UBnm4p25

Mosolygós fejecskék legelnek a képernyőkön
Mindenféle lények fürkészik őket
Szorítják egymás szőrös mancsát
zöld legelőkön
a "szépség" visszafele olvasva "elmélet" - közli
Csak úgy, lógva egy gödör felett, Körötte
köves lapály, fortyogó kátrányos csermellyel 
az elárvult könnycseppek ide kerülnek
száműzetve
A széleken öreg nyárfák a szélfogók,
Alattuk
a visszafojtott sikolyok bundát növesztve
bogáncsot legelnek
és az erőszak? Az a szövet,
pásztorruhába bújva bölcselkedik
ájtatosan áriázik, imádják a meséit -
kellemetlen volt nézni, miközben
felettük repkedvén, -tünk, -tem
dagadó hasukban embrió könnyek tekerőztek
víz, víz vagy lúg
"Rendben" - sziszeged
Menekülsz inkább, gyenge vagy ehhez
Érezni bármit
Kihasználnak és kocsonyásítnak
Majd felszívnak
Éhes darazsak fogóikkal utánad kapva
Emberi pókokkal szövetkezve
Zümmögnek mögötted, akár egy rajzfilmben
Elbuksz, egy levél alá bújsz
Ő ott van. Ujjait tenyeredbe csúsztatja
Azt mondja: összeillenek,
közben mosolyport szór
Egy ovális piperetükörre
Sajnálod őt, harangvirágot veszel elő zsebedből
Éppen volt nálad
A cigarettád mellett keltetted, Délről
Üregi nyulak, és sünök közelednek
Baltákkal hadonászva, énekelnek
Lapultok
Nem vesznek észre
Amikor elmúlik a baj és az ég kék gatyát húz
Csend lesz, végre
Visszafordulsz, átadni a virágot, De
Már senki nincs ott
Eltűnt, tükrével együtt, nyomot sem hagyott
Ezt a napot sem érted, És hangosan
kacagsz, hátha megtalálnak
Úgy vége lehet ennek a keddnek is.