egy barna-fekete bundájú macska figyelt,
a nyakörve rózsaszín.
Köszöntem neki,
ahogyan te tennéd, vagy talán
mert azt hiszem rajta keresztül hallasz engem.
Az almafa sokat termett,
a zöld gömbök terhe alatt, ágai majdnem
a földig lógnak.
---- mint kocsonyává dermedt könnycseppek.
Még nincs ősz. De majdnem.
Egy hét és a szeptemberrel átveszi a hatalmat.
Közben a cica útnak indult a szomszéd kertek felé,
--- rászóltam, visszanézett,
tettetett meglepetéssel - mintha te lettél volna.
Közben
Nils Frahm Familiar című számára lengedezett a szél,
és a manchesteri spray-eső is rákezdett,
ha filmben látnám,
kiszámított és tökéletes giccsnek tűnne,
de így
halk és reménytelen, hűvös és személytelen -
köröttünk
cicaösvények mindenfelé,
rajtuk nyomaink a szíven át a végtelen felé,
hallgatom - káoszból ritmusok tűnnek elő,
így rogyaszt maga alá az élet szörnye - az idő,
de maradj emlékeimben a Jó reprezentációja,
mint sétáló, mindenre kislányként rácsodálkozó,
a maga csendes mosolyába zárt
cica.
és a manchesteri spray-eső is rákezdett,
ha filmben látnám,
kiszámított és tökéletes giccsnek tűnne,
de így
halk és reménytelen, hűvös és személytelen -
köröttünk
cicaösvények mindenfelé,
rajtuk nyomaink a szíven át a végtelen felé,
hallgatom - káoszból ritmusok tűnnek elő,
így rogyaszt maga alá az élet szörnye - az idő,
de maradj emlékeimben a Jó reprezentációja,
mint sétáló, mindenre kislányként rácsodálkozó,
a maga csendes mosolyába zárt
cica.
No comments:
Post a Comment