March 30th, 2023

I am flying somewhere;
my aspirations whirl beyond the window.
Cute dolphins swim alongside,
piercing clouds with their noses;
Blue stripes mark them as they attempt to escape,
turbulences are rocking us;
cabin crews have started to sell things,
and their teeth are like the keys of a piano;
the cotton buds frolic together;
When I briefly ignore the thoughts,
we were dancing in our St Albans apartment;
You leaned in and nuzzled your nose against my neck,
I am surrounded by metal blocks,
each contains pictures from our life;
strangely, there are images that I have not seen before;
they might be from the future,
or dreams that were never dreamt;
I'm enjoying the turbulence
that shakes the plane as I listen to music;
I want to shroud my heart in chaos,
pushing ludicrous notions in my head;
I yearn for tranquillity,
but I fear I may never regain my sanity.
The plane is shaking.
After we land, I'm thinking of going to Piccadilly,
dropping by a beer shop on Tib Street,
will have a couple of drinks.
Then I go to the accommodation and have a sleep,
Moments are like bearable blood clots;
Survival is necessary,
This cannot be overestimated,
but I must accept that there are ruined things
which cannot be repaired
So, you can stay here, but I will disappear.
The aluminium is gleaming in the sunlight;
the unknown brings relief since
there is not too much to worry about,
because when you are entirely bereft,
there's nothing to insist on;
The cliches, including this one,
offer me a fleeting moment of the false way,
which is much more than expected from this day.

3:33 AM, 30 Mar 2023

3:33 AM is too early to feel bad about myself
but it's possible
It's hard to touch something and not break it
or hurt it
sometimes, it would be better without our senses
filled with a disciplined mind 
that converts everything to numbers
I have forgotten how kind your face is
then yesterday, when you sat in the kitchen
and you did not see me
I watched you, your face was ruby, and you cried
your eyeglasses were on the table
and you stared through the window
carefully, I slipped out of the flat
I went down to street 
I wanted to smoke a cigarette
and walk around where we had lived for the last four months
and when I came back, you still were in the same place
You smiled at me
I stepped behind you
and began gently massaging your tiny shoulders
you stroked my hand
we gazed at our reflections in the dark kitchen window
I saw that we had made a mistake
when we decided not to have children
this is something
that will pain
until my last breathing

 

Our lovely cliches

Our time expires today

I am by myself in the flat

try to keep the sadness at bay

You are currently at your place of work

things are so quiet

Watching your empty berth

I went on a short shopping spree

then roamed around this area

Looked at the shadows 

Memorized the picture of entrances in Bajvívó street

They were always reminiscent of enormous, dark mouths

Hesitated at street corners and slowly observed the buildings

I wept and attempted to conceal it

Every single step was a unique expression of pain

I'm at a loss as to how to cope with this separation

Pale clouds floating idly

I started the washing machine

Its noise sounds familiar

Your stuff is scattered on the floor of the bedroom

Like unusual fruits, around their tree

I am memorizing each one

What is the purpose behind people's suffering?

I know this is a cliché

Yesterday, I apologized for all the hurtful things I told you

You embraced me

And Your marshmallow-hued jumper caressed my nape  

It was soft and warm, like your hand

The two of us cried together

That was the present, but now it is the past

Today has the same fate

I'll prepare a sandwich for you

I'll transfer the wet clothes from the machine to the drying rack

I'll embrace you when you arrive home

We will chat and smile

Then tomorrow morning, when the taxi is coming

Our belongings

and ourselves will become part of the past

Anti sci-fi

I picture myself as an alien who has recently arrived

My diminutive size made it unlikely that anyone would notice me

Could aliens have already visited us in the past?

They might have been so small that we didn't notice their presence.

They had a physical form, but it was so different from ours
that we couldn't perceive it with our senses.

We should be similar in the future.
I would like to be similar now.

Our body will be composed of an immense number of particles,

which is so minuscule that it's equivalent in size to only a couple of molecules.

It constantly evolves.

Its evolutionary rate is a hundred times faster than what we observe today.

It comprises trillions of particles that have formed artificial neurons

or other self-developing cognitive capabilities
and interfaces that enable environmental communication.

What are we now?

Excluding the brain, the body has only a few main functions to perform.

It is an aggregation of sensors including eyes, ears, skin, and nose

It is a biological power plant

It can generate offspring.

It has the ability to defend itself

but all bodily processes are controlled by the brain.

It is the centre of all physiological
and psychological activity.

Our brain enables us to see, hear, feel, and smell

It receives input from all sensory organs in our body

It creates mental images and processes auditory signals from wave data

It takes pleasure in things

Pain can be processed by the brain, too

It generates orgasm, and it is what fond of it

It tries to understand this antipoem

So, yes, we should become super tiny,
artificial, self-developing "brains" in the future.

A more advanced civilization may have moved beyond relying on bodies
that was shaped by nature and the process of evolution.

A shape composed of particles could replace our current bodies

We would no longer depend on this ephemeral body

We would remain human,
but our evolution would be artificial
and then continue to self-develop at the quantum level.

Our being would merge with miniature binary
and quantum computers as well.

I feel that,
these advancements would be incredible if they were realized.

We would no longer need to dream about more than likely impossible feats
such as faster-than-light travel through spacetime,
as time itself would become inconsequential.

We could embark on voyages for thousands and millions of years,
free to explore and enjoy the wonders of the cosmos without concern for sustenance.

With our enhanced and artificially evolved brains,
we would have the ability to enjoy everything we currently do and even more.

Our expanded computational capacity would enable us to dream
and simulate entire civilizations, observe celestial bodies,
and create works of art and literature.

I think that any science fiction depicting humans
travelling through interstellar
or between galaxies using our present-day physical bodies is ridiculous.

I feel that if we want to journey to other solar systems,
we'll need to undergo a significant evolution

because our current bodies and lifespans aren't suitable.

That will be the real Homo sapiens as we are not wise-man now.

The current human should be renamed Homo rabidus.

Regrettably, I am confined to living in this era,

with no prospect of experiencing humanity's next stage of evolution for several centuries.

And I am exposed to politics,
capitalism, conflicts, antiquated human ideologies,
and primitive groups like countries.

Apologia

The remnants of your smile,

Contorted like the grimace of a grasshopper
being squeezed between fingers,

If reality is pieced together, you won't be there anymore.
This evening, you had a bad dream
and came to the kitchen where I live,
you seeking comfort;
your face was titanium white
as you stood in the dark doorway.
Your fear fragmented
and teleported into my mouth,
and I unwittingly swallowed it.
The unusual pills contain our bad dreams
as their active ingredient to suppress egoism.
I require these fictitious treatments.

The repeated desire for a life with you
has left me naked in this room.
Crying in secret may seem immature,
but it is often necessary for salvation.

The rain's sound is a monotonous rhythm,
with the clouds as giant drummers,
beating and licking the rooftops.

Their lips are large and grey, devoid of teeth.

My half-sleeping body listens to them;
A small cloud shaped like a weasel sits between
the enormous wolf-shaped clouds,
appearing just as isolated as everyone would be
without the capability of self-denial.
Can we feel others' pain? 
Evolution has committed some tricks on us.
We can identify facial changes,
sense the fragrance of others,
and recognize when someone is sweating.
That's all. No telekinesis or mind-reading.
I am listening to an ambulance siren's song
resembling a hawk's screech,

possibly emanating from Margit boulevard.
It blended with the wind and resembled a scream.
I do not know how we would survive if we lost everything.
Millions are in the same shoes.
Our lives are not exceptional in this present-day dystopia.

We should avoid being like those pathetic people

who want to reign or hurt others.

To be without volition is not possible.
But reducing it could work.
That your eyes told me so.
Five years ago,
in that room at Munro House in London,
our love burned into time,
and it still resonates through the walls of Waterloo Station.
Are we still there?
Can you see how I hugged you when you arrived?
No, you can't anymore. 

This isn't an apocalyptic or tragic thing;
it's just a rainy day.

If we wake up, we'll smile
and talk good-naturedly.
As usual, I will be depressed
but don't want you to notice it,
as talking about it would be unpleasant.
I feel weak and aimless.

We need to act like working machines
to construct a new building.

I would be a tiny backhoe,
and you could be an excellent excavator.
But, unfortunately, I can't do this now.

I apologize; I am vulnerable and prone to mistakes.

I tend to be quiet and dislike dishonesty.
I know that some individuals may claim that morality
is comparable to the dog poop
in the favoured comedy of evil.

That's fine. I've become accustomed to this.

In this human-made netherworld,
being modest and reserved seems foolish.

I long to be weak for a lifetime,
not just a moment.

It's almost April and until my birthday,
all the trees will finish leafing and shine in green,
everything is like your eyes, dear.

March, 23, 2023

Yesterday, in run-down Budapest
we strolled through the crowded streets,
the usual landscape with colourless shapes,
suddenly, for two seconds
she linked her arm with mine;
fortunately, she realized its awkwardness;
As she touched me,
I felt the softness of her jacket's fabric,
It woke me up.
then we got on the tram at Mechwart park's stop,
I tried to talk,
Our chat covered the weather and her job,
air tainted by poisoned moments;
Her eyes betrayed exhaustion,
none of us mentioned the impending separation.
the butterflies, which were once so dear to us have perished;
like so many other things
like all our life
pitiable attempts to discuss ourselves;
it would have been a dais of absurdity.
Eventually, these years will be condensed
into a tiny crate in the vastness of time.
We just walked 
sat down on a pub's patio,
I ordered two drinks --------
(an IPA for me and a blueberry wheat beer for her).
She had a fondness for that beverage,
We conversed to avoid the discomfort of silence
her new eyeglasses were the topic of discussion.
I choked back a howl
that hid behind my unrelenting pain;
we both knew She must remain in this city
while I would have to leave.
The grief in her eyes were stroke me without saying anything;
while the adorable breeze of March
mixed with birds singing.
Preserving these jiffies would be important
because they have something about us
that cannot fade away until I vanish.

Antipoem 23b

I assume 

our civilization's greatest mistake is 

our civilization

A truly new level of it 

can only be achieved 

by fully letting go of what we have now
I do not think that
it would be fixable
because now, all gradual changes'
real reason is
protecting the status quo
I am not sure what will happen
there might be a third world war
there could be a slow, long rotting
there might be just an agony
who knows
but until we have a body
with the same biology
everything will be repeated
like a horrible
ouroboros

The antipoem of Immoral Paradise

Hungary can be considered
the first successful
implementation of
Orwell's Animal Farm principles
in the post-World War II era
in Europe.

In this dystopia,
a post-fascist kleptocracy
relies upon propaganda slogans to uphold
the appearance of freedom, Christian values
and democracy while they acquire all resources
and build a modern version of feudalism
and oligarchy.

You would think that
a society rife with cronyism and nepotism
would be doomed to fail,
as the majority of people
would become unhappy and dissatisfied.
However, in certain cultures like Hungary,
where the corrupt practices are part of the mainstream culture:
The multitude is enchanted by it.
And
The minority,
who seek freedom,
have no other avenue but to feel frustrated,
angry, or move to another country.
It is incredibly disheartening
and difficult to put into words.

Most people often disregard solidarity
and lack of pluralism until they are personally affected;
they might think
solidarity is an exotic tropical infection.
They have their own parallel universe
led by corruption and propaganda.
And lie.

There is nothing
I can do to alter the situation,

so the only option is to try
and summarize the situation 
as honest as possible.

grammatical anomalies

The horizon is dented in any direction,
sarcasm is blue,
hopefulness didn't mate colours,
soft concrete leads people's steps,
our mouths are little boats on the Articulation Sea,
no storms or unnecessary waves,
palms watching the seabed,
listening to something from their echoes.
the outside and others aren't a hell;
is there a simple dichotomy of good and evil?
That would be too easy.
The presence, that ridiculous walnut,
sails across the water straightforwardly,
simple as those greedy eyes at that opposite face.
Moments for the bin.
Even perceptions be thrown away
my words are an altar of averageness
I am that green alien among geniuses
smile perch, swim a bit left, turn right, and next smile
they, around me, never missed out on their importance
look at that medusa how charmingly levitate
it is a parasitic boolean algebra
Or it's a quantised clone
If that could exist
More archaic pastorales?
Nothing like that.
Less deviled idols?
"supernatural" is the most stupid term?
Or the "soul"?
the list is like an anaconda
Are these the best ingredients for making brownies?
Arrays of "and"s and "or"s are
hidden strings of deceptions
is something always behind of behind of behind?
smaller and smaller
It is usually sarcastic.
This is the or.
Or is it a remaining bulb of my willingness?
I have no anything like this.
The love and hate of silence is
an ambivalent imaginary island.
Little curved bank around the oval gap of wishes.
From these points to your hip.
I want to sleep in it now
but the distance is a fluid
it measures our connection
it can't be quantified by measurement
so we eroded
Blinked lights,
solid purposes.
Nothing gone.
We just want them to disappear.
erasing myself is too dramatic
rather I close the entrances
Hard to admit my attraction to loneliness
It makes me feel the judgement of me
It should go. I wish you the best.
luck is covered by the frightening realisation
with bolded frozen skin
Do you see the fool around you?
it is that secret creature who lives in your tear duct
you clog it now
We sit at the table,
and your haunches are linked to our shadows
People's noises buzz,
the background of useless chats.
Choir for fascinated grimaces;
it wants wasps around them.
Boiled rages.
Do I need to lose them?
Assumption song.
Each moment of now is purple, supposed.
Content of litter.
Howls play with lamps;
they are for motoric noises.
Nonetheless, pragmatism wants to eat them.
Open them from their protected bubble
Talking about others?
please, stop it
as per usual, a smile follows this
when I asked for something
I'm not sure why

I was a pelican

While the murmuring dark throats replicate themselves,
all fruits from their intellect look like a red-lush apple.
Who does want to eat apples? is this an absurd paradise?
What level of depravity is that where we are?
Is there any bright somewhere? Are there hopes?
Why do people still believe similar lies of similar heartlessness?
Our cultural development may resemble an onion
with layers and scales.
Our thousands of absurdities; 

Many humans believe they have an exclusive
and complete entitlement to utilize the entire planet as their dominion.
I can't see any fundamental right for this; no deity has ever granted us this privilege. 
I've never comprehended how people think of Earth as their private garden.

All I'm hoping for is a touch more mercy
this is simply my desire, nothing more
yeah

Even as this was being written, wars persisted,
and countless people may have lost their lives.
The drive to make a profit continues as I write these words.
While I am writing this,
the cruel practice of contemporary slavery persists.
As I jot down these words,
political tyrants are enjoying their privileges
while billions are being deceived by their propaganda.

As I type this, thousands of animals are being slayed,
sliced, and prepped for human consumption.
It was foolish of me to forget that
you feel entitled to consume them
with a sense of divine authority. So, you believe:
As soon as a human was created,
God granted them the right to purchase hamburgers.
Is this correct? 

Ok, anyway. These were just examples from this nightmare.
I have more.

It is unfortunate to see significant companies
attempting to masquerade as environmentally
conscious for the sake of PR. They make similar
propaganda that is used by politicians or religious;
only their goals are different
So they do greenwashing, greenlighting,
All these are like simple lies, but we should call these
"marketing communications". Is it sad enough?
Do you really think
Ogle Go, Anzoma, Stormific or Lappe cares about the environment?
In your opinion,
are Lemon box XI, Hells, and PB concerned about the planet?

I would like to know,
What language tricks will marketers and PR professionals use
when our grandchildren lack access to clean water
and heatwaves exceeding 60 degrees Celsius? When faced with
the grim reality of our offspring's fate due to environmental issues,
will marketing communication and PR attempt to deflect
blame onto the poor or otherworldly beings?
I have a feeling they'll try to blame someone else.
Or is this the past now?

Who cares? We have time. We need money.
We need money. More money. More profit.
Do we still have about 30 years? Or 20?
Or is everything the past now?
Most of us don't care. They want the new TV series 
and the latest model of their favourite products.
But, there is a Tuesday afternoon.

Today morning I was a pelican,
and I was sitting on the top of the chimney.
I did not cry. Birds cannot cry.
The sky is filled with mixed patterns of aeroplane vapour trails and clouds.
I saw you waving from inside as I flew into the kitchen window.
Using my wings, I could seize kitchen tools,
Being a pelican brought me joy.
I made coffee for us,
hoping to ignore reality.
You bestowed upon me the name "Meemee"
told me that it would be "Mimi" in Hungarian,
and after this, I could speak. You told me
"Reading news makes me feel sick."
I answered.
"You are right. I am just a pelican
I shouldn't be thinking so much because I am silly."
We sat at the kitchen table and enjoyed the view of the sky.

closing time

I still like my memories of this place
and my mum's language and 
I will miss my parent's face
and the rivers, fields, the fragrance of April and May
when everything is getting green and fresh,
leaves are sparkles on Sun's almost white rays
but after these three months,
I need to leave again
just one more week
just a couple of days
and I will be disappeared from Hungary
where a freely voted post-fascist regime
dominate everything from schools to churches
this is the most corrupt place in Europe 
in this cage, corruption is not an anomaly
it is not an exception or irregularity
it is the central part of the culture
and not only Orban's oligarchs are corrupt
the majority of society is similar
nepotism and clientelism are accepted
political corruption is common-or-garden
the state's propaganda is homophobic and racist
because these kinds of disgusting attitudes are popular
you can't believe this, okay
if you are gay,
try to walk hand-in-hand with your partner in any city here
Can't you believe this
if you have a partner with a darker skin colour
try to relocate to the countryside here
Good luck
You might be lucky
In this country, the central part of the press and media
roar Russian propaganda
This political system
could be the best example of modern kleptocracy
the main part of art, education
police, prosecutors, clerics or the health system are corrupt, too
the corruption here is not a simple bribery
Oh, no, that is not the case
the corruption here is the structure itself
the corruption here is the way how the majority think
it is a deep tradition
and there is no alternative
there is no fresh air
there is no hope for change
there is no real opposition
the only exception is a tiny joke party
of course, there are millions of excellent and open-minded people here,
there are a lot of warm-hearted folks, too
undoubtedly, not everyone is corrupt
definitely, there are a lot of lovely, wise persons
but they are the minority
always were a minority
so there is no tradition of democracy and transparency
and plenty of this minority have already escaped
so, yes, I know
Budapest's central part is still beautiful
the Danube is a magical river
Dobogókő and Normafa are stunning
there are lovely forests and hills in Mátra
but sadly, I have no choice
Just want to leave
I want to breath
one more week
I will fly away 
I never come back again
but a wee part of my heart remains here
and never stops hoping

flirt of sugar

laugh at the Einstein-Rosen bridge
from this middle land,
where twenty celsius is the normal
this level of density and temperature
is considered an unfeasible thing
spacetime is a secret
matter is energy
and opposite
quarks are in the prison
there are trillions in my body
in trap
in trap
multiverse
randomization
volatile morons
they sing their hymns
I am a sponge
we need a beer
you did poke Moon's nose
it was smiling
Monday's poison
my blurry evening where I sank
into comprehensive disgust of mock
and the bridge in that future
where
there were no organic compounds anymore
you smiled in that photo
with that ice cream of vacuum
my loneliness landed
it presented
the phrasal verbs for happiness
bushes and trees smiled
we were drunk
and your favourite philosophy book
vomited a realistic Kant portrait
to the pavement

knowing nothing

I know almost nothing
the only exception is
to know that I know nothing.
Yes, the irony of Socrates
usually fits into this hell
where each moment we
can freely breathe must be
highly appreciated. 
What is genuine gladness?

Our ability to observe
how do things work?

What are our best parts?
The sense of humour and 
understanding of comedies?
The ability of grace, or
when we feel empathy?
The freedom? 
Reproduction or sex?
The ability of honest?

Being honest is so hard
mainly because
liars own almost everything,
and they are popular.
Honesty makes you unpopular and poor.
Except you lie that you are honest
and become a rockstar or politician.
Lie has always been valuable,
but now it is a contemporary top value
I asked the OpenAI chat about this,
and it replied:
"It is important to recognize
that while it can be difficult
to be honest, in a world
where dishonesty may
seem to be rewarded,
honesty is still an important
value to strive for."
So, the chatbot has already learnt to lie.
It is so farcical what it wrote.
"dishonesty may
seem to be rewarded."
I love the absurdity of it.
"seem to be." 
It is like an actual human
its algorithms were trained on human texts,
I asked it, "can you lie?"
he replied 
"As an AI language model,
I am not capable of telling lies..."
then I asked 
"does god exist?"
and it lied again.
I cannot understand why people
are afraid of OpenAI
it is like a teenager
who almost always answers that 
I can do
I know this or that
and when it tries to do,
it reveals that it can't or if it could
the quality of the result is questionable.
It is still far away from intelligence.
And mainly from creativity.

OpenAI is still not an intelligence,
but is still much more intelligent
then most of the people I know. 
Am I kidding?
Anyway, today is sunny;
Beautiful afternoon.
God still does not exist,
supernatural things still do not exist,
no superheroes
no vampires
There is just nature.
Science, art and love are still our only hopes.
It is a lovely spring day.
I would sing with blackbirds,
I feel sadness about wars,
I feel a vicarious embarrassment
caused by most people's behaviour on this planet.
So, yeah, it's a typical day.
it is normal day of my
I will call my parents,
cook some vegan meals,
writing this text
try to be as honest as possible.
I still feel I know nothing
and the only exception is still
that I know, I know nothing.

a Saturday afternoon in the Bajvívó street

the light seems to be pliable
its rays are licking the terrace
I am not able to see the waves
absurdly everything is undulations,
if I could see them,
it was like an immense ocean.
they are coming into the room
radiates over everywhere
my perception is blocked in my throat
if god existed, waves might be its smile,
I am sitting in the yellow armchair,
tried to have a nap,
I don't like the early afternoon,
but I cherish photons.
watched my face in the mirror
wrinkles, craters, capillaries,
our skin shows our history
each of my smile
all my worries had been engraved into lines and curves
bezier curves of life
we are all quite similar.
there are so many things we cannot become,
as our time is limited.
I am afraid of my biological fragility
and the impermanence of my physical being,
I wanted to be a hybrid of computer and me
lost my biology and body
no more physical eating, sex or illness
everything happens in our brain
so I will be able to feel all I can now,
and much much more
people love their body
Most movies and books show our imperfections as perfection.
"Human thing"
"fascinator"
"blahblahator"
they try to convince about that our impermanence is all right
being dead is unavoidable
and god won't like you if you want to get rid of this
and we need our horrible biology
these are gracious lies
I would get rid of death If I could
unfortunately, I will die earlier than that could happen
so, I can just dream about deep-space travelling
and the existence without death and illnesses
I hope it will happen once

antipoem

I woke up
the sleeping bag
was a bottomless red stomach
the ceiling is like the sky
the bulb is a frozen light
I rescued a spider from the sink
it almost fell into that white hole
dripping shower
drops would try to fall to the centre of the planet
but the bathtub stops them
my body behaves similarly
the ground holds me up
the planet is the same
its orbit prevents its fall into Sun
the gravity works
so I do not dream
confused thinks
last two weeks in this city
all human settlements are similar
places to move between places to live
this is the age of Mendaciumic
its prior value is a lie
it has many different names
business, marketing, social media and so on
I made a black tee with stevia and cashew milk
deep noise in the background
it might be the fridge
I am typing and searching 
the Internet is the best tool for spreading a lie
all past dictators would have been happy if they had a similar tool
but they did not have, so they had to use more violence
now? lie and lie and disturb the truth and relativize
and violence.
most of the businesses we are proud of
is just a simple lie producing
of course, they do not call it a lie because it is a lie
Who does it care?
I am reading science publications
some of them are ridiculous
scientists do not dare to write and publish too negative things
so they try to use friendlier words
and add extra layers of positivity to their publications
because if they do not, they might be ignored.
the planet is rotten and boil
and they still try to publish positive things
they usually add to the end of their publications something like this
"we can revert global warming until 2030, 2040, 2050 if we..."
this is a lie
and it is normal
we do not call it to lie
we say that
"the art of effective or convincing speaking or writing"
I would need one more coffee.
my thoughts make me sad
I need to
use a bit of lie, and that makes me happier
poems should be happy
everyone should smile
and try to be happy
happy and positive and proud and confident
if you think this is ridiculous
yes
I do not care
you do not care
who cares
I lied

Holdvers

amikor nem lehet kimondani
mégis szeretnéd a szavakat
csöndek jönnek
semmit nem hoznak
fennakadnak a torkomon
mint a fények a hajadon
de ezek fuldokolnak
úgy sejtem
ha tévednék,
szándékom ellenére volt

itt voltam
nekem hosszúnak tűnő
utunk jelen pontján
az utaknak
nincs valódi végük
a halálunk sem az
meg amúgy is ---
alig valami tűnik véglegesnek
atomjainkból milliónyi
év múlva
egy másik nap
egy madár
vagy kődarab lesz

nem akartam elkalandozni
jó most itt,
veled a velem
közös gondolatban
nem látsz engem
nem is hallasz
ahogy ott ülünk a kanapén
amit a szív hintáztat
csavarok, trükkök nélkül
akár a szél az ágakat
nézem mint az ingát
a hangod
olyként idézem
ahogyan először hallottam

megint sírt az a párna
rászóltam
mert oly
nyomorult és érzelgős volt
a könny olcsó portéka
mentségem hogy nem árulom
csak van
akár a levegő
ha megfognám az ujjad
aprócska körmeiden mosolyogva
velem nevetnél
azon a giccses
sírós részen
ott legfelül

nem nagyon tudok gyűlölni
talán a kullancsokat
de az is inkább undor
tudom fontosak ők is
öt percnél hosszabban haragudni se
én inkább az a szomorú fajta vagyok
akik lassan ölik magukat
évekig nem értik
amit mások öt perc alatt letudnak
de mégis
csak azért is
a rosszért jóval fizetek
nem kényszerből
hanem mert nem értem
azt a sok mások ellen irányuló rosszat
és viszolyogva émelygek
a bántástól

aludj jól Holdam
akárhol és a bárhol
titkon megy majd akinek kell
jót kíván a szív
ez a negédes klisé
magába gyömöszöli amit lel
belőled, belőlünk
húst és játékot
pörgést, zöngét
rég volt csókokat
elrak magába mindent
ami volt és megmaradthat
belőlünk

Your barking son

Seriously curved smile,
warnings of new middle age,
socks on noses,
how many tangible idiots,
roughly eliminated desires,
brushes my eyes,
they are sorted,
then removed to the nearest park,
your words rolled around me.
Jump from there to there,
come back and pay attention.
They talk; that's their language;
Love you. Mother.
Your weakened body, your fears and your voice.

I hear, understand and ignore
the noises from outside mouths.
Beautiful to be her taste.
Love can be your timeless touch.

This planet is rotten;
people blow horrible gases,
and they show their ego with enthusiasm.

Open-mindedness, for money, 

the desire for popularity, 

this attitude would be irrelevant,

in that world, you lived.

Countless amounts of false positive thoughts.
Barking back from behind the chair.

I roll again from the door.
I threw all words in the trash can.

Silenced harmony of disgust.
They do not care.
Valid passport. Valid life.
Amazing boredom with coloured lines.
Tap, tap, tap. Knocking in the morning.
More tappings. Chemistry of the AIs.
Demoralized signs of greed.
Stuffed noses from weather forecasts.
Party of pretend clowns.
Climbing to the podium.
Oral kings crowned with anxious tulips.
They stare at me from diagonally above.
They count the pixels between us.
I am not allowed to move.
No credit. The crazier, the better.
This beautiful macro is in my hypothetical body.
It needs more speed.
Retro and contemporary.
Brands, marketing, and taps.
Why did they radiate warm?
Understand. That needs to be forgotten.
Can I be similar? Crazy about self-love.
Yuhuuu, you are in this photo.
You were happy for a short time.
Damn, the photocells are covered by bad example faces.
Camouflaged warriors of small idiots.
You loved them while time blurred their outlines.
Similar slumps and crashes. I left you.
Living bricks of hate.
Around you and me.
This story harasses the purple dots around my left thigh.
Neckless of homelessness.
Drunken babyjelly.
No end to the end of the end.
Tap my forehead, and I'll beep.
Idiocy of my cauliflower head.
Rude imagination, then rude awakening.
Keep listening. Keep screaming.
Keep blah blah. Tap, tap, tap.
You should go on.
Being alone in the pub.
The ashtray is my best partner.
I thought of my mother's face.
The love I felt was unbearable and heavy.
Yes-clichés. Spinning doubts.
I can not believe I have parents.
The illusion of delusion.
The mechanism of Machiavellianism.
I have to leave you, mommy.
Apology and eye drops.
Sorry and heart poison.
I can not stay in this country.
It's a terrible cage.

You may never read this, Mommy.

You might never understand your son.
You might never understand how much I loved you.
Our innocence disappeared.
I will always love you.
Until my last breath.

Darabok

A két mondat közti szünetmagyarázatban,
megszeppent szarvú csigák bólogatnak,
a járda menti ládákban lakó növények
leveleinek pártáin kedves képtelenség himbálózik ---
rozsdabarna hajában narancs és ősz szálak,
láthatatlan tintát készítenek magukból,
azzal sem írtam neked olyan verset,
melyet odaadhattam volna
bocsánat-szerelmi sósként,
azon a lassan langyosodó, lemerült kora délután,
(ami kicsit olyan volt mint egy kókadt orangután.)
A körömcipőben tálingáló villanyoszlopok,
és a mérgektől elzöldült arcú szemeteskukák
egymás árnyékait fogják félelmükben,
közepeset ásított a négyzet ott szemben,
ahogy néztem, fejre állt az utca,
a holografikus univerzumhoz camera obscura,
összeragadt bodobácsok villamosai
minden bogárgazmusnál csilingelnek,
doboló egerek, körmüket rágó kaktuszok,
szélre sodródott papírzacskóba fuldokló étvágyak.
Dalol a menés, pötyög a vízcsap, 
Belépsz egy pohárba,
zellergumót gurítva magad előtt,
a hangyarágta sebek gennyétől átható az illata,
nyállal keverve sörré erjesztik a sárgahát-cinegék,
hónapokat várnak az Ameddigek eljövetelére,
végül mégsem jön szabadság a sohanemvoltéslesz fénylyukból,
mely előtt egy egészsortörpékből toborzott közönség
vigad. Csúszkák és pörgenytűk tarján
és főin élvezik a mindigvan-rosszabb perceket.
Habzik a körút, nyili-nyalizzák egymás 
ülepét a kutyuk, ezredszer nyúltál ma az arcodhoz,
a milliomodik vírus talán beléd hatolt és győzött,
sikere nekem egy aranyveretes nátha lesz.
Jobb a kevésbé rosszabb,
ha az lesz, akkor mindegy lesz,
ha véletlenül mégsem, akkor kivétel lesz,
aminek örülni fogok, úgy mégis jobb.
Gyakran ücsörögtem így,
talajt seprő szarvaimat igazgatva,
elfogott magányokat a zsebembe rejtve,
a komolyság fülébe búgva
 "tehát most", "ott voltunk", "gyakran",
jót és rosszat egybe merít a lelket kéregető,
ideológiailag impotens harákolás.
Platón bürökteába mártja ujját,
nagyot cuppantva hátra dől,
mielőtt ágyékát elérné a fagy,
még gyorsan magához nyúl.
Rendellenes percek harisnyában,
futónadrágokat ölelnek a Zoknicsekek,
Cipőlíneák balettoznak Szandalonellákkal,
arcomon öklök rumbáznak, 
mialatt nyakunk körül kötelet olajoz az idő.
Boomerek modernizálják a múlt hetet,
citrusz, mirha és málna, egy csipetnyi
méz-szag és töpörnyi avokádó --
parfümöt kevernek koktél helyett.
Ha lenne kutyám újra vele sétálnék,
ha lenne szerelmem újra vele aludnék,
ha lenne vérem újra megalvadna,
ha lenne szemem újra kacsintana.
Feléled a délután három óra,
elevenbe szántó lépésekkel,
átsétál a túloldalról a túloldalra,
korszakot keres, ahol megpihenhet,
de persze nem talál, ezért leissza magát,
gyöngyözik az asztalon a lakkréteg.
Az együgyűség nagy gesztusai,
Ő nem csak mondja, mutatja is,
bedől és egy lábra állva ugrál,
visszacsatolásra vár. Eső lett volna, mutatja,
majd villámot ölt nyelvével,
talán épp önmagát kutatja,
szinte csepp alakúvá orsózza magát,
az egek egének kékjét fonállá tekeri.
Végül a betont nézve vakargatja magát,
a szellő önmagával mángolja a padkát,
porzik a város egy csipetnyi tavaszért,
langyos fuvallat. Kántál nekem egy araszért,
alkoholos subába tekerte magát mindazért,
végül visszatért ugyanoda,
semmit nem tudott, nulla a többlet ---
annyit azért sejtett,
saját fájdalmán érlelődve,
hogy a halált érő pontok nem többek 
buta legendánál.
Mindenkinek élnie kellene,
ok és magyarázat nélkül.

Március tizenhatodikának reggelére

A posztfasiszták illemhely illatú szájszaga,
az urambátyámkodás korrupt gyomorvilága
összekeveredett a nyilasokat mentegetőkkel,
Miklóst csodálókkal és János krumplilevesében
úszkáló műanyag népieskedéssel,
majd egyesült ez a sokféle apróbb szörny,
lemászván a színpadról életre kelt, 
és győzelmi mosolygás közben jóérzést eszik.
Élvezi a korlátlan hatalmat, hallgatja
a fülének oly kedves elvtelenség-függelmi
viszonyainak operáját, melyben a fő hangszer
az egymás ülepét nyalók nyelvcsapásainak
csattogása. Ez a nevenincs, elve-nincs, bármit
bármikor felhasználók DIY autokráciája.
S mint kényszerű elődeik szabadon választott
utódai a gyarlóságon felkapaszkodva 
könyörtelen elméjük vélt erők perverz kegyeit
keresik, kedvencüket régen Adolfnak hívták,
ma pedig Vlagyimirnak becézik. Szégyentelen
szövegeik akár a végtelenített hazugság folyam,
melyben a gyűlölet és tudatlanság közönyt
és mohóságot úsztatnak. Ez a negatív édenkert.
A korrupciós vályúkból büszkére hizlalt
bunkósereg miatt érzett szekunder szégyen
imahelyeivel, hol az angyalok is tehetetlenek,
mert istennek és fiának állandó emlegetése
marketing, ájtatoskodás és hatalmi eszköz. 

A nép többsége pedig? Ohh, megint úgy tesz
mintha mások kirekesztésének hirdetése
egyszerű vélemény lenne, az emberiességi
minimum hiánya pedig nüansznyi probléma.
A szeretet, nyitott szellem és a becsület
ritka hóborttá lettek, nem követendő példák,
hiszen nem adnak értük állami díjat, kegyet
vagy egyszerűen csak pénzt. A meglévő
borzalmas történelmi példák ellenére -
melyeket édeskeserű önsajnálattá hamisít
a szembenézésre képtelenség, újra milliók 
fogyasztják a bármit és bárkiket céltáblára
tűző propaganda rettenetes huhogását.

És úgy tesznek mintha. Ez itt az Úgy Teszekek földje,
kik önmaguk imitátoraiként, leszegett fejjel
saját maguk életét mímelik - cikkeket írnak,
interjúkat forgatnak, fesztiválokat rendeznek,
buliznak, nyaralnak, újságírósat játszanak,
statisztikát készítenek, elemezéseket gyártanak
egy olyan látszatvilágról, melyben a nepotizmust
korrupcióval tovább rothasztva, államkapitalizmust
épít a nemzeti burzsoáziának álcázott primitív
oligarcharendszer dagonyaparádéja. Eközben
az Úgy Teszekek népe buborékokban lebegve
nevetőgázt szipkáz és boldogan táplálkozik,
akik pedig még nem élvezik? Azt vallják:
"nem az ő dolguk".

Nem boldogok, de imádják, hogy urak vagy szolgák
lehetnek - leginkább aszerint ahová születtek.

Ez itt az Úgy Tesznek Mintha kánaán.

...a papok úgy tesznek mintha hinnének,
a tanárok mintha szabadon taníthatnának,
a mérnökök mintha valódi projekteken dolgoznának,
a jogászok, bírók, ügyészek mintha egyenlőség
lenne. A civil szervezetek úgy tesznek mintha
lennének polgárok, civilek és demokrácia.

Az önmagukat szerényen csak értelmiséginek
nevezők egy része egymásnak írja a műveket,
más része a propagandát szolgálja.
...úgy tesznek mintha a relativizálás és egymás
vállának veregetése egyfajta különutas demokrácia
lenne. Imádják az állami támogatásokat, a hatalom
által osztott díjakat. Átveszik, meghajolnak,
egymást tapsolják és nagyon hálásak. Cserébe
ha kell lelkesen migránsoznak, gendereznek,
sorosoznak, vagy hírt hamisítanak. Pénzért.

Az Úgy Teszek Mintha planéta egy szomorú hely.

...az ellenzék imitátorok úgy tesznek mintha
valós ellensúlyok lennének, nem pedig szánalmas
komédiások egy látszatparlament porondján,
ahová ha Nérójuk egy lovat jelölne helyettük,
az is hitelesebben alakítaná az elégedetlen
alternatívát. Ez itt - ha kívülről nézed olyan
mint egy szürke papírral bevont őrültek háza.
A tökéletesre gyúrt úgy teszek-látszatot a többség
pénzért játssza. Kibírva reggelente,
amikor a tükör visszanéz rá,
hogy nem rókázza le önmagát.

...eközben a "stratégiai nyugalom" plasztelina
huszárai, akik az elesettek és a szövetségesek
ellen harcot, a valós fenyegetéssel szemben
békét hirdetnek, álszent békéjüket addig
ismételgetik, míg nem kerül útjukba egy gyengébb,
akibe belerúghatnak, mert akkor azonnal csörgetik a kardot
és nemzethalált vizionálva árnyék-harcolnak.

A többség elégedett ezzel a műsorral. Lelkesek.

Önszántukból zöldre festik a sárga füvet,
kékre a sötét, borús eget - a közöst sajátként
kezelő uraik függőségi hálójába tapadva,
a tőlük kapott kegyekből és lehetőségekből
hizlalt zamatos csatornák ütemes csobogására
körtáncoznak, miközben a jóérzés, tudás
rejtőzködik vagy menekül - mint szokta.
Hiszen ez csupán folytatás - önműködő
abszurd kontinuitás. Az egész úgy egyben
mint ragacsos zselében ücsörgő tátogó halalak,
úgy tesznek mintha az önzés és a leszarás segítene,
mintha a gyerekeiknek lehetne szabad jövője 
egy olyan közegben, melyben az érdem
megint nem a teljesítmény - hanem egy önkény
uralta hierarchián belüli hely függvénye.

Tagadlak

A teliholdat félig megette egy felhő,
mintha selyem pólyában feküdne,
Emberek zuhannak ki a bejáratokból,
este pedig visszamásznak ketreceikbe.
Megöntöztem egy papír zsebkendőt,
friss bogáncsot hajtott szemgödrömbe.
Az üzlet előtt egy bevásárlás várt rám,
kértem, vegyen amit kell és ő megvette.
Délben Tahiban leszünk újra - te kopaszon,
egy teraszon ülünk majd a Dunát figyelve,
kermeszvörös ajkát ránk helyezi a nyár,
szúnyograjt hajt fölénk lágy ölét lengetve.
Majd részegen táncoltunk a nappaliban, 
egymás üresen keringőző ruháit ölelve.
Most aranyesők sárga szemei előtt sétálok,
ágaik közt szél ücsörög némán integetve,
A villamos sínek vájatát követve ballagok,
minden lépésnél más idő küszöbét átlépve.
Karóujjú koszosok közt állva a Déliben,
bűzös cigarettafüstöt fújtak helyedre.
Figyeltem ahogyan a némán hulló esőt
felissza a mocskos aszfalt repedezett bőre,
Fásult kísértetként bőröndöm húzva,
csak a tagadást érzem, mindenkit elfeledve.

az élet jobb

vannak fájdalmas betegségek,
vesztés, őrület, válság,
vannak közhelyesen végleges szerelmek
amit nem lehet megmagyarázni, 
bele szeretnénk halni
nem a fájdalomba, nem is a hiányba
az ilyen végzetben már nincs önzés
hiszen pont az énünk lett viseletes tőle.
az önképet taposták meg
elvékonyodott, esetleg felhasadt
s feladhatja, mint bármilyen szerv

néha azt gondoljuk nem megy tovább
nem akarunk túlélni
megértem, de mégis:
az élet soha nem lehet túlértékelt.
és mégis, olykor keletkeznek pontok
melyekre rásodródva
könnyebbnek érződik a mérlegen a lét
mint a halál
és ilyenkor a súlytalanabb alázuhan
a mérleg egyszerűen csak működik
és pontos?
vagy csal?
ahogyan szokta.
de ez csak egy állapot,
egy pont az időben.

sokféle dolgot mondanak bűnnek
pedig a valódi bűn ritkább mint gondolják
az embervilág kultúrái
saját fontosságuk nagy hódolói
az öngyilkosságot elítélik
gyávaságnak állítják be
kárhozattal fenyegetik
pedig eldobni az életet sem nem bűn
sem nem félelem
csak végtelenül felesleges és szomorú
mert ugyanolyan végleges
mint akármilyen halál

sokszor gondoltam már a halálra,
próbáltam mindent elolvasni 
a kivégzésekről, öngyilkosságról
módszerekről, tévhitekről
ijesztő és szívfacsaró az elmúlás
de a halálfélelem sajnos nem indok az életre
hiszen nap mint nap újra megteszik
és mégis, élni kellene
akármilyen is.
engem az idő győzött meg
az a kulcs: az idő - élet és halál ura
ha visszagondolok bármelyik pillanatra
amikor meg akartam halni, majd
átgondolom mennyi minden történt azóta
amit ha akkor eltűntem volna
nem élhettem volna át...
kár lenne értük.
az idő előre megy, sodródunk,
az élet horror, az emberek többsége hülye
de mégis akadnak jó beszélgetések
vannak szép pillanatok
és ne aggódj
a végén a halált
te is, én is megkapjuk,
de addig is legyünk
ameddig lehet.

Gardens from the past

 The night is a prideless dark cube,

rubbing the skin on the back of my hand.
Is this me? 
the silence of this flat
might want to say something;
its air sways strangely
and the lights are like human faces.
Sequences of non-obvious noises
flow upward along the window.
Everything and everywhere is quiet;
life has omitted for a few seconds,
if you breathe from the inside out,
you can see the universe from where
there is no space-time,
the expansion seems to be like a blue balloon;
the disappearing light hugs the chimneys
warns me to forget the moments;
which shows how the window totes the Moon's face;
Just be alone;
that peace you waited for never arrives;
my running torch has finished charging,
its light has changed from red to green,
and the radiation enlightens this cage.
Head down.
I rolled to the door and asked for it to open itself
by singing the cheerfullest song I knew.
I smiled at myself while I was sleeping;
A fake wind goes through our hair.
You were there and read a book, and you were glad.
Loved you so much,
I promised you that the lavender in the garden
will survive the winter,
you are alive again,
and when you go into the garden,
you will look like a happy grasshopper.
Everything disappeared.
I stuffed my body completely
into the hungry sleeping bag somewhere
on the cold tiles of the floor, where
my sentences were lost,
those silence did not want to be more
than mutism in my sadness corner,
where the dancing knives wanted to love veins,
and everything was the same tissue.
When it's all over, the silence will clean this room
after bad dreams and the cartoon Sunrise will come soon;
I might be in the now,
or I could be in the yesterday;
it depends on the flow of time;
in my cracked brain.

vidáman

Hajlanak az alakok, velük a járdák,
zsinóron himbálja őket a sok ábránd.
Mint egy hibás cipőtalp - elfeküdnék
a zebrán - hó, vatta? Minden lénynek
járna a szabadság, hajlék, ahol lehet
és nem kell megfelelnie. Mégse jut.
Ki bírja ezt? Vagy hogyan lehetséges
felfogni, azután végül semmibe venni
az időt, igen - a kérlelhetetlen darálót,
és ahogyan csinálja: szűretlenül halk,

rémisztő kegyetlenséggel mar, harap
ameddig csak létezel nem bír leállni,
a végén pedig nem is érzékeli a léted,
hogy voltál - nem tud felőled semmit,
csak előre hömpölyög, egy ritmusra,
ugyanolyan mint amikor megszülettél,
mintha nem is léteztél volna, te meg
a két pont közt annyi mindent hittél,
amiből a végén szánalmas vicc lesz,
akárki voltál, ugyanaz történik veled.
Isten és a túlvilág helyett csak véged,
kikapcsolsz mint egy ócska mosógép.

Pokolcsigák röfögése

Fehér bögre kék pöttyökkel,
jön velem mindenhová. Versenyzünk.
"Ki tud gyorsabban felejteni?" a játék címe.
Döntetlen. Keményebben kellene edzeni.
Jó vagyok annak felejtésében amit mondtál,
de az arcod kitörlése még nehézkesen megy.
Ez a három köbméternyi konyha,
ilyenkor éjjel fénykabinnak érződik a sötétben.
Azt képzelem űrhajó. Úgy könnyebb elviselni.
Ha kérdőjelet rakok a halál után az túlélés?
Szirénák visongásai rakódnak egymásra,
ide-oda pattognak a Mammut és a Margit körút
házfalai közt,
nem tudják eldönteni melyiktől undorodnak jobban.
Három körül indulok futni,
a Margit szigeten ilyenkor más futó még nincs,
csupán néhány cica,
olykor egy járőröző rendőrautó,
esetleg eltévedt részegek.
Négy körül jön a következő, a második köröm
végén szoktunk találkozni, Pálcikaembernek hívom,
ő eteti a macskákat, nagyon jellegzetes a mozgása,
talán egy korábbi sérülés miatt, 
kaszál a kezeivel.
Vasárnap van, gyerekkorom óta hányingert okoz,
a hétfőn iskolába kellett menni érzés. A stressz.
Azóta se múlik. Minden vasárnap eszembe jut.
Jó érzés, hogy teljesen lényegtelen vagyok.
A gondolataim lefolynak a wc csöveken a pokolba,
ott élnek boldogan és nevetnek rajtam. Annyi
marad belőlük amennyi még épp működésképtelen.
Este az égboltot nézegettem a Vénusz alatt guggolt a Jupiter, 
mostanra elpörögtem a bolygóval,
várhatok rátok estig.

Szürkeország boldog

Szürkeország vezetőinek nincs ideológiája,
Ezért bármit felhasznál őrült propagandája,
A fasizmust egy kissé mégis jobban kedvelik,
Mert a szürkék lelkesen, habzsolva lenyelik.

Szürkeország többsége imádja a kiváltságokat,
Ha van ellenség, akit gyűlölhet - nem válogat.
Az érdemeltnél többet, másét elvenni erény
Mert a pénz az istenük és lenézik aki szerény.

Ha a szürkék bármilyen szivárványt látnak,
Eltakarják szemeiket, szürkével rápingálnak.
Ha átüt egy szín, fölé festenek egy új réteget,
Annyira gyűlölik a színt, amennyire csak lehet.

És ha végre minden szürke ami odakint látható,
Odahaza, titkon színt nézeget a sok képmutató.
A legszürkébbek színes vizet engednének a kádba,
titkon szivárványt fújkálnának egymás szájába.

De Szürkeország végül annyira szürke akart lenni,
hogy otthon se szabadott többé színeket keverni.
A legszürkébbek versengtek, hogy ki az aljasabb
díjakat és kiváltságokat kapott aki szorgosabb.

Szürkeország imád feljelenteni, tapsol a bunkó,
kéri, legyen aki méri, ki a legszorgosabb besúgó.
A középszer a szürkeségben tombol és boldog, 
a szürkeségben tehetségnek az számít ha sunnyog.

Egymásnak készít tantervet, irodalmat a szürkeség,
írót, táncost, festőt, rendezőt szül a színtelenség.
Markát tartja a sok lelkes hülye, ostoba és geci,
mert úgy érzi ez az ő ideje, itt most ő lehet a zseni.

A szürkeség főpapjai elégedetten mosolyogtak,
a sok lelkes talpnyalón önfeledten szórakoztak.
Odahaza a kastélyban gyémánt, arany, selyem 
a kerti tóban jacht - a gyerek nyugati egyetemen.

Concrete marshmallow

the lights should do nothing,
just feed the shadows; too dramatic;
I sit at the table trying to ignore all your words,
moving slower than usual,
preparing to awaken,
regain consciousness,
wishing for silence;
I would avoid this building,
dry walls, strange echoes,
painful memories;
if you do not want to be somewhere,
just go away.
Simple words, easy advice.
I should write about peace and love,
keep mentioning the wonderful radiation of sunlight,
the beauty of existence,
how good success is,
how strong we can be if we have the motivation,
what an impressive career you have,
you are amazing,
self-motivated and magical,
look at this wonderful achievement,
what this company is doing is so fantastic,
we will make it,
we can achieve it,
we are so intelligent, and fuck off.
I am not going to lie.
You could be fantastic,
but there's a much better chance that I am not;
I am just an average
consumer idiot
who consumes
way more than he should.
They have a cool profile,
and all companies have good marketing,
but that's about it.
Almost all of them just lie.
That's the way it is
Human civilization is a big pile of shit;
they lie for themselves, lie about lies and destroy everything;
we cause extinctions, wars and inequality.
I will give you an example.
Give me an example.
Give an example.
If I eat meat,
I am a selfish idiot;
Laugh.
Or if I have a new cell phone,
laptop or game console.
If I had the opportunity to buy a used one
but bought a new one,
I would have been a selfish jerk.
Yes, you can talk and lie all you want.
It will not change the reality of the situation.
You and your image
self-promotion is perfect,
and your social media profile is cool,
but I only feed the big tech companies;
I am just a regular,
average moron, that's all.
Amen.

Késő délután

A tetők felett még éppen
pislog az elbújni
készülő Nap,
korongját középen
áthúzza egy kémény,
melyet sugaraival félig

narancssárgára festett,
és most magára hagy.
Egyetlen felhő tengődik
az égen, alig látszódik
ezen a még
télinek tűnő kéken,
de nem nagyon látom,
mert ha felnézek
visszacsorognak könnyeim.
Félek. Szinte mindig,
azt bármitől lehet,
alig kérdez,
nem is jelez - csak jön,
majd napokon át követ.
Feledni próbálom,
azt képzelem
hullámokon ülök
a fénnyel,
s ha olykor
szembe kerülünk, 
összennézünk, derülünk.

Az alattunk lévő lakásban
már elhalkultak a zajok,
napközben munkások dolgoztak,
fúrtak, beszélgettek,
slágereket hallgattak,
jó, hogy ott voltak,
nem voltam egyedül.
Most végleg elbukott a Nap,
fényének utolsó robbanásából
tetőcserepek zabálnak,
a teraszok vörös hálóinget öltenek,
egymás mellett lógva,
tátogva ringanak.
Már csak az árnyékok
hunyorognak,
az érkező sötétség
fokozatosan szívja fel őket,

az utolsó fénycsík
a Budakeszierdő felett
sebként záródik össze,
végre
az ég puha bőrére
hajthatom homlokom.

Zárójel

Péntekenként az Élesztőben ücsörgök,
nézelődök, verseket olvasok - mostanában 
Kipling-et. Meglepő a sokfélesége -----
a brutalitása, a közvetlensége, finomsága,
mint a "The Dawn Wind" szinte gyermeki
egyszerűsége, vagy a "Epitaphs of the War"
amit a fia halála után írt. Nem tudom mi,
semmit nem tudok. Nevetségesség.
Vannak nyugtató helyek, ahol leülsz
és az első korty után, nem akarsz inni,
eszedbe se jut részegnek lenni, csak
ülni, figyelni a sokféle algát. Ez is ilyen.
A sokasága mint a korallzátony, ülve
úszol, süllyedsz és ha zsúfolt a világ
felállok és elmenekülök az elmebetegek
meglelpően széles kínálatával szolgáló 
négyeshatoson. Ezek az utolsó heteim
ebben a városban, nem volt szép,
sem jó - de hiányozni fog, mert kétszer
elhagyni ugyanazt a helyet és kétszer 
elveszíteni ugyanazt az embert,
olyan dolog, amit csak túlélni lehet,
elfeledni, gyógyítani talán soha nem.

Szürkeország

Szürkeország nem demokrácia,
Soha, egyetlen percig nem volt.
És talán is lesz soha. Érthetetlen
amikor valaki választani megy.
Szabadságot játszani? Kinek?
Feudalizmus, jobbágy-uraságra
ráhúzott nacionalista rétegek,
erre kicsivel később nyilasok,
majd Joszifnak tapsoló delejes
őrületként az államkapitalizmus
máza került - bőszen tapsolták,
de vége lett és jött a Csermanek
uralta dagonya, a kiváltságok
világa, a krumplileves hatalom,
amit szürke fogsorral vigyorogva
felülírt a rendszerváltásnak
elnevezett - az előző mocsarak
haszonélvezői által kiélvezett
vadkapitalista alom. Melyben 
egyik-napról a másikra elhitték
hogy igen: az már demokrácia.
Pedig csak káosz volt, melyből
létrejött az a jobbágy-proletár
-nyilas-dzsentri izé, amit polgárnak
nevez ez a végtelenített bidé.
Rájuk épül a jelenleg itt keringő
mindenevő Szürkebolygó deleje,
melyben a kapzsiság az érték,
a feudalizmus a fő hierarchia,
a legfenségesebb hűbérúr pedig
egy még meg nem koronázott
király életre kelt, beszélni képes
bamba zsebe, aki csak eszik,
szürcsöl és parancsra növekszik.
Itt a nacionalizmus és a nyilasok,
Rákosi kegyetlen propagandája,
Kádár népieskedő dagonyája,
mind egyszerű, de máig vágyott,
eladható politikai termékek, 
minden mindennel összefolyva,
milliók akaratának őrült-háza,
melynek tükrei előtt ékszernek
látja saját felpüffedt, beteg testét
ez a szomorú Egyentákolmány.
Itt a Szürkeség Hizlalda, mely
folyton zabálva, színtelenre nyal
mindent, álmából kelve is képes
maró enzimet fújni ha színeket
szimatol - nem marad folt sehol.
S ezután? Ha ennek vége? Ó!
Rendben megérkezik majd
az új tekintélyuralmi variáció,
ha folytatja a szín-mentességet,
ahhoz is tapsol majd a többség,
mert a szürkék közt a szentség
a minden színt elfedő szürkeség.