nmloi6u75ruztrf

Akkor szellemként élünk tovább...
Ó, jaj. Nevetek ezen, bárcsak létezne
spiritualitás, szellemvilág vagy Isten.
És nem egy ósdi színes tévé képernyőjén
kergetnék egymást Miki egérrel.
Fárasztó hazugságok gyűjteményei.
A lélekre vágyó szerencsétleneknek
évezredek óta szállítják őket olyanok,
akik hatalmat akarnak és gátlástalanok.
Szimbiózis. Végtelenül unalmas mese.

Hagyom. Végül is mit számít? Nem?
Mindenkinek jár a maga önbecsapása.
Sokkal fontosabb, hogy ma hajnalban
felkel majd Nap. lesz reggel, délelőtt
és talán kora délután is, amelyet majd
estébe burkol a csodás világegyetem,
És akkor: jó szellemként meglátogatlak,
egy konyhában ülsz, a vállaid simogatom,
közben kanyargó hajszálaid nézem,
van köztük narancssárga,
ezek a fényben úgy csillognak,
mintha a tűzsárkányok sóhajai lennének,
az őszebbek a szégyenlősen elbújnak,
a huzat játszik rajtuk - mintha gitározna.

De ez sem számít. Nem vagyok több
mint trilliónyi részecske átmenetei állapota,
melyek mint kaptárukban megőrült méhek
rendezetlenül rezegnek és nyugszanak,
egyszerre mintázzák a virágzó fákat és téged,
na, meg engem, ahogyan róluk álmodtam.
Hálát kellene éreznem, hogy nincs teremtő.
De semmit nem érzek szomorúságon kívül.
Miközben...
Viszketek a múltamtól, a fertőtlenítő szagú
feltételes módok sikertelen sorozataitól.
Így kell elfogadnom,
holnaptól meg amúgy.

..akkor szellemként élek tovább, lepedőben
huhogva járkálok a lakásban. Úgy teszek
mintha nem tudnám - már rég meghaltam.