képek, betűk

vákuumozott szélsőségek, dimbes-dombos táj, leborotvált hasfal, kicsit hájas, de nem vészes, nagyon személyes, közepesen szomorú, de mindenképpen rendhagyó: mi az? telerakták a boltokat mindenféle-fajta körtével, jelezvén az ősz elérkezését, a piros körte lenne a kedvencem, aminek lilás a belseje is, de nem mertem venni, mert túl kemények voltak. ma reggel a kezdőlapom Ron Mueck szobrait nyomta elém, nem unja magát, (én annál inkább unom?) évek óta készíti a hiperrealista szobrait, mint valami bejáratott márkanév, majdnem ugyanaz. Biztosan jól megy a vállalkozás. Az első tizenöt darab szobor még problémafelvetés volt, válaszokkal vagy anélkül, de mindenképpen figyelemreméltó. Azután? Hagyom. A Magány csak irattat, iratttat, irattttat és rugdos, olyan dolgokra kényszerít amin amúgy kacagnál, mint lenézendő, elkerülendő --- az erkölcsösségre is mutogathatnál. "Az igazság és a hazugság problematikája." - mondogatja p., olyan hangon mint aki már sokat látott, sokat is tapasztalt és már nincs szüksége a szemétre. Csak a fénynek és a jóságnak él. És vannak akik ezt komolyan elhiszik?
04:43 készülődnöm kellene, de nem nagyon tudom beleélni magam az utazással kapcsolatos dolgokba, talán mert eléggé sokszor költöztem, utaztam már, hogy rutinná vált a készülődés, öt-hat perc alatt bármikor összepakolom a cuccaimat és majdnem biztos, hogy semmi nem marad ki - ami kimarad az meg pénzzel pótolható, kivéve a bankkártya és a személyi. A többi mellékes. Micsoda önteltség, ugye? Van egy sör a hűtőben, merészség lenne hétfő hajnalban sörrel indítani? Az ablakok sarkai párásak, elegem van a nézelődésből, a galériák pénztermelő babáiból, a fájós könyökömből. Oké. Meglátogattam Kim Dorland honlapját, már körülbelül másfél éve nem néztem meg a munkáit, az ő képeit nagyon szerettem régebben, hmm, úgy tűnik, hogy ő is ugyanazt ismételgeti, de még nem érte el a sorozatai gondolatiságában rejlő határokat, még nem tűnik kínosnak, sőt az újabb munkái, a "fekete" képek tetszenek - bár ezeknek az előzményei már 2010 körül látszódtak, bimbam.
A borostám egy éjjel alatt kinőtt - tegnap borotválkoztam. Kellemetlen dolog a szőrzet, már semmi szerepe nincs, de az evolúció túl lassú, így marad az állandó borotválás, mint reménysugár, hogy ha szorgosan csináljuk, akkor esetleg egyszer kifejlődik a szőrmentes ember. Szőrmentes, csupasz, hatalmas koponyájú jövőlény, de mitől lenne hatalmas a koponya? Inkább az érzékszervek nőnek majd és a nemi szervek, a koponya pedig pingponglabda méretűvé zsugorodik?

Kim Dorland, The Painter in His Canoe - oil and acrylic on jute over panel - 72 x 96 in. - 2013

04:56 megint itt van az a madár, jó lenne egy éjjel-látó kamera. Sehogy nem akar derengeni, már két órával később kezd világosodni mint május végén, egyre mélyebbre nyúlnak a karmok, hidegebb is van, mások az illatok: más. Mintha lenne két egyforma ezredmásodperc...még csak hasonló sincs, csak becsapás van, hogy túl lehessen élni a valóságot?

季云飞 (Yun-Fei Ji), The water buffalo, 2006

Túl sok volt a véleményed az elmúlt napokban, kedves k., kérhetnék egy kis nyugalmat, hogy a duruzsolásod nélkül lehessek?

Marius Bercea, Untitled Cement Flower, 200 x 150 cm, oil on canvas, 2010

Csak ez voltam? Bemagány, kimagány.