op567nM3456

Készenléti ábrándozás, beindul tőle a magány
jön és lop, olvas, csór, szaglászik - ebből él,
képes elhinni bármit, bűnt, igazságot, reményt
nem nevetem ki, inkább csodálom, jó hallgatni,
megnyugtató figyelni,
hogy a rossz konzisztens.
Legalább, alkalmilag értve.
Nem lephetnek meg,
betáncol a szemérem - fáradt vagy, káprázik?
Nincs idő olvasni, már a betűket sem ismered,
az árnyalt készségek, a megismerés, elfogadás
szükségtelenek abban a formában amit Puskin
vagy Proust gondolt róluk, a sok gondolat-réteg,
a kétely amit árasztanak, meg az a sok kérdés!
Kant bassza meg! - amúgy tényleg. Elolvadtak,
nem lett tőlük jobb a világ? Nem lett semmitől
semmi jobb? Nekem úgy tűnik? Amit láthatok?
Alig jelent valamit. lecsúsztam önmagamról,
mi maradt? belőlünk? az a kevés, a többi majd
adatként kerül egy új mesterséges létbe - jó esetben,
ez is, ahogyan a GPS adataid, vásárlásaid, 
profilod, illemhelyi szokásaid vagy a szexuális
életed - nem is gondolnád mennyire kiszámítható,
alma-egyszerű, ugyanolyan utakon járó,
kiábrándítóan unalmasak vagyunk többségünkben,
aki birtokolja az adataim jobban ismer magamnál,
isteneddé válik és az oldalbordád helyett
abból teremt majd újjá, talán, esetleg, vagy nem?
Veszélyes ilyeneket írni, mert úgy tűnhet,
mintha ellenérzéseim lennének a jelen állapottal
szemben. De nem. Nincs. Kedves a dekadencia,
az a sok nevetséges, szakbarbár, primitív lózung,
amivel a kortárs kapitalizmus eteti a legalsó
szintekre nyomott rétegeket, saját adataikból
generált műanyagot, az ezekre épült szolgáltatásokat
zseniális újításként tálalva, eladva, közben etetik,
adják, a milliomodik ugyanolyan pop-művet,
zene, film, sorozat, festmény, "content" formájában.
És működik. Netflix, Apple, Artsy, csőben sült,
könnyen fogyasztható, diverzifikált, kimért,
kiszámított, megszűrt, gondosan adagolt, 
minden réteg számára eladható,
a klisék profittermelő képességeire bízott,
gyönyörű szaróceán gombafonatai, olyan szép,
a mély-telenség, különbözőség hiánya, 
a fogyasztói lét vallássá, életformává, kultúrává
emelkedése és önjárása. Gyönyörű :)
Ha ördög lennék tapsolnék! Talán az vagyok.
Minden hajnalban feljönnék a pokolból,
leülnék egy magaslatra és az embervilágot nézve,
annak ridegségén felizgulva,
maszturbálnék,
kiélvezném a látvány banális gonoszságát,
dolgom végeztével vennék magamnak egy új telefont, 
regisztrálnék a LinkedIn-re és elégedetten
visszamásznék az ódon, gyerekmesébe illő,
ótvar kis poklomba. Mester lett a teremtményekből.
Kattognak a csövek, hallod amint végleg
elcsendesednek - a holnap ugyanolyan lesz,
egész nap hazudozni fognak,
úgy tesznek majd mintha,
átlépnek, vállat vonnak és fogyasztanak,
a tömeg, súly és hatalom magabiztosságával
lassan, de biztosan elpusztítva mindent,
és mivel minden csak termék,
csak üzlet, piac, szolgáltatás,
senki nem tehet semmiről,
láncszem a pusztításban - ezt imádná a sátán,
ha tudná, lehet, újra magához nyúlna örömében.