg; "unalmas önmegtagadás" nevetve és játszik, apró bogarak felhője nyáron nyáriak izzadtság tűz
nulla
No comments:
Post a Comment