képek, betűk

függöny félig elhúzva, csak rossz hasonlatokat lehetne írni erről az ablakról, de elfeledvén: a szarkák mindig megjelennek, hogy eltérjek a tárgytól: összevagdos - a szarkák finom gyilkosok, mókusokat ölnek, csőrükkel lyukat ütnek vékony koponyájukon. "nem kell állandóság" sikoltozom halkan.
nincs személyem. Varlam Salamov írásain gondolkoztam. az emberek körülöttem, ebben a "szabadságnak" nevezett állapotban, ugyanolyan borzalmakat csinálnak mint Salamov valóságában, nem lehet elmenekülni, ugyanakkor meg kell tanulni szerénynek lenni és megbecsülni azt, hogy itt legalább el lehet bújni és ha kellőképpen és módszeresen bújok el, akkor nem keresnek és nem találnak meg ha mégis keresnének, Salamov világában nem lehetett elbújni, mert kerestek és megtaláltak. ettől olyan borzalmas az egész és emiatt nem szabad panaszkodnom. "a magányt hazugsággal helyettesítem" gondolom, hajnalban, hajnal van, odakint a vonatok már járnak, gyorsan - Gatley felé. "miért nevetgéltek Diogenészen?" nem értem. kívül kell maradni mindenképpen, soha nem kell sem család, sem állás, sem közönség. csakis ezek nélkül lehetnek olyan gondolataim, melyek valamelyest közelítenek afelé az állapot felé, melyet a szabadság fogalmához legközelebbinek képzelek; nyom nélkül. megint a "közlés" zavar leginkább. csak jelzőkkel lehetne meghatározni, hogy miért, de jelzőket nem használok, mert közölnek.
hideg van, fagy. napközben a város, tea helyett forró víz.




Raymond Pettibon:
1999-2000
Installation view at the Museum of Contemporary Art, Los Angeles
Photo by Joshua White
Courtesy Regen Projects, Los Angeles


d kfja ldjfélsdjé flks dfjaéldj flasdj félkjads fajld. körülbelül itt szuszog mellettem, "nem nagyon érdekel az élet" mesélte tegnap elalvás előtt, a Piccadilly felé, a sok egyformán öltözött diák, vajon miért van ugyanaz a buta kifejezés minden diák arcán? mintha ugyanazt gondolná mindegyikük gondolom a más-arcúak nem mernek nappal mutatkozni, mert az egészséges kannibálok felfalnák őket; a buszon reggel a buszon kell lennem - felszállni és beutazni, kellemes
a filozófia érdekli a hiányos tudásomat eltakargatva, néha közös élményben részesíthetem, néha fennakadt szemekkel alázkodunk egymás csípője előtt, hogy: hátha megfulladunk és nem kell több azt hinni, hogy: fontos

a vonalak sűrű hálózata elmozdított valamerre;




John Feodorov:
Fairy Tale - Mixed media on paper, 2007, 30 " x 50 "

na forr; lfkds újra teremtik a négyzethálós függöny mögött ott ablakon ki újra és újra nem látni semmit a 24 órás nyitvatartás és a deres fű: de hiszen tél van: te baszod magad apuval, apu veled; gyerekeid és házad ajtajain megváltó kopogtat ezernyi függöny válasz el a hústól és a kövektől de boldogan ítélsz: mert nálad az igazság én hazudok