-> lassan rohadok
Pierre Alechinsky:
Le complexe du sphinx, 1967
-> rendszeresen olyan emberről álmodok, akivel soha nem találkoztam és soha nem is fogok
-> csak a levelezések, csupán a vádak, szavakból háló, elmúló
-> pedig mindent meg kell tennem, mert nincs több élet, csak a mostani
-> E.O.W. portréi Frank Auerbach fejében, a titkok nem őrizték meg a szégyen-csíkos pizsamát az ágy alatt
-> meghalsz, drága egyetlen szemöldököm
-> és nézem a tengert, ahogyan kell, hideg sólé, halott bár még mindig élőnek hiszik
Milton Avery:
Sketching by the sea
oil on canvas, 1944
-> a képen George Wesley Bellows bokszolókat és létrákat fest, egy lány a bőrfotelból eltakarja az öklét, legyek, legyek Pol Bury kapszuláiba, úszó spermacseppek, időutazó, technokrata őskonzervatív idilli lábfejét; csókol: valaki mászkál a folyosón, "remélem engem jött meggyilkolni" gondolom és főznék forró citromos vizet
-> egyen-időjárás, J. eltűnt, remélhetőleg boldogabb mint volt
-> jelzők nélküli élet
-> politikai állásfoglalás Maurizio Cattelan módján, meglehetősen fáradt vagyok, meglehetősen kevés vagyok, hiába minden vakarás, nyúzás, szőrtelenítés: a ragadozó vigyort nem tudod elrejteni; emlékszem, hogy a favécében nagyon hideg volt 1986 telén, gömbi kutya sünné fagyott
-> a gyilkos a folyosón elhallgatott, most mintha kávét főzne, hallottam a fűrész koppanását, ahogyan lerakta az asztal szélére
-> nullázás; emlékeid érzelem és ítélet massza
Hanne Darboven:
Hommage à Picasso
-< vajon miért kell >- teszi fel a kérdés elejét, de a végét nem hallom, mert eltemettem magam
újra összerándul a combom, újra mérgeket tömök a sejtekbe, újra beszélnem kellene valami élővel, hogy összekössön engem és őket
titkos jelölés.
Aleksandra Ekster kosztümökben írom neked.
magic bus, összekenem pudinggal a hasam, a forró vízből cseppenként ugrik át a citromlé: arhat - turha ->
becsöpögök a vaginádba; -> félek tőled
nyugalom.
minden lény megmentésének érdekében: mozdulatlanul.
R.B. Kitaj,
Los Angeles No. 22 2002,
oil on canvas, 36 x 36 inches
-> nem teljesen érteni amit mondasz
-> emlékszem, amikor utoljára beszéltünk büdösnek találtalak - talán a sok halott állati tetem, amit sütve, főve felzabálsz
-> érthetetlen
Cathie Pilkington:
Flopsy
jesmonite and paint, 2009
46 x 58 x 33 cm
Cathie Pilkington munkái a humor és az észlelés igaz/hamis valósága közt játszódnak, nem tudni mennyi a kifejezés másolása és a tapasztalat, nem tudom mennyi a hatás-visszahatás és mennyi a közöny; zavar, hogy talán soha nem tudhatom meg egyik formáról sem, amit ember készített, hogy mi történt közben
éjjel van, illetve már hajnal
hagyom, hogy csillogjon az ajtóban a laptop, hagyom, hogy fájdítsd a fogad és ne tudd eldönteni, hogy van-e fejed és arccsontod, talán ha nem gondolnék semmire - nyilván jól hangzik, nyilván ezren gondolták ugyanezt; unalmas utánzata vagyok valaminek, amiben nem hiszek
a reflexió nem lehet objektív, önmagamba visszacsatolva újra és újra mást látok, más pillanatot, más érzeteket, ami undort kelthet, az önmagamban-lévő meg sem érződik, nemhogy undort kelt, észre sem vettem, hogy létezem, a folytonos könyörgés és elavult gondolatok körötti toporgás, felszínes és félreállított gondolatokból szippantja fel
a méreg jót tesz nekem, bűntudatot keltően rátelepszik a mellkasomra
-> "nincs megtorlás, csendben maradni jó, nincs jelentősége annak, ha látszódok, ahogyan annak sem ha nem, ez csak akkor számíthatna, ha bírálatok szerint " 17 évesen írta z. egy wc papírra, a fécesz mellé, közönségesen és durván bédjlksdj fldjfls djlfks jlblalala
Stacey Davidson:
Stinky
8.375" x 6.25"
Watercolor paper with gouache
2007
csak ál
No comments:
Post a Comment