This blog features my original works in the form of poems and texts that have not been published anywhere else. If you're interested in helping me publish them, please contact me via the contact form in the webpage's footer. Thank you.
Saturday, 25 May 2013
paradicsom, palánta, két féle, remény a piros színben, és abban, hogy nem koktél, azt mondták nem, de hazudhattak? ma láttam egy embert lovat sétáltatni a zebrán, lefotóztam, de elmosódott. a jelenlegi felhők alkalmatlanok arra, hogy alájuk bújjak, a betegségem nem enged beférnem egyetlen alá sem, nem állhatom a konkrétumokat, bár jobban átrendezve - a pára kevésbé konkrét, mint hinném. kitavaszodott, előkerültek a nadrág alatt áttelelt fehér combok és térdek, előkerült az élés, életbenmaradás, szaporodás és az új falevelek szaga. csak aludnék, csak ülnék. oké, az árnyék azért még megmaradt, ezen a héten szétkaszaboltak és lefejeztek egy embert a nyílt utcán, na persze a három napos hétvégé feledteti a vért, vagy felerősíti - a médiaszokásoktól függően, nyilván és nem nyilván. ez volt a konkrétum a szövegben, utalás arra, hogy eljutottak a kapukig a bulvárság fincsi ízei, bementek, felszívódtak és ott keringenek mint a lepkék, csak minden szárnysuhintás büdöset ver fel a poros földről, tán denevérszar. vagy más. rassz, vallás, hit és kutyafasz. sokan csak ezek alapján képesek eligazodni, ezernyi okból, ezernyi indokkal - kár, hogy annyira jó üzlet az efféle butaságok fenntartása, nyilván egy homogén tömeg, egy bizonyos szintig könnyebben kezelhető ha világos ki az ellenség, ki a barát - játszmák ezrei, különféle neurózisok és pszichózisok útvesztői: és már kész is a magabiztosság, a tartozni valahová, mert csordában könnyebb és az efféle kódok, a bőrszínnel és az arcformával együtt, szép kis kultúrális szartengert képeznek ennek a fajnak az amúgy nagyon röhejes történelmében. a paradicsomjaim jobban érdekelnek, vagy nem, vagy mindekettő, a puhaság lenne jó, majd akkor fogok csettinteni, ha eltűnik a testünk végre és beköltözünk egy hatalmas atom belsejébe és mindenünk ott lesz eltárolva, nincs anyagi szükséglet, minden átélhető minden pillanatban - nincs a röhejes "emberi" fogalom, amely átjáró és üres vágy, de jó kifogás - éppúgy mint a többi, keretes és keret-mentes hazugság, ami természetesen: élni enged, mert eltakarja a tükröket. találtam egy pontot a bordáim között, ahol átlátni egészen a falig. kackac.
bernard parmegiani - de natura sonorum
valahol meg kell húzni. hiszen mégiscsak. arról amiről. stb.
Merlin Carpenter, Police, 2013
dfsdfs
nem madár, nem vadász, politikailag akármilyen, de azért élvezed, mi az, találóskérdés, majd elmúlik ez is.
No comments:
Post a Comment