az utcan eppugy menetelnek, mint 10 eve a szuleik, neha kiboritanak egy kukat, neha lehanynak egy bokrot, mas nem valtozott. itthon. nevetni jo, legfokeppen mindenen. csinaltak nektek irast, majd konyvet, majd sajtot, majd muveszetet. mar csak az a kerdes, hogy minek? eleg lett volna a zabalas biztositasa? eleg lett volna a szaporodas, novekedes es a jolet, a tobbi csak szorakoztato, de komoly arcu forradalmarok verik a vallamat, hogy kell! ot felkialtojel, de nem ertek semmit, bagyadtan eldolok a szeken, kiiszom apám palinkajat a spajzbol, "megiszom a bort is ami mellette volt es leszarlak benneteket."..mondja kozonyos mosoly, a szajszegleten, odaszegecselve a burahoz, nem erzekelem, hogy ez fontos lenne, de ha eddig eljutottal az olvasasban, akkor megerdemled, hogy csokot kapj - kuncogja, majd megfogja a palinkasuveget es visszateszi a banan es a mandarin koze, most mondhatnam, hogy csendelet, de berugva nem erdekel; jon a karacsony, basznak az angyalok a fan, megkurjak a mezeskalacs mackokat es belespriccelik a gecijuket az ezust harangocskakba. idd ki! uvolti a csucsdisz jezuska.
nem tortent semmi tegnap ota. ezt v is megerositheti, j sem jelent meg, cs sem hivott t sem jon el - csak igergetnek, ha szukseguk van valamilfele beszelgetes felere, akkor panaszkodva ram emelik kocsonyas szemeiket, a viragmintas teriton osszeernek az ujjaink, kepzeletben persze, de marad a targyilagos semmi, ahogyan apuval is csak ennyi. napi 3 poen, napi 1 masszázs, napi ketto bocsanatkeres es mindenki befelé tátog, be a gyomraba, hogy ejjel megalmodhassa, hogy megevett egy macskat, nyavogas kozben kitepte a beleit es okollel péppe zuzta a belso szerveit, vagy mezon setalt, ludszarban, meleg nyari esoben es megkurta a falu legszebb libajat.
"máma igen sikertelenek ezek a versenyzok!" mondja anya. pont a jora nem tettek, zizeg az autogumi, szetcsapja korulotte a hokását, a sot. csapodik egy ajto. titokból irok ide, vagy hogy értsd: titokban" mert mint ahogyan v.nek szoktam mondani: tilos minden. tiltva van.
nincs akaratom. az csak neked van, ahogyan tudasod is. mesteri szintre emeltem az onkinzast, mintha ram lenne szerelve egy gep ami allandoan arammal sokkol, vagy tuvel szirkal, szurkal, nem terhetek el az ablak fele, nem hihetem el, hogy ott van egy alma az asztalon, nem az enyem, nem én, nem itt, nem nem. itt uresseg. targyilagosan es reszvettelenul magam irant. a sajnalat egy gomboc ami leginkabb szaszagu? kerdezi anna. az egyetlen nev amin ma nincs kedvem rohogni. ez persze nem igaz.
ma vettem ajandekokat. szocialisan erzekeny. a rokonsag ismeretlen emberekbol all, senkirol nem tudom mar, hogy kicsoda, nincs semmi kozos az un.osokon kivul, kozos, csorda, uvolt: apu es osapu szellemseg, "az oseid lofaszt sem ernek, ahogyan te sem." susogom bele a parnaba, kozben a kerites melletti sovenybe dobom a cigimet, hatha felgyullad es ejjel leeg a csaladi haz, bent a sok hullaszagu kep es kocsonyas osi-szemek a fotokrol, a nagybajuszu ven geci dedapa.
tisztelet. "szarj ra a cimerekre, okadd le a zaszlokat. nem segit semmin, de legalabb 2 percig nem hazudtal." kiabalja a forradalmar ismerosom, akit mar nem hallok, mert valamitol nagyon szedulok, beledolok en is a bokorba, apu szesz, egeti a nyelocso veget, azt a reszt ahol a rakos daganatok eloszeretettel kinonek, mint a Lentinus tigrinus a fatorzson, na persze nincs ver okadas, csak sok fajdalom, tekerozol a parnadban es egyre fogysz, de majd kesobb, ennek nincs jelentosege, potyog a billenytu, megy a tv jatek, valami szepseg tortenik odaat ket halottnak velt macska egymas farkat fogva tancol a kerites tetejen, nezem oket nedves orral a hideg ugyanis kicsepegteti a taknyot az orr szelere, a szorocskek titka: vegigfolyhat rajtuk barmi
mi tortenik ma? "mi a fasznak olvasod ezt?" kerdezem magamtol, ellenorizni kene a szoveget, a kanyarulatokat, tudod mint a tincsek, valami pittyog talan a tévé, fel eve nem neztem tevet, elotte mar 7 eve joforman, nem ismerek belole semmit, es undorodok tole, jobban mint az internettol, pedig az emberi szartenger fontossaga elvitathatatlan, szeretet es bekesseg. egyed, nezzed, tepjed, muvelodjed.
csak tortenjen mindens zep sorban, lassan hajnal lesz, a haz csucsa alatt feszkelo rigo regota messzi jar, a verebeket elijesztette a sok kobor macska - nem azok, amik a keritesen tancolnak epp, hanem idegenek, a szomszed padlasrol, egyszer - ezt v-nek már meseltem, egyet kivegeztem gyerekkoromban, majd beledobtam a szomszed favécéjébe, ott rohadt el, szidtak is miatta sokat.
"undorito minden emlek" mondja, en meg nem ertem azokat a mondatokat amiben szerepel a "minden" szo. suketseg, zsibbad a labam, kene aztatni ma is, teafaolajos vizben, bugyogtatni.
duhbol elni. mint amikor meghagsz valakit es teped a hajat, vagy ha teged. mindegy milyen nyilas, mindegy milyen nem. nevetsz. es halkan elszegyellem, a szegyen a szexualitas zsibbasztoja, a csodaszer: buntetes kell es erkolcs. kivanjak legalabbis, hogy ezeket a fogalmakat hasznalva; boldogsagot es bunbocsanatot osztanak eppugy mint 1543ban mnbv myxcvm xcmnbv ymn,
nehany munka
"utalom Pinocchio t" nez felem kozben, (szegeny Carlo Lorenzini, eme igazsagtalan durva butasag amit most mondtam) a meset es a kore, illetve inkabb belole szott mitoszokat is, a hosszu orr, mint valami merev penisz, az artatlansaga inkabb idiotizmus a csinyek, pedig a durva, tenyeres-talpas cseledek gunyoros rohogeset juttatja eszembe -- okkal vagy ok nelkul. megis eloszeretettel veszik ujra es ujra elo, szerintem foleg azert mert a karakter formavilaga es alaki-lehetosegei nagyon tagak; konnyen lehet hatast elerni Pinocchio szimbolikaval, (pl. epp Jim Dine) de lehetne sorolni, ez persze egyaltalan nem negativum, hiszen mint eszkoz jo kezekben jol mukodik - ilyen csunyan fogalmazva, paradox: a hatas megis elmarad, mert hianyzik a publikum, csak kevesen ismerik es ez sem mervado: rohoges.
hazudtam neked. mert buta vagy?
"gg allin videoval kivanok boldog karacsonyt a sok kedves zabalogepnek" mondja a. a kis termetu forradalmar es kozben azt kepzeli, hogy a botranytol majd megno a befogadasi kedv vagy megnyilik valamilyen ajto ami eddig zarva volt.
marha.
gg talan az egyetlen popzenesz volt aki azt csinalta amit mindegyiknek kellene. talan, de nem biztos, persze ettol meg nem lesz igazam, mert igaza csak masoknak lehet. nem effele torz alakuknak, ugyebar. node ennyit a popzenerol, mert elegge faraszto es elmulik 2 perc alatt kulonosebb gondolkodas nelkul, a valosag hianya, mint ebben: az eroszak valodi arcanak elrejtese, a mosolyok, csaladi beke es a kedves szavak mogotti valodi mechanizmusok, ha elhuzod a fuggonyt, akkor mit latsz; "minek huzzak el?", "mit huzzak?" mondja e. nevetve es kozben elore-hatra billeg es a szaja ele teszi a kezet, kuncogos kis kedves.
"odakint a csend."
Julian Jaynes vajon csak a gorogokre gondolt? termeszetesen ezt is jobban tudjak, mert nem birjak megemeszteni, hogy az oly sokra tartott tudat egyaltalan nem olyan egyertelmuen fejlodik mint azt szeretnek egyesek; mekkora szerepe van a veletlennek es a hallucinacionak? a hallucinaciohoz rogton a szkizofreniat rendeltek hozza, mint valami buta filmben: igy lehet cafolni, igy lehet kacagni. Konnyed parade. az eroszak valodi arca pedig ujra rejtve marad, a hetkoznapi, eroszak ugy simul bele a tarsadalmakba mint illik: szerves resze, elfogadott, sot: helyeselt. az erosebbek iranyitanak, az elesettek pedig probalnak eletben maradni. ezt helyeslik, ezt tartjuk fent, minden mas csak hazugsag. meseli feldulva, de nem ertem. kiadjak a parancsot. gyulekezik az ero, a kozossegi elmeny szuksegessege a tuleleshez. alakits csoportotkat. ugy kell neked.
Melanie Pullen:
Red Stockings, 2005
C-Print
70 ¾ x 55 inches
nem mindegy? "en nem erzem az ertelem jelenletet, csakis emociokat, gonoszsagot." mondja a remete mielott megallt a barlangja elott egy busz es kiszalltak belole az iskolas gyerekek es elkezdek rajta kacagni. lassan megettek, eloszor a labait, majd lassan a feje fele haladva egyre csak nevetve. amen.
Ulrike Palmbach:
Untitled (trousers), 1999
twine, clotheshanger
71 x 23 x 10"
a politikus "igazasag oraja" rol beszel, hata mogott egy baltát tartva, nincs rajta ver, nem is hasznalja, csak ott tartva szonokol, kolompol neha.
ez installacio? kerdi.
Helen Frankenthaler
Freefall, 1992
Gift of Helen Frankenthaler
1993.19.1
No comments:
Post a Comment