képek, betűk

a szokásos szombat hajnal, hallom, ahogy a rabszolgák hazaérnek, a ház különböző szintjein csapódnak az ajtók, hazatántorogtak a jól megérdemelt péntek esti kimenő után, néhányan megpróbálnak közösülni elalvás előtt, hátha összejön a heti egyszeri elélvezés, aztán már csak kettőt kell aludni és minden kezdődik elölről, izgalmas és vidám a tenger. milyen szépen összetartja ezt az egész mesevilágot a kábítószerek mindenféle fajtája, a felsőbb tudat különféle fajtáiba vetett hit és a csordaszellembe ágyazott önzés, de nem kell indokokat felsorolni, keresgélni az értelmét meg hasonlók, átlátni a kutyafaszt a golyóktól a cső végéig, ahogyan kérdezősködni sem kell. a lényeg, hogy minél jobban élvezz, szőlőlevélbe csavart, olajos rizsfalatkákat nyámnyogok és karcsú, tündértörzsbe tömött gépies vágyakra izgulok, egy képzeletbeli tenyér karcos simogatása, ennyit a kínos hasonlatokról, semmi értelme ilyeneket írnom - milyen jó, hogy valamelyik bekapcsolta a zenét, a basszus felhallatszik, erre biztosan jobban megy az aktus, lábujj szopi, irigykedek, ha nem lennék lusta én is átmehetnék az üzletbe valami piáért és benyomhatnám, nem pedig a derengést várnám a kibaszott futással összekötött egészséges életmód megvalósult csodája, ami úgysem jó semmire, csak eléget néhány kalóriát, amit ha nem zabáltam volna meg előzőleg, akkor se történt volna semmi, ahogy így sem fog.

------------------------------------------------------------------------------------------------------

ha számokat írok le az olyan mint egy újrakezdés, valami ősi szokás elkorcsosult formája, a hatos jó termést, de farfekvéses szülést is jelenthet, a kilences néha a nyakra tekeredett köldökzsinór előjele, de jól meg kell vizsgálni a felbukkanása körülményeit, mert új szerelmet is jelenthet, a huszonhárom sáskajárást, a gyerekeket megfőző boszorkányok búvóhelyét árulhatja el és a tizenkettessel együtt a túl korai fagyokat is jelentheti. a nyolcas családi békét, a bőséges termés által bekövetkezett, a szokásosnál magasabb szaporulatot. a szénporos lyukból úgy vigyorog kifelé, hogy meg kell tőle veszni, a kendője elöl lecsúszott, a jobb szemét alig látni. mosolyog. egy mondat három perc, kettő mondat hét, így gyorsabban múlik az idő, néha az alvás szokott segíteni, máskor az ébrenlét, nem tudom melyiktől merevedik meg jobban a nyakam, de nagyon kemény és görcsöl, ilyenkor szoktak előjönni a stresszel és az izomzat merevségét a psziché állapotával magyarázzák - túl sokat aggódsz, mondják én pedig bólogatok, többen is bejönnek, leülnek az ágyam körül és különféle gyógymódokat sorolnak, mindenre van valami magyarázat, és minél többet beszélnek, egyre nyugodtabb a légkör, elringatóan és bágyasztóan jó érzés ennyi okos ember közt betegnek lenni, már nem vágyok másra, csak hogy elmenekülhessek innen, hogy a halott testem felett tovább sorolhassák, hogy mit kellett volna tenni, melyik gyógynövény és melyik por segített volna, és ha adok nékik még egy kis időt, akkor meggyógyulhattam volna, de a beteg nem akart meggyógyulni, ezért aztán úgy járt, ahogy. ők semmiről nem tehetnek.

------------------------------------------------------------------------------------

annyi képzőművész lett, hogy elkezdtek wc papírt gyártani a vásznakból és a finomabb papírra készült munkákból, nem a haszonelv miatt, hanem, mert vidám dolog műalkotásokkal kitörölni?

-----------------------------------------------------------------------------------------------

félre a viccet?

Adam Adach, Wilk 1, 2007, oil on canvas

Az AVPD nevű dán művészcsoportról keresgéltem ezt-azt, nem emlékszem milyen eredménnyel, mert elálmosodtam közben és egyre inkább csak aludni akartam. Talán nem fogok tudni fent maradni addig amíg kivilágosodik. Csövek, szintetikus és halovány formák. A "Transparency" téma kétszázadszor is feldolgozva. Ügyes. Egy orvosi műtőszoba és egy kisiskolás tolltartójának a keveréke? Ez fura, nincs értelme, nem bírom összekaparni a gondolataimat. Ellapozok, majd talán holnap.