--- buckákon keresztül hazakísérte, csak a lábakat próbálta meglesni, minden csapszegre zizzenés volt a válasza, harisnyáját nem tűrte fel - combján a bőr akár a légy szárnyai, rezgő cukorfedők. a buckák sarát rágcsálta, a kavicsok ropogtak fogai alatt, érezte: olyan, mint gyerekkorában, mikor zacskót húzott a fejére és próbálta meddig bírja a lihegést. valie export filmjeiben a jelzők - lógnak, áznak és nem őrültem meg, gyerekként Thomas Mann volt az, akivel nem találtam .... nehéz lenne, hogy mit, de próbálkoztam és fura visszaemlékezni a soraira, igen. és Hessével sem, vele méginkább. a morális morálos légszomj, a szobából kiszívott levegő, mint a zacskó az arcom előtt; ki-be; és a misztika gyanakvó őrülete (latin mondás, faszomsegg), Emil Nolde mélységű baltacsapások a virágillat és a pingvin-csipogás ellen, "minden teremtés", "minden sors", "minden".
Valie Export:
ATOPON - Nicht-Ort, 1990
bent kint
sebtapaszok, behavazott út a faluszéli tó felé, szürke felhőkkel és barnás kukorica kórókkal;
"A politika koporsót hordoz csontvázam körül, gyertyákat locsol narancslével." - szavalja a kislány. Irodalmi spermafolyam.
Robert Ryman
"Untitled"
1959
Oil paint on unstretched raw cotton canvas, 7 x 7 1/4 inches. Private Collection, Switzerland. Photo by: Ellen Page Wilson
No comments:
Post a Comment