ZIOUZTe3

"belső sikolyaim" - gyerekes kifejezés...
mint a színezők, ahol anya, cica, napocska
egy ház előtt pont-pont-vesszőcskék
a Nap sárga, a háztető piros
a színező komoly arccal épp az eget kékíti
azt hiszem kislány volt?
de fokozatosan eltűnt.
hazakerült a semmijébe.
Jobb lenne szavak nélkül élni.
ha nem kellene fedni, ön-védeni, támadni
mert ezekkel... a sebek újra nyílnak.
fátylat lenget előttük az esti szellő
talán beszáradnak
nincs színe semminek
úgy értem: a fekete és fehér sincs.
minden áttetsző üveg, zselé
mert elfogyott a fény
mi lehettünk volna
a dolgok átlátszó szobrok lettek
a koktélparadicsomot a hűtőben üveggömbök
az ágy rezgő kocsonya
azt képzeltem az emlék több az adatnál
pedig dehogy, minden csak annyi.
meg amúgy is
miért kellene ennél többnek lenni?
emiatt léteznek emlékek
a felidézés, álmok: mind adat
mint ez, Te, Én.
Mondjuk táncolunk
valahol egy szobatöredék puha szőnyegén
nevetsz és átkarollak
én most kívülről nézem ezt, akvárium
halak vagyunk benne
körbeúszunk, az üvegfalnál bohóckodunk
ujjaddal felnyomod az orrod
én a fülemet húzogatom
de közben kívülről nézem
ami egy másik akvárium
aminek az üvege mögött te állsz
és nézed, ahogy nézem
mert leírtam ezt az adatot
amit egy akváriumból írok
és nézed, hogy leírom, hogy figyeled
ahogyan a táncolókat nézem
majd ő leül és visszaemlékszik
amikor először 
vagy másodszor
vagy étterem
sorokban egymás után
mindenütt üvegketrecek.