a gondolatokhoz magány kell, a magány távcső és nagyító, a csend a tér, amiben meglapulnak a dolgok, egyenként szedegetni, mint gyümölcsöket, a magány elé állítva, nincs ítélet, nincs vizsga, nincs csupaszítás és nincs büntetés
csend. íratlan. nulla.
Saul Fletcher:
Untitled # 141A ,2000
B&W polaroid
3.5 x 4.5 in.
a formákhoz való kulonleges vonzodás. ilyen szép kövérkés megfogalmazás, duci, feszes és zsíros bőrű. a forma mit jelent Klee után ennyi évvel? hangzatos kérdés, csak nem erdekel senkit, hiszen a latvany felé haladtunk, [a táj nem kovet el hibákat, csak én] nem a melyseg felé. nincs mit beékelni, az alkalmazott és giccs és kompozit és édeskés; nincs miért gondolkodni és nem túl sok indokot lehet a túlélés mellett felsorakoztatni - nyöszörgöm/gi; természetesen az elbutulás vezethet hithez is, úgy könnyebb, [a velemenyem minden percben mas, nem letezek es ostoba vagyok] van támasz, vannak válaszok és van visszacsatolás is - milliók őrülete. de mi köze mindezeknek a formahoz? nagyon sok, mert a forma egyszeruseget, letisztultsagat es a szemlelodest. csendben. a megfogalmazhatatlan szemelyes kudarc. nem tobb. olyan mint az agresszió, az egresszor csodje és korlatoltsaga, a konyorges es a hazugsag.
micsoda fogalmak...micsoda kepzelges. mintha leteznenek,
Tomory Dodge:
Forest lights
oil on canvas
2004
vakaródzás csonkítás kampózás térdmarás rángás nyálcsorgatósdi
minden név máshová visz, minden szenvedes celtalanna valik ha elhiszed, hogy "hiszed", "cél", "valamivé lenni", "magyarazni" "fogalmak" barmit jelentenek a jelek csoportosulasan kivul, közvetlenul ernek a hatasok - ó, hegel arca jut eszembe, a gyanakvo europai tekintet, a tudos, a hit es a ketely kozt vergodo polgar, ahogyan eszik, alszik, szarik es belemártja a tollát a tintába. rohognom kell. "Az önmagát szemlélő szellem." mintha lenne szellem, tudat, gondolat. és nem csak elektromosság.
de hogy jön ide a forma? mi köze hegelnek a formához, mint problémához? nem várom magamtol, hogy ne őrüljek meg - suttogja j.
a forma minden is lehet. az egyetlen értékunk. a beszedben, gondolatban, mint a lelegzes, a szoveg formaja. neked mondando,gondolat, suruseg, sejtelem, de mindez csak forma, csupan elrejtozik maga magátol es elrejti elolem a sajat korlátoltsagom is. lenyegtelen. margó. pitty.
Esteban Vicente:
Untitled, 1982
Collage, paper on cardboard
8 x 8 7/8 inches
Hegel ártatlansága mindenkit megrendített, ö volt az utolsó, aki nem vonatkoztatott el sajat magatol, ugy erezte, hogy kicsi, hogy felfelé kell tekintenie, hogy van egy allando pont - igaz, hogy nagyon tavol, de letező, utana megtaposva, konnyezve olvasnivalóvá vált; mint mi nem? kerdezi t., de nem figyelnek rá, az utcan bekesen pofognek az autok, a McDonald's szemben dugig, a cinemaworld glóriája a gyilkosok zabalnak, csamcsogas; "nem történt semmi"
"ne hidd, hogy őszintén érdekel bárkit is, hogy létezel-e vagy sem. sem a szüleid, sem a gyerekeid. sem a feleséged, sem a barátod. hazudnak és ez a hazugság nem a személyes neurózisom gyümölcse. önzés és hazugság." mesélte s. és halkan tűrte ahogyan f.d. szőrös ujjai átfonják nyakát, mely oly vékony volt, hogy az egész alakját bábu-szerűvé tette; ne hagyd, hogy elhidd, te csak szeress és ölelj; a vágyak és a meleg levegő kufúvása a sóhaj, az emlékek és a hit; éltető vér
az ékek, az asztalos műhelyek melegsége, a fűrészpor és a fa illata, nagyapa régi satuja, még fából, a fonata óriási csigabigaként tancolt velunk, a titokzatos padláson jzs. holmiai, a tranzisztoros rádiók szőttes hangfalai, valahol a tetőn a pléh horpadása mintha a dobolás azóta sem szűnt volna
téged ne érdekeljen mondta f sziszegve miközben guggolt és a sárga hurka fityegett a combjai közt kacarászva támasztotta magát a fűben és a lándzsás utifüvek örültek a trágyának, mindenki boldog volt, a harmóniat érezni lehetett
a rétegművészet öröme, örülszevajon a sárga hurkádnak reggelente kérdé és sóhaj, lehelletként távozék a lélek
Vincent Smith:
For My People, 1965
oil on masonite
49 x 46 inches
"Vincent Smith 2004-es halála sem érdekelt senkit. és miért írnék erről? téged sem érdekel? engem pedig ne érdekeljen, hogy nem érdekel? majd jön valaki akit érdekelni fog és megismeri azt ami érdekelhetné?" hadarta v. haragosan, a ráncai a két szeme közt mintha gránitból lettek volna [a holt idő páncélos könyökvédő]
és újra nem történt semmi, mintha csak Jack Levine karikatúra-szerű pofáit nézném a politika szentjei a hempergők és a cinikusok, Jack Levine alig 1 hónapja halt meg, "mindig útáltam a munkáit" mesélte g. és egyetértettünk, de ez mellékes, ahogyan amaz is, és az főképpen, hogy nincs agyam [ szürke punciszőre cicásan puha ]
Brett Bigbee mintha picasso és magritte keveréke lenne meg kellene nézni a korai munkáit de épp lógok egy kotelen -lfsdj akdjf
No comments:
Post a Comment