A92MnxC3P

Széleken élni, még csendesebben
mintha, választékos módokon félnék
Hallgatható innen is a zsivaj
De nem tud ártani
Nem sok maradt
A felhők, kövek. Na, meg egy-egy madár
olykor belesnek az ablakon "Élsz még?"-et hallasz
kifejezéstelen csőrükből, majd nevetsz magadon.
Délre kidobod az egészet. Másik epizód.
Abban csakis kedvesség van, ki tudja miért?
Elmesélnéd, de még a kihűlt fűtőtest sem figyel
"Novemberig hagyjam" - közölte tegnap
Ha más nincs, magadnak mesélsz
úgy szánalmasabb.
Összeszorult ajkak száraz paravánjai mögül
arcodat mosolymódba kapcsolva tartják
Úgy gondolod mondhatnál valamit
1. Nehogy észrevegyék
2. Hangokat adnál, beszélnél, ha tudnál
3. Hallgatsz, mert nincs különbség
4. Így vagy
5. Vélt terhektől összepréselten
6. Isten nevetséges gondja
7. Jeleket keresgélve a köröttes porban
8. Egy arcot, nyakat vagy ismerős köszönést
9. Utat az útban
10. De attól sem lesz jobb
11. A képzelgés és a félelem áttetszővé tett
egy ideje már szén-dioxidot lélegzel
akár a moha a kerítésen
olykor-olykor egy szellő megsimogat
kedveled, kutyaként újra kéred
csak meg ne tudja senki
hogy egyedül a szél szeret.