képek, betűk

lazadasos bejegyzes "mindig viccesnek tartottam azokat az embereket, akik ugymond felnotte valnak, rendben, ne legyenek viccesek, legyenek szamomra erthetetlenek. engem 36 evesen, egyre inkabb arrol gyoznek meg a kulonfele tapasztalataim, hogy 16-20 evesen minden lazadozasom, minden emberundorom, vilagfajdalmam igaz volt, csak nem allt mogotte semmi tapasztalat, csak megerzes, oszton. hormon. mindel idosebb leszek, annal inkabb leszarom azt a sok szart, ami masoknak annyira fontos szokott lenni, basszak meg az autojukat, hazaikat, dizajnos biciklijeiket, az ezotikus utazasaikat az ugymond egzotikus, idegen kulturakba es a tobbi. mindez mellekes, szanalmas." meselte valaki. az alomban, az arcodban. most egy idegen helyen, egy spanyol lecsapja az asztalra a karorajat, az mp3 lejatszojat zorgeti, az arca olyan mint az enyem csak kicsit atlatszobb. foszlanyokban emlekezni fogok ra mondjuk egy ev mulva, de kesobb talan mar nem. belemerulok az elettapasztalatba, a sokadik nagy ceg szoftverrendszeret rakom rendbe, kodsorok szazezrei, biznisz logika. ez ugye fontos lenne, lehetne belole akar autom is, meg lakas, de megsincs, valahova elfolyik a bevetel, teljesen esszerutlenul. majd osszefolyik minden, sorra merulnek bele. what area. what area. what area. "bim bam" "csunyan kellene beszelnem" Talan megsem ennyire egyszeru - ez felteves, mindezeket ugy adja az ujjaim ala, hogy eleget potyoghessek ahhoz, hogy asitozni kezdjek. Masodik sor. A szep emberek szepen nyujtozkodnak. Allapitotta meg, mikozben Mirara nezett, persze csak alattomban. Harmadik sor. A tabulatorok, mint orult vibracios kefek, megmozgatjak a konyokom alatt az asztallapot. Szerelem. Kihatralas. Annak latszo hangyalány, a bácsi kövér combjain. Aki csücsörítve dolgozik, jobban koncentrál arra, hogy ne aludjon el gépelés közben. A hangyalányra tapos, sikkant egyet, félreugrik, de ő már lapos, a bélcsatornája kilóg. Most ezen mit szépíthetnék? Játszunk nyomozósat. Nyomozzuk ki, hogy ki a felesleges a buszon. Kit lehetne? Eltüntetni? Szándékosan nem beszélek gyilkosságról, mert nem illik ehhez a napsütötte délutánhoz. A middletoni dombocskák zöldek, ha olykor látni az ablakból egy-egy kutyáját sétáltató gazdát, akkor az olyan mintha papírból lenne. Ne gondolj semmire, csak a fények miatt van és a szög miatt, a lótószógóm tól förde. "Mondta már neked nő, hogy nem szereti ha (ki)nyalják?" kérdezte tőlem Valaki a minap. Nem emlékeztem rá, az efféle dolgok mindig zavarba hoznak, a szemérmem ellen való. Elhúzódok a sarokba előle és gondosan betekerem magam egy pokróccal, hogy ne lássanak. Azután egy lábon elugrálok az ajtó előtt, hogy odabent mindenki nevessen. Majd pajkosan elbújok egy virágcserép mögé, hogy úgy csinálhassak majd ha bejön valaki hogy "húúúúú" és ettől majd talán nevet és közben következetesen vakargatom a sebet a tarkómon ami pattanásnak indult de szépen felhizlaltam. Dolgozni kell. A szorgalom fontos. Befejezem. Jó?