derridatol (mindig elojon, nehez nelkule egyelore gondolatot kezdeni) nehezen haladok kant felé (vissza nyomkovetes, vajon hol lett szaros a cipőm talpa?), sokat felejtettem (csak mondom, sose tudtam semmit), a folyamatos agypusztitas nem tesz jot [de jobb mintha élénk es friss lennek], micsoda megallapitas; micsoda eletero; mi ez a vérfolt a szonyegen? de nem tehetek mast - mehecske. mikor két fémdarab súrolja egymást,csiszolasnak nevezik. karc. kvarc. jlkwhdéwdé lkqejwé swkeérlkejr élkqejwélr BM BM BM. Hozz iteletete df sdf
itt a Most-ban nem nezem az idot, nem egeszen vilagos az sem, hogy miert pont ezeket a szavakat irom, de a kontinens expressziv es nemzeti filozofiai (nincs összevonva, de gyorsan kellett irnom, mert egyaltalan nem erdekel amit gondolok teszek vagy nem teszek ezek csak betuk) olyan odafigyelest és almodozast tesznek lehetove, melyek akarmilyen eredmennyel zarulhatnak (micsoda megallapitas! haha) - nietzschetol hegelig, illetve megforditva: a legtobb esetben egymashoz kotodve, hasonlo dialektikaval es a muvelt europai elmenek keszult szósszal; egyed, nyaljad, képzelegj!
"Ha a morál az embernek mint szabad, ám éppen ezért eszével feltétlen törvényekhez kötődő lénynek a fogalmán alapul, akkor az embernek nincs szüksége egy fölötte álló másik lény eszméjére ahhoz, hogy megismerje kötelességét, sem pedig más ösztönzőre, mint magára a törvényre, hogy megtartsa azt." ezt gondolta Kant, mondhatni: teljesen feleslegesen es megsem, hiszen a szavai elfoglalnak egy tárolót, kitoltenek egy urt, melyet mar nem kell tobbe feltolteni texttel, sem ratioval -> esti seta, falevelek, gyokerek, felig korhadt novenyi szarak, illat, viz, felho es ejjeli madar. ezeket sem ismerem, de erzem, ettol meg uresebb leszek. semmi nem tortenik, csak rafekszem a bizonytalansagra, csikos mintas uszomatracom: hatha leereszt.
Alain Badiou okosan mondta, hogy nem kell a xx. szazadnak vedobeszed, illetve ez igy pontatlan: azoknak nem kell akik meg tudjak vedeni magukat; a "hamis avantgard" illuziojat nem gondolta ebbe a korbe, talan mert megfogalmazhatatlan mit nevezzunk hamis avantgárdnak, eleve a Hamis furán hat, hiszen az értéke eppugy nulla mint a legtobb fogalmunkke a szeretettol a halalig; a xx század legnagyobb hatasa talan pont a fogalmaink vázának kifejtese volt, egy fogalmat kepesek vagyunk nezni ures, csupasz valojaban, ugy, hogy nem terheljuk semmivel, meghagyjuk a fogalom tisztasagat, de nem vesszuk el a jelenteset, csak alazattal nezzuk, hagyjuk, hogy a csupasz vaz ervenyesuljon, ez voltakeppen csupan tehermentesites, a gyomrom megnyugszik tole ha a kepzelet es a vadaskodas, vagy a politika es az indulat nem akaszkodik ra egy szó hatara es bassza amig nem kezdunk rohogni vagy sirni. mert ez ilyen tiszta fogalmakkal lehet jatszani, epiteni olyan szovegtorzseket, melyek ujkent fognak hatni es elhagyjak az oseik butasagat, melyek a gyilkolashoz, haborukhoz vezettek. nincs semmi. nincs olyan ami fontosabb lehetne mint egy valodi gondolat? kerdezi. es ki tudhat erre valaszolni? de miert kellene fontossagi sorren d es verseny? nekem kozles sem kell, elegendo csak az, hogy az iras - mint ezek a szovegek, lelassitjak az elmemet, ha leirom a gondolataim 10%at akkor a maradek 90 lassabban aramlik es megallapodhat egy egy levegovetelre, nem erdekel a szoveg kozles erteke, orulnek ha beken hagynanak es nem olvasna senki; nincs szukseg olvasokra (ebben az esetben) mert a szoveg celja jelenleg nem a kozles es az egyuve tartozas csakis a gondolataim lassitasa, hatralepes, tisztazas. ezert nem hasznalok ekezeteket, ezert nem veszem figyelembe a szabalyokat. nem resze a leirt szovegeknek. csakis gondolat lassulasrol van szo. melyek pufferelve vannak es egy ido utan majd torlodnek, ahogy mar sokszor torlodtek.
nem hiszem, hogy nyomokat kellene hagynom, orulnek ha egyetlen ismerosom sem lenne, ha nem kellene beszelnem. sem. tobbek kozt.
LAJHÉLKJA Maureen Gallace tajai es házai olyan frissek, mintha még soha nem lattam volna sem hazat sem zold szint, ennyire széjjelszedve, ily modon lecsupaszitva a fogalmat: nagyszeru látni. mashogy mint mas, de te mar lattal ilyet. igy erzed.
Maureen Gallace:
September, 2007
Oil on panel
28 x 35,5 cm
az elmult 130 ev tanulsaga? hogy a legartalmatlanabb es legjoszandekubb szovegek vegul milliokat semmisitettek meg, de az artalmas es aljas szandeku szovegek is eppugy elertek celjukat, nincs mervado kulonbseg, illetve van: az ertelem szinvonala, hogy mennyien egyszerusitik teszik popularissa es ezzel szuksegszeruen torzitjak a gondolatokat, melyek a lanc vegen ujra feherre es feketere festik a dolgokat, es eljutnak a politikaba es a hatalom eszkozeive valnak: felelmetes lepcsofokok ezek. persze engem nem fenyegetnek, hiszen nincs semmi jelentos, semmi fontos es semmi politikai szandek; meg ertelem sem, ez talan csak az ongyilkossag elotti morajlasbol valo sikoly fura formaja. paplan. loding. gumigatya.
"nincs vege meg a xx szazadnak, az atomhaboruk es a tomeggyilkossagok nem kovetkezterk be ujkori formaban, az eroszak es az ostobasag nem torodik azzal, hogy idoben atleptunk egy masik evezredbe" mondja indulatosan f
a kert kozepen huzodik egy teglafal, apam epitette a szőlőnek, boltivekkel, a madarak eloszeretettel csipegettek a boltivek hajlatai felett, magot kenyeret, de az utobbi idoben eltuntek. a ho lassan elolvad, a tyukok nem eszik ki egymas sebeit, a gyongytyuk neha kerreg egy keveset, hianyzik a parja, a tujafak toveit teleszartak tegnap. ezt ateltem. ez egy rajz.
kalap, fiok és konyha-filozofia.
az okossag penz vinnyogja mikozben tepi a hajat, szemben verebek az orgonafan, szivalaku levelekkel, be sut a nap ocs ka.
rothadas, rothadas, rothadas. ez az egesz korszak csakis a lassú rothadas. semmi kulonos, semmi szomoru.
Rosemarie Trockel:
Divided we laugh, 2006
Mixed Media
67,5 x 57 x 3,8 cm
o. panasza:
"tegnap voltam két helyen(1 kocsma 1 bar) arra gondoltam ugyanis, hogy több honapnyi tavollet utan jo lesz latni nehany baratot, teljes pozitiv varakozas, bevallom volt nemi terv is a fejemben, és ennyi naivitas bennem, szinte kiloccsant, szinte mar rohogni kellett rajtam énmagamnak. körülbelül masfél órát bírtam. alig kaptam levegot, szinte megfojtott a sok ures, kepmutato, buta fecseges. gyorsan hivtam taxit es eljottem. unalmas, onzo es ostoba arcok sokasaga, fortelmesen primitiv zene. szinte remenytelen és eselytelen olyan emberekkel talalkozni, akik legalabb annyira muveltek/erzekenyek, hogy barmifele beszelgetest (amit beszelgetesnek lehetne nevezni, nem csak én mondom, ő mondja, én mondom, ő mondja pszichologiai szarásnak) lehessen veluk folytatni, akar muveszetrol, akar tudomanyrol vagy barmirol (mindegy, nem a téma szamit, hanem a stilus a kurva életedbe) a pénzen, nyaralason, kirandulason, csaladi pletykakon, barati pletykakon, jovo evi terveken, céges gondokon es egyeb butasagokon kivul vagy akar ezekrol is, de ne Önző sunyi modon. prozai dolgok? anyad is prozai? azt hiszem most legalabb 1 evig nem megyek semmifele tarsasagba, sot utana sem, mert nincs ertelme, teljes az elbutulas, ennyi erővel beulhetnék egy disznóólba és beszelhetnek a disznokhoz, talan meg jobb is lenne, mert a pocák nem mondananak okos arccal butasagokat, csak rof rof, békésen röfikéznek, szegeny disznok ezek az állatok még őket is megzabaljak."
ennyit mondott, majd a terdet csapkodva fel s le emelgette az állát.
ANNA AMADIO:
"VON LEBAK BIS SESANN Nummer 1", 2010
Acrylfarbe, Leim, Schrumpffolie, Wabenplatte, 120 x 145 x 3 cm
found:
a. az anarchizmus bohócok
b. a botanika
c. reszelő
d. balta
Carlos and Jason Sanchez:
Bloody Bed, Archival inkjet print, 6 / 2AP, 40 x 50 inches
Timothy Cummings
The Star Performer
2006, Acrylic on panel, 36 x 24 inches
Masami Teraoka:
The Cloisters/Holy Sea Pregnancy Test
2006, Oil on canvas in gold leaf frame, 119 x 112 inches
a három képen semmi nem közös, egyiket sem szeretem, de mindharom jol illeszkedik egy koncepcioba
a téma mindegy. jkflsédfja
amikor majd vegleg elbutulsz, meg fogod talalni istent - lassan, fokozatosan, vagy villanás-szeruen, de ott lesz a pótszer, hogy tovabb elhess. mindig ez van. nyomorultak vagyunk?.?.?
Tara Tucker
To Crixa with us and us and us.
2007
Graphite on paper
38 x 30 inches
"az okologia es a muveszet latszolag egyre szorosabban kotodnek egymashoz" kijelentes vajon bir e jelentőséggel? kerdezi azutan, hogy mondta.
nehez valasztani: elkoltozzunk, új-telepes mozgalmarok, hagyjuk meg a haborut lehetoseget es varjuk ki turelmesen amig a bolygo lakossaganak szama a negyedere csokken, teljes gazdasagi atalakulas - ujabb eszmek utkozese, a xx szazadbol okulnak-e avagy sem? kerdi.
a maganyossag es az onfenntartas szorosan egyuve tartoznak bennem, de a menekules lehetetlen.
ki a faszomat árdekli a bolygonk es ez az egesz?
"umberto boccioni-t kevesebben ismerik, pedig eppoly idiota volt mint a tobbi futurista." - mondja nevetve, az itelet egy csőben reked es nem mozdul, elore-hatra pattog es sajat hangjaban gyönyörködve spriccel feléd. felfogod es iteletet hozol te is.
Umberto Boccioni, Verona, 1916
mennyire jelentektele minden dokumentum, talan. jo itelkezes nelkul nezni az emberek arcat.
csak a rancok, csak a haj, csak a bőr - nem szamit semmi mas, gyilkos es aldozat: ugyanaz, csak nehez elfogadni.
sokfele, sokfajta. a kifejezes, gyonyor, durvasag vagy akar a maszturbacia - osszefuggestelenul csapongva, atmegy nyugodt, kiszamitott szobabelsobe, vagy csendeletbe, de nem erted, mert elvarsz, itelkezel es buta vagy? kerdezi es megpöcköli anyu orrát, de nem valaszol.
Sigmar Polke:
Kathereiner´s Morning Wood (Kathreiners Morgenlatte), 1969-1979.
Acrylic, wood, mixed media, framed collage on canvas and fabric, 7 feet 6 9/16 inches x 10 feet 2 1/16 inches (230 x 310 cm).
nem tudom mi történik
Joan Gaustad:
Love Bears
2008
No comments:
Post a Comment