JKL4639MN-23

Semmi nem történhet meg túl sokszor
elfogy az idő, végei nyitott sebekként
bemutatószobák műanyag kalickákkal
bolygókkal, holdjaikkal, életképeinkkel
megfogtam az egyiket, kettészakítottam
mint a gyurmát
a rácsokon túlról
kinevetnek, hallom, hallom, rossz
hasadva élek
mint amikor a nagymamám megbolondult
olyanokhoz beszélek akik már nincsenek
úgy teszek mintha ott lennének
mégsem ismerek fel senkit
az életcélom, hogy ritmusra pislogjak
a sarkaknak mosolyogjak
így járnak a bolondok, Azok
akik alkalmatlanná váltak az életre
képtelenek elfogadhatónak nevezni
az ürességet, elidegenedést
hibáik megváltoztathatatlan
következményeit,
gyenge, ijedt és fáradt vagyok
az általános horrortól, 
persze, el lehetne fogadni a világot
részt lehetne venni a majomhordák küzdelmeiben
főemlős pszichológusokat is lehet látogatni
ők újra megtaníthatják hogyan kell hazudni
de nem akarom
beteg akarok lenni
a magány elkerülhetetlen
belső mesémben
a pénz jelentősége a klotyópapíréhoz hasonló
a kitalált Istenek, teremtéstörténetek rossz viccek
a felsőbbrendűségi okfejtések kukában
az országok nem léteznek
az emberek többségükben borzalmasak
optimizmusról, fejlődésről elmélkednek, Majd
másnap cégekben, politikában, iskolákban hazudoznak
pénzért
kapzsi, gusztustalan folyamatokat támogatva pusztítanak
pénzért
milliárdnyi aktív résztvevő adja össze ezt a horrort
én alszok, lehetőleg ébren
magamban beszélek, folyamatosan rossz a kedvem
jelentéktelenségem felszabadít, Egyedül
a korszakok lépcsőfok mivolta vigasztal
hivatásos őrültként élek
mentségemül szóljon: nem kell mentség
gumiszobámban a könnyek
a fájdalom valódiak
póz-mentesség
nincs színpad, közösségi média, kamera és marketing
nem tettetem magam erősnek
nincsenek válaszaim
igen, megőrültem
nem vagyok rá büszke
de nem akarok pénzért hazudozni
és ez megnyugtató

larkjwelkjréwlkjréqlkewjrélqkwejrélkqwejélrkjqwéelkrjélqwekjrélkqwjerélkjqwéle

elfogysz, elcsendesedsz
tudod, hogy ostoba voltál, emlékszel
ártatlanba marni
részegen kiabálni
vitázni, piszkálódni
ocsmány dolgok

az emberek
túl akarnak lenni az ilyen alakokon
látszik az arcukon
az élettől, jó esetben
visszakapod, tudsz mindenről
megérdemled
rosszabb esetben 
ostobán halsz meg

az őszinte vezeklés nem opcionális
nem vallás, hitbéli
nem önsajnálat
nem is mártírság, térítés
hanem szembenézés
mély, őszinte
önpofába kérdezés

változás, csendes változás
életmód csere
szenvedély-irtás
tükröket teszel magad köré
de nem gyönyörködsz
nem undorodsz
csak nézed
javítod a hibákat

és nem újabbakra cseréled...
mint oly sok megtért
leszokott
aki szenvedélyét
fanatizmusát
másikra cserélve
nincs viccesebb az Istenről papoló
leszokott alkoholistáktól
meg a cigarettafüstöt
köhécselve hessegető
ex-dohányosoktól

ugyanolyan szánalmasak
csak máshogyan


mert az önimádatukat
meghagyták


pedig azt kellett volna
először lecserélni...

YYYYYYYYYYYkjewgflkejrjbft.er

gyakran az időnél akadok el
lehetetlen teljesen felfognom
millárd részecske-sík szeletekben
mint az ablakok egymás után
a tér tágulása felé haladva
jobb híján
jövőnek nevezzük - értelmetlenül
egy irányba mozognak?
talán nem is mozdulnak?
a tér cipeli őket?
mint hullámlovasokat
és
visszafelé nincs út
csak az emlékezés
ami annyira csodálatos
bele sem gondolunk
itt ez a perc, majd jön a következő
már rég nem vagy
mégis fogom az ujjaid
s ha már nem leszek
te is megölelhetsz

87zehdfnzitgkhdbrsfdxc pkm iiii

Ismerős szavaid, érthetetlen a távolból
"most már így?" - kérdezi egy hang
cipők a fal mellett, az ajtón kabátok
apróságaid közt oly halk és kicsi vagy
szétvált árnyékaink a fehér polcokon
szemétbe dobott orchideák zokogását
hallgatják. Az idő a trükk.
Én már nem érzékelem. Korábban
ugyanott ölelve aludtak, nevettek.
Szerelmi szezon?
Az ablakon át
odakintről
fák leskelődtek - a szuszogó emberkéket
monitorozva
vigyázták a jót. Én idő-sávot váltva
ott állok - a Fák szertartás szerűen
álmodat mérik - szemeid reszketése
rem szakaszt sejtet
őszintének, nyugodtnak tűnsz.
Én részegen horkolok, rémálmaim közt
fel nem oldott lila krokodilok
mennyezetről lógó kések -
csupa bánatos, szánalmas gömbformák.
A sarkakban pókok növekednek
az egyik megcsípte a lábad
elfenekeltem, kitessékeltem
a többi vihogva táncolt
kiküldöm őket is -
mert tudom: félsz.
Majd homályos szakasz jön
de még látlak
akkor még nem sejtettem
hogy épp meggyűlölsz
gyakran eltévedek az időben
lassan értem meg a jeleket
labirintusok újabb útvesztőkbe vezetnek
Veszekedünk
Elmenekülsz
megszámoltam a felhőket a kéklő égen
szűk utcákon libegő árnyékod lépteit
hajóként ringsz
széttörve, széttörve, szépségedben eltépve
nyomokat hagysz nekem
mert mindenki fél, de te jobban ----
én félek, te félsz, félünk.
Végül koromfekete, puhasága ellenére
kissé érdesen sercegő
sötétség lett. Sejtem mit jelent - értem jött
félve öltözök, rád nézek, hallgatunk,
óvatosan csukom az ajtót
nehogy haragnak hidd a kudarcom
felismerésének fájdalmát
követem azt a valamit
s tudom, mire hármat számolok és visszafordulok
az az egész élet: az ajtó, a ház, a fák
s benne mi - már nem lesznek ott
s ezért csak megyek, megyek
összezárt, savanykás fogsorral
ahogyan azok szoktak
akik bűnösök.

pm294rmf-G

az időt megérteni, reménytelen
mintha ott lennél és valamilyen lenne
de közben újra másmilyen
akkorra az emlékezés maga a múlt
a jövő pedig ábrándozás és félelem
majd keverednek, rájössz:
nem is úgy léteznek, ahogyan igen
ott vagy bennük, később már nem
találkozunk, megölel - álom?
mesélek - te majd nem emlékszel
képzelgésnek érzem:
élettel, játékkal, szerelemmel -
kitalált történetben láthattalak?
akkor miért emlékszek?
érthetetlen pontok a térben, Hol
az ártatlanság a legszebb emlék
szorítani magányban, betegen
amikor elmúlik minden, Hiába
új emlékek, emberek
ha találkoztál vele
végül egyetlen arcként marad
őt idézed, rá gondolsz
mert ő volt az

jbnnb,mnb,mnb,mnb,mnb,mnb,mnb,mnboiőö89z98986987698ö769ö8968ö

Csomagjaid - melyeket nem rakhatsz le,
pánikvetés: "Ha letenném elveszhetnének."
Fogod hát - toporogva a bámulod a padlót.
A világ halad, közömbös tempóval lépked,
furának tűnsz az önzés-világban. Tudsz róla,
de senkinek nem tartozunk magyarázattal ----
azért sem mert teljesen felesleges, emellett pedig
csupán gyermekink szánalmas időpocsékolása,
félünk lépni, hibákat hagyva - de ezt is sejted.
Reményt nem akarsz. Csak vársz és tartod Azt,
már nem kapaszkodsz. És igen: meg is őrülhettél.
Túlszeretni? Az önzés törvénye szerint hiba, De
szerintük minden az ami nem instant haszon.
Maradsz. Őrzöd az emlékezést, töprengsz -
valójában senkit nem érdekel, ha mostantól
fura dilisként létezel, ők elvannak a bevétellel.
Az érdeklődés ha van - képmutatás, szenzáció.
Egy puha gumiszoba közepére képzelnek -
kopott mosoly, érthetetlen, katatón motyogás.
"Fog valamit! Szánalmas, nyomorult barom."
A sokaság felsőbbrendű közönye átlép rajtad,
de azt sem észleled, hogy léteznek. Számukra
meg elvesztél - ez a nullaság megtapasztalása,
az én-mentes övezet pengékkel teli keskeny útja,
"Ki tudja mi vár?" - blabla...közhely... A relativitás 
egyszerűen csak van, olykor fáj. A+B = élet.

pqppq az otthonszagú döghajnalok bája dndjdjdd3591

Falubéli kutyák csaholással szántják az éjszakát
sündisznó zörög a hátsó udvaron - feldönt valamit
még teljes a homály. Az Ekecs-szag beleng a szobába,
széttépi a szúnyoghálót. Pöcegödrökből, forróságból,
frissen nyírt pázsitból párologhatott elő, régebben
volt benne széna és földszag is, de ezeket nem érezni,
vagy ki tudja - az illatok változnak (az emberek kevésbé).
Rosszmese Világban a helyi negatív parasztromantika 
bármit szétrombol, s bár szándékosságában kérdéses,
Facebookon, TikTokon, TV-n és márka-függőségen élvez
összeesküvés-elméleteket mannaként fogyasztva vicsorog.
ó...nem folytatom, nem tudom, nem ismerem és kedvelem,
egyetlen helynek sem kellene ennyire elszigetelődnie,
ha létezne a világnak vége, jobb helyet nem találhatna...
Még folytathatnám a példákat, de minek? Fokozatosan
hajnalodik, a tücskök már elfogytak, kabócák érkeznek,
a szilvafákat fügefák váltják le, s talán néhány év múlva
örökéletű banánfák sorjáznak majd a gabonaföldek helyén,
a falu szélén narancsültetvények, a körmeneteknél pedig
saját termesztésű olajfa-vesszőket használhatnak a hívek...
A Semmi fokozásaként - néha elzúg egy kamion a Fő utcán,
a kakasok kis időeltolódásokkal kezdik a kukorékolást,
a Kisekecsi utca alkoholistái nemsokára ébrednek,
öt óra körül már slattyognak a közeli kisboltba
az első adagért - majd napközben újra és újra,
amíg a nyugdíjból, segélyből futja, vörös fejjel,
lencsegombbá meredt tekintettel - ámulok rajtuk,
biológiai csodaként léteznek, testüket évtizedeken át
alkohollal, cigarettával mérgezve roncsokként ---
cukorbetegen, szívbetegen, ocsmány állapotban,
de túlélnek, s bár kihalnak közülük, újratermelődnek...
A szellemi posvadtságnak - mint az éjnek, van saját szaga,
a szikkadt ganédombok a fő fűszere, meg a környék legfőbb bájai,
a makacs ostobaság, a nagyhangon mért kivagyiság.
A szolga-úr kettősség évszázados hagyományainak
archaikus élce kacag - magában, odahaza veri az asztalt, erősködik,
de odakint kussol, tudja a helyét, csinálja amit parancsba kap.
A szolganépek bája: az igahúzás és az öltöny tisztelete.
Az orvosok, ügyvédek, politikusok és a gazdagok előtt
földig hajlonganak, rettegve minden ellenállástól.
A változást ördögi összeesküvésnek vélve ébren alszanak.
De nem ítélem el, nem bántom ezt a helyet, csupán tájleírás.
Húzom a futócipőm, veszem a hátizsákom,
a sötét szürkül, az elidegenedés beinteget az ablakon.

f,dmsnf HHHHHHHHHH Két hét Musztáziábanm,nmnbmnmnbmnb,mn,mnb,mn

Kánikulában megolvadt helyi törzsvezetők szent üzenetei
Gondoskodnak róluk, megoldják
Lesz befektető, igazságosság, szabadság
Rólunk szóló halálpamfeltek
Egy előző évszázad véres szivacsából
A milliomodik kopjafa előtt vinnyognak
Ideológiát présel az értelmiségi habcsókokból
Királyi palástot húz a helyi döbrögi esőkabát helyett
A szellemi "elit" tolja a propagandát: sikerülni fog!
Szabadság, jobb-lét, győzelem, igazságosság
Most, pont most, ebben az évben - sikerül!
Isten földreszállása Kishungyebigénél, Onnan
Habókmalomkő felé indul, Csíkfingszekér a célja
Beszélni szeretne egy ősi csipkebokorból
Az őrült nép kezét összetéve hallgatja, S ha vége?
Mulatós haknira rázza hajnalig, Kedvenc falunaposaik
Tuc-tuc meg a dűdűhegedű vidámkesernyés zsoltárait üvöltik
A helyi - tokájában világverő törzsfő, Polgármesternek
gúnyolt klónja pénztortát eszik aranyszegélyű vályúból
Körötte éhes törpék ugrálnak: tanár, orvos, művész - egyéb értelmiségiek
Versengve másznak felé
Ha kakil - potyadékát pöfögő lyuka alá állnak
Hamm, hamm, Nyimm-nyamm - lelkes jobbágyproletárok
Szörcsög a mohóság, lelkülete a hangutánzás
Termeli a csokét a sok kisebb-közepesebb óriás
Aki kilóg? Kussolhat vagy nyugat felé menekülhet
Tízből egy - a szokásos elüldözendő, ellenségképnek való...
A helyi vezérek huszonhét órát dolgoznak naponta
Az ispánok és párttitkárok huszonnyolcat is bírnak
A népért, hazáért, isten nevében
A legfőbb pedig? A Várvarangy sosem alszik
Harminc órát is talpal az igazmondó Szent Szotyola
Mint egy Krőzus - dolgozik a jóért, Óriásokkal küzdve
Szerény, egyszerű - logikája a népművészet, Főleg
A papírpénzen lévő grafikát imádja
Mert olyan míves - azzal csutakoltatja oldalát
Közben gombnyomásra sír, harcol, szeret
A legjobb színész a levajazott válogatáson
Békét, boldogságot, védelmet sugároz
És ez ismétlődik - újra meg újra, Rossz lemezként
Recsegi ugyanazt az unalmas hopcizenét, Rappelve
Melyet akárhogyan forgatnak: ugyanazt tuctucolva
Unalmat spriccel a forró éjszakában rezgő táj fölé
És az ablakon a mű-népiesen magát
Kokasnak hívó kukas bekokorékol
Azt mondja ne törődjek ezzel. Aludjak-e inkább-eee
"Szagújam a ganédombot a júniusi éjben"
Mert ez a jobbágyhorrorshow itt
Változni nem fog.

,fdnnmm ba s nmmmmmmmw arcbőrök hullása

Bármiféle illúzió, hogy megváltoznak

kevesebbel is beérik, visszahúzódnak
abbahagyják a szenny kilélegzését
odafigyelnek, jobban belesimulnak
nem bányásszék ki, nem eszik meg
arról, hogy elgondolkodnak rajta
nem rohannak a többet ígérők után
felhagynak a profit alapú rombolással
önszántukból az igazságos elosztást...
egy nagyságrenddel kevesebb hazudozást...
abban reménykedni, hogy belátják
felhagynak a kizsákmányolással
üres vallási dogmák helyett gondolkodnak...
közvetlen és közvetett folyamatot látnak
hit, összeesküvés-elmélet helyett számokat...
hús helyett magot, gyümölcsöket...
vérengzést elhagyva kegyelmet adnak..
elhinni, hogy csökkentik a szennyet
megfékezik a mérgek kibocsátását
felhagynak az ország-alapú világgal
a primitív, idejétmúlt vallási babonákkal
vagy: kissé kevesebb műanyagot gyártanak
felfogják a profit-elvűség sötét poénjait
elhinni, hogy nem hazudnak pénzért
elismerik ha hibáztak valamiben
a szórakozás kevésbé primitív formáit...
a fogyasztást önszántukból csökkentik...
nem gyártanak többé propagandát
hogy jobban ügyelnek a természetre..

felesleges... önbecsapás.  Jó éjszakát!

sdfksjdfkjshfldkjhs mákos???,fn.qw,e.r ó igen

Legtöbbször kísérteties mega fertőzésveszély kövinyúl
légzsák? pampalampalampalam. A szív lett az érzelemközpont
pedig...közetlen hozzá, Agyból szeretnek, tiéd az agyam!
De érteni kell a szimbolikát, rendben a hetyke retek-alakú
szervre ruházott hatalom! És akkor, feltornázta magát.
oda Fel! a Nap, teljes tüzének negyedével ébredt, fokozatosan
satírozza ki a háztetőket, önt hozzá vöröseket, sárgákat,
majd kitakarja a legtávolabbi látható pecsétnyomokat,
hogy végül leégesse a zsíros arcodat. Sziklaszilárd
mézestekercs, meghiúsult ÁlomBálom - úgy fekszek itt
mint aki túlélheti ezt az egészet, a vágytalan utazó púzó póza
A Reménytelen-sziget bal alsó csücskében nyargalva
átrobog a szirtek előtt, majd megpihen a Google Maps-ról
hiányzó földnyelven, Ez itt most épp a komor műanyagok
rezzenéstelenné sosem fagyó kora, szépreményű férgem
épületekben éldegélva éli ki magát, berhel, kognitív párát
fúj lassan ki-be járó orrlyukaiból, utána rádől a zöld
bankókra: eszikve-zabálgat, spenótnak hiszi a dollárt - hammog,
rossz és rosszabb, amikor már azt hinnéd nem lehet többet: Még!
Már, most, még! Versenyautóba ül, azzal megy boltba,
sorozatokról beszél, megveszi az épp legjobb-legjobb brandet,
sziklaszilárdan hisz Istenkében, krákogok, krá-krá
rossz, piszkálódós vészmadár vagyok, aki bárkiben-bármiben
meglátja a lábát lelkére feltevő sátánképű fogyasztót
ebben aki Én, Ez vagy Az --- szintúgy mint benned Kábító Bódító
Csúcsrajáratott mázos szédítő. O-kék A Fékre állítva
csendet parancsol, huss! Nézd a bariton hangon pöfögő
gyönyörűséges júniusi kánikulát! Ezt a hő-gyűjtő tégelyt,
forróság szelencét! Vagy? Minek nevezzem? Tegnap jöttél,
Ekecsen ébredsz, szüleid házának emeletén. Hallgasd
az őrült éjszaka kukorékoló kakasokat. Szippantsd be
az állandósult ekecsi szarszagot - itt ugyanis csatornázás helyett 
pöcét szippantanak - a mérges, koszos, mosóporos, tisztítószeres
szart és húgyot traktorokból a földekre engedik, abban
termesztenek halál-növényeket és azt eszik. Büszkenépek ezek,
csak tudnám mire? Turul-imádók, kakaszagú, laposföld vidéke:
utálok itthon lenni benned. Forró nyelveden napozva, kényszerből
- amíg szüleimhez jöhetek muszájból: elvisellek. "Kimászok
a csendbe, hallgatag legyél, fejezd be a gondolkodást." - mondja
valami miatt szomorú, érdes a világunk bőre, megsimogatom.
Jeff Bezos kopasz fejéből rendelhetsz egy műanyag vibrátort
kösd fel, dalold el vélt országod himnuszát, s az utolsó taktus után
tömd be a lőccsel kedven Vezéred képzeletbeli.... Mint itt!
Csallóközben. Orbán, Fico imádó jobbágyok szundibundi népsége.
Aludjon a táj. Én megyek. Elindulok futni: a Kis-Duna felé Gútáig,
onnan vissza Nyárasdig, majd a Nagy-Kanális mentén Nagymegyer
felé, reményeim... meglesz a huszonöt, ha a vadászok nem lőnek le.
Közben elképzelek egy világot, ahol kipusztult ez a borzalommániás
főemlős - néhány millió évvel később csigák uralkodnak.
És hasonlóan rombolnak...? Ó, jaj! Világosodik. Éljen az élet!

 

enmrq.,menr.m,ner.,SZA. r qmewnr Xgrbm

érdekes, hogy kiből kivé
nyitott elméjű fiatalok
néhány évtizeddel később 
szilárd véleménnyel bíró idiótákká alakulnak
hajdani szabadságszeretőkből
demagógokat csodáló homofóbok, rasszisták lesznek
felhőtlen, érdeklődő kamaszkori barátokból
megövesedett bunkók
önzetlen, kedves, vicces gyerekkori barátokból
alkoholfüggő, családterrorizáló szörnyetegek
szorgalmas, csendes iskolatársakból
hatalommániás, hazug karrieristák
mosolygós, szorgalmas ismerősökből
gátlástalanul hazudozó politikusok
a nagyhangú, kötekedő véleményvezérekből
csendes öngyilkosjelöltek
és így tovább
azt hiszem ezt nevezik életnek?
mennyiféle történet...
a sajátom elborzaszt - mint másoké
embernek lenni
néhány pillanatában csodálatos
élethosszig tartó magányos rémálom
melyben
az idő és a biológiai lassan megkínozva legyilkol
az a valami, amit az agyunkban lejátszódó
bio-kémiai reakciók
tartanak életben
a részecskék állapotait felhasználó
bio-kvantumszámítógépként is felfogható
én
bármire képes lehetne ha kikerülhetne
ebből a hús-gépből
ha nem kellene folyamatosan rettegnie
attól, hogy ha a test elpusztul
ő is örökre kikapcsol

nb puszlkhntul puszt

Gümü a manó kihullott egy tobozból
vadméhek lábáról próbált virágport nyalogatni
hulláját körbetáncolják, Alattuk
a Duna
paducokkal, márnákkal
a fenéken morcos szivárványharcsák
búcsúztatják
a folyó cipeli, forgói bőrén pörgeti
langyos iszapba temeti
láthatatlan tudatának kozmonautái
a Sehol bolygón landoltak
Cicával és Pelikánnal táncoltak
a folyamatos jelen megszakad
selymet tölt belé
majd orrlyukain át kihúzza belőle
trükk, Majd
az újkörtéket nézi, Alattuk
éretlen ribizlik, félig zölden - alig vörösek
egy szarka a szerszámosláda kátránypapírján szteppel
konyhaablak mögül figyeli
a törékeny biológiát
a szörnytelep szövevényes szabályai közt él, Mint
láthatatlan gombafonalak egymásba kapaszkodó tekervényei
ha nincs ember a közelben - működik
míg nem akarják kiaknázni, kitermelni - megmenteni
összetört a világ
darabkáin halott állatok, utolsó mozdulatukba meredten
párducok, baglyok, korallok, rókák, zsiráfok, bodobácsok
még láthatod őket
talán utoljára
folyamatosan elpusztított formák
miközben.... Azok
gombokat nyomkodva
kíméletlenül pusztítanak

nfmfmfmBA szemetünkre JJofdnemlékeztető lksdfmas,dmn

elvesztünk, emberfélének maradva
fejfájással ébred a nap, tárgyakon lógva 
arany kapaszkodókban bizakodva
szerepek mögött, magunk magunkban
hátrafeszült lendület közben
visszacsúszva
porcelánfejek vastekintetű akarataként
útvesztőkből útvesztőkbe átlépve
szilárdnak hitt
kimondatlan szavakból épült
pókhálóként letéphető ál-börtönfalak
mögött
egymásba dőlve
munkába temetve
az időt pocsékolva
mely legszűkebben mért kincsed lehetne
te mégis
értelmetlenül fogyasztod
egy cégben ülsz
sorozatokat bambulsz
híreken tépelődsz
vagy ezerféleképpen zabálod a semmit --
hiába vigyorogsz, biztatod magad
hazudhatsz egy életen át
úgy fogysz el
észre sem veszed
csak eltűnt...
"becsaptak"
"ha újra élhetnék!"
"ha fiatalabb lehetnék!"
"mi a fenének fizettem adót?"
"miért is adtam nekik az időmet?"
gondolod...jó esetben
ha maradt még valami belőled
ha nem, akkor valószínűleg
büszkeséget, bölcsességet érzel, Mert
ezekkel szokták kitömni az ürességet
ha egyetlen ön-azonos gondolat nélkül
hozzáhülyültek egy kultúrához
végül
a vállalattal
projektekkel együtt
"annyit sem érek ..."
minden eredményed
közösségi médiába posztolt üzeneted
kölykeid, autóid és a pénzed
kevesebb értékelhetőt hagynak
mintha faragtál volna
egy szobrot
arról
ahogyan reggelente
a tükörben azt a szörnyeteget nézed
akivé váltál
az ovitól
mostanáig

KLeie,mcnbv hjjjjjkll Undo rrr

kifogásokat aggat magára 
túl sok lenne... ha nem ihatna olajat
ha nem készíthetne olcsó műanyagot belőle
csökkenne a profit, zuhanna a GDP
túl nagy ár egy bolygóért - leszokni a rombolásról, rablásról
egy kihalt korallmező, kipusztult fajok?
nevet rajta, legyint
a Hólyaglényt nem érdekli az ilyesmi
az utolsó jegesmedve?
majd megszerzi a bundáját, elárverezi
komoly dolgokkal kell foglalkozni:
termel, elad, vesz, gyárt, gyereket csinál, imádkozik
felhőkarcolót, autópályákat épít,
adatot ad-vesz
sípálya a sivatagban
nemzeti zászlók, profi sport, marketing
a saját maga kreálta szabályok Istene
trendeken lovagol
közösségi médiában piruettezik
pénzért hazudik, pénzért bármit
a hierarchiák megszállottja
az alul lévők a fentebb állókat utánozzák
másznának felfelé - az ambíció
a Verseny
a Növekedés, a Fejlődés
Hólyagember tőkeinjekciót szeretne
befektetőket keres
imádja ha olyanja van ami másnak nincs
ettől érzi a Hólyagemberség lényegét
milliárdnyi vírusként 
a bolondok hajóját millióval szorozza
rendszerré teszi a kapzsiságot
vihorászik ha a természetet emlegetik, Szemében
aki nem erőszakos, kapzsi az őrült, gyenge, furcsa
támad ha rámutatsz mocskára
kifogást húz elő kalapjából, Pofázik
ingujját feltűrve hagyja elővillanni óráját
kölykeit értékmegőrzőként használja, Miközben
azt hazudja imádja őket
a jövőjüket épp felzabálja
a média, politika - Hólyagemberektől Hólyagembereknek
hazudozás, propaganda
"Az a normális ha érdekből hazudsz."
hazudni, hazudni, hazudni
a percnyi anyagi, szellemi, spirituális profitért
az új járművért, jobb munkahelyért
meg a ki tudja még miért
a primitív, Hólyagember-korszak
ha tudsz róla
és nem akarsz Hólyagember lenni
tönkretesz, depresszióssá
rosszkedvűvé, szomorúvá, magányossá tesz
ha nem...
akkor valójában
Hólyagember vagy

JL:HKJÉLKjfn,mre hwalkan rág ddjd fura van

a kialvatlanság kiskanalat markol,
közelebb lép, nincs arca, füstmaszat a feje
ujjai sincsenek, de van keze - térdével a falhoz szorít
kezdi kiműteni a szemgolyóimat, türelmesen várok
nem ellenkezek, nem is érzem, látom kívülről
mindkét lyukból piros víz spriccel - szökőkút lennék?
sózott pisztáciát kínálgat az állólámpa, cselekvő őrület
egyedül vagyok a szörnyekkel, Úgy sejtem, sejtem, sejtem, sejtem
te a bal oldali válaszfalban laksz, onnan gondolsz ki rám
megszoktam, hogy ez sem igaz, meg hogy, hogy semmi nem az
pici göröngyökből hazugságok, ebből van ez a szépség
amit az egyik törpém Világháza Szaróceánnak hív, hív
képzelgésekről képzelgésekre ugrálva, Haladok
álmosan is gyönyörű tavirózsákon, ott kell lenned valahol, Bújsz
megtapogatom a falat, hideg a vakolat
igazinak tűnök, elhitetheteetetemtem magammal: Élek, Élek, Élek, Élek, Élek
a közelben járhatnak a Satufejű Patkánykirályok
nem tudom micsodák Ők, látatlanul is feléjük biccentek, Sőt
szalutálok a sötétség felé is, hogy semmi rossz ne történjen
"alig akadhat baj" ahhoz fel kellene támadnod, Állati
vagy ez az éberség? nem tudhatom, megtiltottam, hogy tudjam
eseménytelenség, színes esőcseppeket színez újra újra
áttetsző egérfarkincák, lesmirglizik a homlokomat 
valahol péntek-buli zakatol - a közeli utcákban sok a diáklakás
a manchesteri egyetemen tanulják a jövő lerombolását
kiélvezik a dekadenciát, az exponenciális rothadás kreatív energiáit
tudom, ott vagy a falban, kaparsz belülről
visszakocogok, eljátszod a boci-boci-tarkát, Félve ülök itt
üvöltenek a leeresztett színes redőnyök
elindulnak felém, nem tudom ez igazi-e
máshol szeretnék lenni, valahol a múltban
ha kérhetném, egy boldog, működőképes pontján
ahol elvehetem a tenyereimet az arcom elől
és nem okádok a látványomtól - "ohh, de nincs mazsolázás, cukormackó!"
az van ami Itt, ez a komoran gargalizáló rossz-szagú kialvatlanság
mely kiskanalat markol, vagy éppen kést ránt
szúr, kanalaz és kerget, nem fáj, nem bánt
azt mondja "csak játszok, játssz velem te is!
halálos fenyegetésest, paranoiásost, depressziósdit!"
hagyom őt, inkább újra és újra kopogok neked
lejött a bőr a bütykeimről, de csak verem a falakat, Minek?
egyszer válaszoltál is
morzéval kopogtatva: ".--- ---. .-.. / ...- .- --. -.-- --- -.- -.-.--"
"Jól vagyok!" leszerelem az arcomat
rágóimmal megbontom a falat
mögötte újabb fal, majd újabbak, újabbak
végtelennek tűnő sorokban, talán elaludhattam közben
álmosan ébredve ugyanaz a szoba, bontatlan a fal
a falból dörömbül valaki, visszakocogok, a szőnyegen egy kiskanál
majd fordul a lakás, lepottyanok alulra,
a kialvatlanság közelebb lép, ujj-nélküli kezei közt kiskanalat markol
nevetni kezdek - a mutatóujjaimat a szemeimbe döföm, Tépek
átnyújtom Neki a két golyót, látom örül, Boldog vagyok
mintha meg is hatódott volna ettől a gesztustól
örülök, hogy valakin segíthettem
ejli23léekj2él3kej2él3kej0áélk34jé3lktjél34ktj2é3l4k5jé2l3k4j5
ekfh oskin odakint esik, mert hallom az ereszt
bbn

fdfdsfgsdfgsdfgsrfgsdfgsdfgsdfgsdfgsdfglrktn,dfmg.dfm gnmdsf ggv

Csak a betűk maradtak belőled
festett fadobozban bújtatom. Itt lakunk,
lépkedünk, működnek a szerveink, Fülelek
Álmaim sétája végén, part menti fákon
magam árnyékát látom, Istentelen dísz
Őriznem kellett volna, csalafinta élet
különben mi? Ennél rosszabb? Hamarabb
múlunk, mint ameddig létezni tudunk?
A felejtés pszichológiája kibúvók sorozata
jeges önzést löttyint a szomorúságra
Falainkban kuncognak a téglák
Zenét hallgattam, de idegesítettek
a könnyűzene évtizedek óta önmagát
ismétlő önparódia, Szánalmas csáléság
Elfojtok, esténként afáziásat játszok
Barátaim a növények ragaszkodnak hozzám
Egymás gyökerét fogva grimaszolnak
bús, sötét lombjaikban a levelek
összebújva más világokról álmodnak
Az ásványok csilingelnek a falakban
szeretnének kijönni, sétálni egy Nagyot
Indulnék, a padló aprókat reccsen: felnézek
csitt, csitt - nehogy felébredjenek a pókok
este sokáig ringattam őket míg elaludtak.

leerjlkdf.merlfdns,mv nijnc nincs

Akármik is a szerencsétlenül kifordított terek
bökdösik egymást az ujjbegyeikkel, Felébredsz
derékig mocsokban térdepelsz, kőből készültek a szemeid
azok az ujjak ott feletted, gumibotra hasonlítanak
tárgyak közt üvöltök,
ki hinné el, hogy léteztél? Párhuzamos világaink fájdalmai
az a legjobb, ha már nem emlékeznek rám, jó úgy, jobb úgy - mindenkinek
kivasaltam ezt a recés, redős délutánt
rongyos maradtam, valahogy átragadtak rám a ráncok, bolyhok...
a gondolataikból is karciogének szivárognak beléd 
a megbeszélések és elemzések daganatképző hatásai
taktikai derűt alkalmazok: csesszétek meg a világotokat
kizárólag nevetni fogok ezen a Seggvégen
mindegyik vigyor egy aprócska szabadulás lesz
szünetjelnek kedvességből....elfáradtam
egyszerűen nincs belőled elég, ha jól értem Semmi nincs
a kezeim közt bújócskázol
Hótündér gyengéd simogatással
ringó gyümölcsök régmúltból, érett szilvák és pirosbelű körték
milyen is az? ki tudja azt már? meggyfák a kert végében?
pontosan körbeírni mindent
előjeleket kinyerni adatfolyamokból
"soha", "mindenki", "mindig" - hibás premisszák
nem lehet elfelejteni az általános dolgok röhejességét, Mégis
hiányzol minden párhuzamos valóságban
kevés a szövet és a bőr, áramszünet van
hajhagymádból építelek újjá
összekevertem a mennyiségeket, Ott vagy
téged nem fog majd zavarni, ígérem
ha érzéstelenítve belém oltanak, Megőrizlek
a kora nyári kurta nefelejcsek illatai mellé tettelek, Utána
Esőt rendeltem online, azt is úgy gyártják mint a cipőtalpat
felhőket is építenek bárányoknak
csordáknak árulják őket, méret szerint sorakoznak a polcokon, LOVE
valami potens görény magyarázza az előnyeiket
állítólag.... az Atlanti-óceán egy óriási párologtató
istenük azért teremtette, hogy illatosítsa a mennyet
a legfontosabb hős, a szupersztár és a sikerember
műanyag fogkefét kakilt éppen
a "közösségi médiában" posztolta a Nagy Pillanatról készült videót
melyben a kefe a nyele előbukkan ülepéből
iszonyú tapsvihar követte Új Mester jött közéjük
már készül és hamarosan előrukkol a húgycsövéből kikandikáló sportautóval
örül a vállalat - munkatársai kihúzzák belőle mint a répát a mesében
Ülnek a csupasz majmok a következő sorozat előtt, Netflix, Amazon, Google
Eléjük tolnak négy fakockát
A csupaszok összeillesztik őket, erre egy búgó hang közli velük: "Zseni vagy!"
Úgy örül, folyik a nyála és visong, Előfizet
és várja a következő "kontentet"
Elfáradtam, innék egy kis teát, ott lennél, bárki is voltál, Drága
soha nem tudtam meg, nem mutatkoztál be
elmesélhetted volna, de nem tetted
de én megértem, mindent megértek
én vagyok a Megértőember, Most 
próbálom kiollózni magamat minden képről
sikerül lernreewweeweejend El kell hagynom ezt a civilizációt
Ez a rothadó Melegbelet, ahol annyira imádják
a hierarchiák nyújtotta kegyetlenségeket
az imádott egyenlőtlenség a környezettől függetlenül marja be magát a bőrük alá
mosolygós főemlősök a fotókon
a sikerorientáltságot jelző grimasz
a posztolt képen épp halálra kínozzák a bolygót
mérget húgyoznak rá, ezernyi módon erőszakolják
keresztbe tett mellső végtagjaik
karórák, vicsorgás - mosolynak nevezik
adatfolyamból csinálnak ráolvasást
a LinkedIn próféták és guruk épp okítják a vezérré válást
AI megoldást készítenek a fogak közé szorult mocsok felismerésére
szívfelhők és borotvapengék, csirkeszárnyat rágcsálnak csiliszószt isznak rá
a vágóhidak gyártják nekik a húst
a finom emberek már nem gyilkolnak
csak menetel a sok főemlős, csupaszmajom, növekszik, szaporodik
pénzt ültet cserépbe, hajlong saját nagysága előtt, aszfalt, adat, fókazsír
beton, üvegfalak, műanyag, műanyag és hazudozás
Jó érzés nem ide tartozni, kiesni ebből a világból
olyan mintha sikerülne kimásznod a kerti pöcegödörből
Hiányoznak a szabályos ujjaid
a deréktól lefelé és felfelé meztelen napok olvasztótégelye
illatok a zuhanyzás utáni fürdőszoba párás levegőjében
a szabadság kimazsolázott romlatlanságai
n,emnf.nmd é3q4hitledfnméhewldnméhtqrlgd.nmgrlhdé.nm
folyik az egész, olyan mint lassan szivárgó vérzselé 
a meghatározatlan törvénytelenség univerzális szabálytalanságai
a tömegnélküliség száguldási lehetőségei
bárcsak fotonokból lehetnék
trilliárd és egyszer simogathatnálak naponta
de bármi leszek is, mmmmsmsmsm az utolsó gondolatom maradsz
ez itt lassan elpusztul körülöttünk
a csimpánzok meg tapsolnak hozzá
építik a "kapitál-izmost" - fú, de gyűlölöm az efféle szójátékokat...
elvesztem És
jó vesztesnek lenni, mert megszabadít a világuktól
olyan mint erdőbe lépni, levegőt venni
egy fojtogató - mérgezett levegőjű szoba után

nnnnnnnnnm ártokm vle senndk

Szeretek a lépcsőn ücsörögni,
egyedül vagyok a házban,
az utcáról sem hallatszik be semmi.
Leszólok a nappaliba, nem kell-e segíteni,
kis idő múlva visszakiabál,
hogy "Nem, minden rendben!".
Mosolygok, tudom, hogy megőrültem,
de nem ártok vele senkinek.

m,nmáé_

Éjjelente találkozunk
nézel, végre mosolyogsz
Várom, hogy elaludjak
kereslek, megvagy
Átmenetek nélkül
ismerős helyekre kerülünk
utcák, parkok,
vonatok, városok
Együtt futunk, fáj a lábad
a térdvédőd narancssárga
csíkja napkeltévé vált - belőle
szikráznak elő a háztetők
Megint más, kicsi lakás
főzök, dolgozol
kiabálunk, sírsz
elrohanok, szomorúságok
Dobozba pakolt szükségek
savban oldott halott szavak
Leölt gondolatok
megtalált foszlányai
ördögi ásatás ----
leleteket varázsol sírjainkból
magunk emlékei
távolban sírdogáló
duzzadt arcok
zavaros az egész
ahol az emlékek élnek, Ott
az agy csődöt mond
ha nincs odaillő
hazugsága.

korpakdkd foltozom leeszem demdk

Álmomban kezek voltunk összemadzagolva
ujjvégekből előpukkanó fagyöngyökkel
amikor ránk sütött a nap mohát simogattunk kerítéseken
a föld alatt egymás gyökereit szorongatva m mnbmn,mnbmn 
mintha toporogtunk volna, hallgatás mögé húzódva
sorba rakott térszeletek ostoba képein, Hibák
ismétlődésével szemben egyszerűség? Szatíra?
Mintha? A túlmagyarázás ellen - lenne bármi?
Szeretnéd a mentségeket forgalmazó bolt képzetét?
Élet? Lélegezni, felébredni élethosszig. Jelentsen
bármit az "élet" - afelett, amit magáról képzel? 
megint gondolkodok... a tilosnak jelölésem ellenére
nem szeretném magamat hallgatni, Unom
a visszapattanó okozatok rühes, mocskos folyamatábráit
inkább csak ücsörögnék, pontosan úgy dsfadfdséhr    lrjéllewrhk
mintha nem jelentenék még annyit sem
elfogadom - annyi van, amennyit innen látni, nulla, nil
befáslizom a sebeket, ha átütne a vér ibolyákat ültetek bele
Belőled hal lett, útban a tenger felé
ujjaid uszonyok, bőröd ezüst páncél, Visszanézel
S én, még látlak a millió hullámok között
sirályok, albatroszok mutatnak, Zokogokdddddlkr232r2rewsdr3ws
ugranék, de nem merek, fel-alá rohangálva a parton
végül megteszem - fuldoklok, n n. ., m n , 
próbálok integetni, mielőtt Elhalkulok.

.wn93rohpwdlsnsenkinek nem hallgató fülelő sz

Nélküled fogynak el napok,
vontatottan haladnak valamerre,
mindenből maradt -  ezt az egészet
megértenem lehetetlennek tűnik,
életterem szűkös házikójában
az Akármi történik, van és múlik
nincs tudása, gonoszsága, célja -
nem azért nem ért mert nem figyel,
fogalma sincs létezésemről,
a sajátjáról, tiédről, a mai napról,
ahogyan a "tud"-ról, "ért"-ről sem.
Felriasztó szépséges éjszakai máz.
Tenyérpárnák szemüregre tapadva,
kora nyárt olvasztanak ki a falakból,
a legtöbb bajom váratlan és véletlen,
annyit sem jelentek mint az a féreg
mely én vagyok, ha vagyok - fabogár,
porszem, utcai kukába gyűrt szemét,
kongó rézember, Mi magában él,
mégis mentené nevetséges életét,
kinek a szél dúdol altatót odakintről
és ez még több mint amire vágyott,
képzelgése szerint: még életben van,
nevetséges tervei közt lapozgatva, Már
nem létező dolgok közt járó felesleg.

ügy 847366920000717. rögzített folyamodvány XXIIIMC

kiegészítő üresség kitöltése esős napokkal
legkülönfélébb céltalan dolgok rázogatása
egymást követő felvonások - mind ugyanannak tűnnek
kiállnak a szereplők és vigyorognak
majd sorban mindegyik mond valami hazugságot
valami ébren tart
kényelmesen elhelyezkedik bennem 
nekünk sikerülhet, ugye Párna? Kedves Paplan?
az Union canal felett
albatroszok szondázzák a zsákmánynak valót
szárnyvégeiken lámpások
repülő emberek madárjelmezben
durva alakjuk mindenre éhes gépezetet rejt
lecsap ha gyengébbnek tűnőt lát
de közben a menekülésre is van terve
félhomályban ülök, ez még már még már még mindig a hotel?
rozoga vízforralóval - Ócska Inn
gondosan kimért ugyanolyan kosszal
nem nyúlok hozzá, okádék? meg amúgy is...
zajok válaszfalak mögött bújó, fészkelődő árnyékoktól,
részeg visongás - tudom, tipikus 
reptéri hotel, ganémágnes
a homályból békéltetően bámulnak a sáskafejű táskáim
galandféreget mintázó zoknigombócok
prédikál a ceruzaelemre feszítetett fejlámpám
kidagadnak az erek az alakromon, akkor még élek?
az inszomnia megszokott tompa agyverése, AZ
"álmos vagy, de nem bírsz aludni" - közhelye
forgás ide-oda, menekülés a reflux elől
segítséget kívánna, de csupán közönyt kaphat
ráadásul megszólít ha figyelsz rá, ez mi? ijesztő?
szörnyetegek ugyan nincsenek
de a képzelet rosszabra képes náluk
"itt kudarc lészen majd" - mondja régieskedően
megpöckölöm, pörög a tengelye körül
majd beledől a hotelszoba baktériumokkal, gombákkal,
testnedvekkel telt szőnyegébe
"felkészül a futásra, masszírozza a combjait" - panaszkodja
"az éjszakai hosszútáv-futók barátsága a fájdalommal" - folytatja
"olyasmi, ami elkerülhetetlen ha nem akarsz felsülni" - simogatja a vádliját
"egy szöges ágy a rét közepén, korbács mellette" - neveti
"Magadtól fekszel rá és te fogod a korbácsot is" - súgja
ma nincs Hold
a felhők villákat és baltákat rejtegettek a hátuk mögött 
amikor előmerészkedett agyonverték
a vére neonfehér fényként csorgott a közeli villamosmegálló kátránypapírjára
várja, hogy valaki letörölgesse
talán évezredekig, de az időt nem ismeri
az csupán az emberek agybaja, fizetőeszköz a mulandóságnak
komédiává változik a rémületed tőle?
nemsokára indulásra készen
fejlámpád fényében saját árnyékaidat várod
nincs oka annak miért csinálod
a felszabaduló és lecsengő dolgok nem érdekelnek
a stresszoldás, az "örömhormon" hülyéknek való mese
a sötétet nem élvezed, nem is féled - gyanús vagy?
félsz, iszkolsz, szimatolsz és észlelsz
A fájdalmat hátratolod - Nincs. Vicsorogsz a fényekre
írni, mesélni a futásról lehetetlen
mert az első valós lépés nevetségessé teszi
a valóságban, amikor elindulsz megszűnik a képzelgés
egyedül vagy, az lesz amire képes vagy
nincs duma, pofázás, handabnda
minden tervet megsemmisíthet egy rossz mozdulat
nincs sírás
mert a dehidratáció miatt nincsenek könnyeid
te vagy, azután nem vagy, majd megint te vagy
az arcodon a só, a szenvedő veséid zselés húgya
egy sötétből induló támadástól való félelem
szerelőaknába zuhanás lehetősége
fáradtság, feladás és a gyötrelemmel szembeni megadás
egyedül vagy és érzed is - talán ez a legjobb benne?
"kussolj, ne ábrándozz, figyelj és csináld" - mondja
lebontja a hazugságokat
odafent elhalkultak a részegek
nem dobognak, elaludtak, te rakodsz, zoknit választasz
vizet töltesz a kulacsokba - az arcodból fokozatosan rókapofa lesz
mire eljön az indulás már nem te vagy az
ki tudja ki az a gépróka
megtagadja önmagát és a csendek
gyönyörű láncolataiban lépkedve
nem tudja mi lesz
de azért az ismeretlen semmiért mindent megtesz

JH:?MN:?MN_?M:N_?:MN:?MN34kbj4hoá

csepeg a falból a saját türkizkék nyálad
ki tudja honnan tölthették bele, oda, kicsodák
támolyog a képzeletben gyűlölt éjszakai hotelszoba
Gogaborn és Hapci, egymással karonrollereznek
Istenke föléjük guggol, nyög, köhög és rájuk nevetve
szarcsapását mér - őzek őznek fokozatosan felágaskodva...
hagyjuk...a munkakirándulások, céges események mocska
tudod, hogy hazudnak, de már nem zavar, megszoktad
"senkinek nem szabadna meghalnia" - közli fogát piszkálva
"visszatérünk a bevált módszerekhez" folytatja
"veszünk egy jégcsákányt és Trockijnak adjuk" - suttogja
"miért neki? mert gyűjti őket?" - kérdezi gúnyosan
a lassan induló élet magát kergeti a körforgalmakban
"Edinburgh biztonságos éjjeli futáshoz?" - mondta az überes
"térképet kellene tervezni, nehogy elaludj" - gondolja Ez
"tegnap láttam azt a hotelt ahol voltunk" - morogja Az
odakint a kora nyár, mintha magára találna
"Láttam azt a hotelt is, ahol két év szálltunk meg" - sírja
suttogva: ajándékot ad, elküldi Esőt a tengerhez
amíg ott lesz, nem láthat - menekülj! 
könnyeit csípőjére kötve, húzza maga után
idegenül idegenek közt
idegenben idegenkedve, félig sem érezve semmit
bal veséjét a kukába dobja, zálogul a levegőért
"jobb lesz!",
"egyszer majd biztosan"
"vagy kétszer"
"az alváshiány szóvicce?" - mosolyog magában
menjünk, fussunk, keresztül mindenen, rideg, sötét
játszótereken, kopasz szellemeknek integetve
némán vibráló fejlámpafényben, fókát hallucinálva
az éjszakai taxisok pofája helyére, reménykedve
abban, hogy megkéselnének, és akkor végre vége
figyelnéd a visszaszámlálást mígnem megtörténne
ami még korábban soha: örökké végleges kikapcs
sötét, bársonyon való alvás,
további fájdalmak nélkül
letisztulva
békét pipázva véres útlevelet örökül hagyva
a hivataloknak
"nekik adom ezt, meg az egészet, csak úgy egyszerűen"
"indulj és kussolj!"
- mondja az egyik futócipő összevont szemöldökkel
rendben, legyen hát: Ez
meg egy "bazmeg"

ggymmyxcc

egy sötét farmert találtam
évek óta nem volt rajtam
zsebében apró, zöld cetli
"citromos Nákd
diet coke the little one"
emlékeztem amikor írta
évekkel korábban
tavasz volt -
bevásárolni indultam
újra elolvastam
lehunyt életünk szilánkját
arcomhoz szorítottam, majd
óvatosan fadobozba raktam
többi hullánk fölé, pokrócnak
Hante, hante
nincs levegő
összeszorított ajkaim közt
megalvadt a péntek

mmmmmmmvmvmvmvmmvmvmvmvmvmvmvmvmvmvmv

ki kellett venni, belül izzottak a pacsirták
szüretelték egymás szárnyait, akkumlátorsavat
böfögtek fel a májvérűre kolorizált zuzájukból
amott este van - kiszöktek a magok a tobozokból
sorban gyalogló teraszaikról manók ugrottak a mélybe
zsellérként tartott malacok taposták alul egymást
várták ki az erősebb, főnök-potenciál közülük - a győztes
szárnyatört madarat zabálhat estére, fejeket haraptak
menekül-képtelenül csapdosó pintyőkéket fogtak
haraptak ketté kőolajos, macizsíros pofájukkal
csülkeiken a legújabb sportcipő, kushioned max
talppal, ütésálló sisakjukon aranypor csillámlott
a szupermarketben vásárolt csomagolt ondót
egymás bibéjére kenték, hipergyorsan megtermékenyülve
új malacok sorjáztak ki belőlük, földet ettek, számoltak
vándorolni kezdtek, törzseket, városokat alkottak
Nap jött, szájat festettek a sárga Mese tojásarcára
szent állaként tartva maguk felett, istent csináltak belőle
körültáncolták, A legőrültebbek előtt meg is jelent
égő bogáncsbokorból Kiröfögött hozzájuk
gépmitológiák gennyes melankóliája perforáló szépség
Isten hangja, disznóképre formált fősertés az Égben
fejlődésnek indult az óllakók nagyszerű hordája
műanyag hurut akciósan, esznek, dugizzák egymás hátsóját
újak potyognak elő belőlük, egyre többen, többen, milliárdosan
rég kihalt dögök zsírjából energiát nyerve
kerekes járműveken gurulva vicsorogva mennek
struktúrákba szerveződve zabálnak, menetlenek
harci kürtöket fújnak és lelkesen röfröfölnek
bongyor szőrcincéik nőnek, nőnek - elmélkednek,
tanakodnak... filozófiának nevezik a kicsit magasztosabbat
mint a permanens, állandósult zabálhatnék
ellentmondástól majd szétrobban répaszínűre mérgedt fejük
kortalanul nézhető hallucinációk malaclélekről
kétlábra állt ganajfaros bódult bajszosokról
esznek esznek élelmet keresnek pénzt nyomtatnak
bankkártyás tranzakciók, HR-es, bináris, anális
permanensen vigyorgó zsályafája - könnyezik a Világ
letolja torkán saját gyomrát - ŐK csak ellenek, sokasodnak
a zabálást elnevezik: Gazdaság lesz - saját törvényekkel
birodalmakat farigcsálva köréje, majd űrhajók jönnek
valaguk alatt tolóerő, robbanóanyag, fel a Holdra!
beleborzonganak saját nagyságukba, sörtéik ágaskodnak
csülkeik taposása alatt haldoklik a csökkenő maradék
elfolyik az ég magzatvize, vigyorog a milliónyi fogsor
feltúrja a földet az éhes orr-terror, pszichológusaik
nyugtató pozitív képeket sugároznak írásaikkal
aranyalma a kiszáradt faágak végein, lógnak ott:
mint akasztott jövőképek egymást követő variációi
odafent savas felhők kóborolnak, alulról fényképezik őket
ünnepel a közönségesség - minden csatát megnyert
pusztul a ketrec és az utolsó disznók sósavas agya
magát sajnálva tovább zabálna, de fogyóban a Mit
kannibalizmus - malac rágcsál disznófarkat
isteneiket is kisütik, műanyaggal fűszerezik a vesét
autóik gumiján főznek porteát, fogat reszelnek
csontjaik végeire megfáradt varjak ülnek
elfelejti őket a mindenség, halotti dalukat a sziklák dalolják:
"szép kísérlet volt!" - maradványaikat a Szél
porként, lassú tánccal ünnepli, széthintve sivatag lesz
nyomuk nem marad, erdő nő üzleteik, templomaik felett
a fák, állatok fellélegezve előjönnek búvóhelyeikről
utódaik már semmit nem tudva a Malac Civilizációról
a hajdani Disznóól nagyságáról
boldogan sokasodnak
mígnem egyikükben újra ki nem fejlődik az értelem?

KJHÉKJHÉKJlner.fm132,4m r-.1,

sejtések, az aránytalan, elnagyolt bajunkról
előjelek nélkül támadó cipődobozok
vidámságok füzérei - csak lógnak ott
"megalvadt olajos dér lötyög a szájukból" - fütyülé
sikerféle, rossz a rosszabbnál
magány - betegség, vesztés
okkal vergődsz, egyes szám akármelyikben
ugyanaz mintha nem, akkor is ha mégsem
üresen kongó közönyözön
harmadszor ébredek ma éjjel
magam alá gyűrtem mindent amit elértem
a kávé után visszaalszok
fémrugók zihálnak a mennyezeten
fel-le - a szőnyeg bodrai utánozzák
mint házi készítésű hangszóró
túlpumpált basszus vergődője
topogás oldalt, ugatás a távolból
izzadnak a sarkak
"éjjel húzza ki a kukákat"
"a műanyag kerék zörög a kövön"
ráadásnak
krákog
az utcán sikoltanak
részegeket ürít magából egy cab
a képzelgés elringat, mások másabbak
ők is én vagyok, nem hiszed?
szuperhős leszel, kobaltport keversz a teádba
minden önző baromra fémkupakot csavarsz
világít a szád
mikropatkányok jönnek ki belőled
tűként használnak
saját beleiddel fűznek fel
fecskéket hímeznek a combodra
apró pacsirtákkal folytatják
elalhattál, fémkockákat sírtál
letépték a szemhéjadat
dúdolod AZ kérlelhetetlen rugók ütemét
ha lenne idült percepció ebben a köpedelem életben
lihegve várnám, felugranék rá
a maradásra felbujtó dologok szüksége
mosolyogva mész velük a vécére
jobb lenne, ha nem lenne?
titkok ablakain belesni, vágysz....
ha maga elé engedne az ördög a sorban
mi történne pontosan?
talán elfogadnám - attól lennék jobban
és mennék