Számomra már idegenné lett nyelven írok,
titokban, mintha olyan dolgokra várnék,
melyek úgy múltak el,
hogy meg sem születettek.
Két év óta először hazarepülök, itt hagyni
St Albans-t ugyanannyira jelentéktelen,
mint megérkezni valahová, ami
ugyanannyira jelentéktelen.
Az összezáródott rések mögül, ahol lakom,
minden idegennek tűnik, a terek kérdései,
a szokatlanság harmóniái, alaktalan vackok.
Szemben a The Farmer's Boy vasárnapi arcai,
a kora esti dugók füstjére írnak,
kiismerhetetlen szavakkal,
szögletes formákat.
Az összes őszinteség elfér egy
könnycseppben, minden fájdalom
egy mosolyban, ön-ellenőrzés
nélkül maradt bábok,
figyelem az idegenek himnuszát,
a kutyasétáltatók fura önbizalmát.
Egy bodros, szőke harmónia,
virágmintás kézitáskája,
benne játékok, magány és dobozok.
Soha nem volt,
nem hangzott kérdésnek,
nem formázott meg egyikük sem,
próbálom megérteni, hogy mit látnak belőlem,
melyik kérdést, melyik tagadást
és melyik vigaszt hagytam
nyitva,
hogy szivároghasson.
Olyan egyszerűnek tűnik a beszélgetés.
Nem hagyott egyetlen percet sem,
kicsoda, fogakkal,
szövetkabátba burkolt húsa,
göndör, fekete esőt spriccel az ernyőkre,
a csoportok témáit próbálom megérteni,
a közös céljaik egymásra utaló momentumait,
oltalom és ráutalás,
egyben a képek visszataszító magabiztossága.
Szeretnék beszélgetni az idővel,
mit akarhatnék tőle, kevesebb tükörképet,
kopaszodó fákat, szerényebb kacsintást
és függetlenebb elhalálozást,
forróbb higanyfürdőt hófehér habokkal,
lábaid szaggatott rajzát
nèhány kedves mormogás mögött,
véges leépülést egy gyermek mosolyában,
türelmes üvöltéseket.
Elmúlt, könnyed csapongás,
árulkodó szégyenkezés minden kérdés közben,
múlt szegleteiben elveszett történetek szikrái,
kiterültek egy kocsma teraszán,
a mentők szirénái előtt,
széttett lábakkal lubickolva, vidám szorongás
két megfelelési kényszer közt,
kellemes az öntudat, ha semmit nem bizonyít.
Virágok szüntelen újra létezése,
elköszönni a véleményektől, próbát enni,
bizonyosságot kéregetni, majdnem voltam,
majdnem akartam,
egyszer mint emléked üteme,
szavakkal beborítva, könnyeid reggeli
szabálykönyve,
szavainktól koccanó pohár.
No comments:
Post a Comment