Welcome!

This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.

Monday, 9 July 2018

csak nyomodban fekszem mint vájatban a sűrű csend,
hasam sziszegve préselve, tűhegyek közt fájdalom-derű, és
hogy mi történjen a pillanattal? Nézlek. Csak mint más
dolgok a véletlenből: gyermeki örömmel csepegnek elő,
több dolgom nincs velük, mint észlelni vagy elhajolni tőlük,
nem mozdítani semmit az égszínkék foltokon homlokunk felett,
nem lebegni túl közel hozzád, mert mintha égetne az a szem,
egy régi emlékből a csend. Csak préseljük egymáshoz a félelmeket,
szikrát akrtunk enni a tüzes bokrokról. Megkérdem: honnan
hová tart a vágás? Amit az az ártatlannak tűnő, karc-sóhaj
légcsövemre mart. Meddig ér el egy mosoly? Hogy fél a
légszomjból fúvott áldás? Az egymás szájáról leolvasott mese,
olykor néma, vagy szétszaggat: egy ó-t formál távolban lég-testedre
és ott a szűk résben, alhasad mélyében, magad felé húzva: ó, vallomás,
egyetlen megkövült pillanat marad belőlünk, mint saját mesénk: örökre.


Posted by at

No comments:

Post a Comment

Subscribe to: Post Comments (Atom)

Author & Copyright

Copyright © 2009-2023 J. Nemakar. All rights reserved. This notice asserts your legal ownership of the work and your exclusive right to reproduce, distribute, and publicly display it. Including the year of creation and your name helps identify you as the creator of the work, which can be important in the event of any legal disputes. By using this notice, you are putting others on notice that you are claiming copyright protection for your work and that they cannot use it without your permission. Minden jog fenntartva. Az oldalon található szövegek a saját munkáim. Szerzői jog védelme alatt állnak. További felhasználásuk nem engedélyezett.

Blog Archive

Followers